Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
MEGTALÁLT ÉVEK: A KAPOSVÁRI KÓRHÁZ TÖRTÉNETE 1849-1870 KÖZÖTT 331 Tudomásunk van a pecséthasználattal kapcsolatos vitáról (2239/1859 hivatkozási számon: Vita a kórház címe és pecséthasználata felett megjelöléssel), de a hivatkozott dokumentumra sem a kórháztörténeti gyűjteményben, sem a Somogy Megyei Levéltár állományában nem leltünk rá, ami miatt a szfragisztika kérdésére a kiterjedt és szerteágazó kutatást követően sem tudtuk megnyugtató választ adni.100 Jelenleg ugyanez a helyzet a használatbavétel meghiúsulásának oka esetében is. Népszerűsége csúcsára 1866-ban jut el, a könig- grátzi csatában jelentős veszteségeket szenvedett somogyi 44. gyalogezred sebesültjeinek hazahozatalával, amely a visszaemlékező írások szerint Töltényi saját akciója volt. Ezt a megállapítást a kutatás eredményei alapján árnyalnunk kell. Központi kezdeményezésre a megyék vállalták, hogy a (saját illetőségű) sebesülteket elhelyezik, és erre megfelelő számú férőhelyet biztosítanak. Ennek alapján utazott Pozsonyba a kórház igazgatója, összegyűjtött 67 szállíthatónak ítélt somogyi sebesültet, és vasúton hazaindította őket. A balatonboglári vasútállomásról az uradalmak és a magánosok szekerei valóságos diadalmenetben szállították a kaposvári (néhányukat a szigetvári) kórházba a sérülteket, akik itt - állítólag - teljesen fel is épültek. Szólnunk kell róla: a somogyi Zichy család 25 beteg elhelyezését és ápolását vállalta saját költségén.101 A Somogy című hetilap fél évvel az eseményeket követően (a königgrátzi csata 1866. július 3-án volt) teszi közzé a tételes megyei veszteséglistát, amely szerint meghalt 45, eltűnt 53 (összesen 98 fő), megsebesült 67, súlyosan sebesült 29 (összesen 96) személy.102 1867-ben „kiváló szolgálatáért Uralkodói Elisme- rés’’-ben részesült. íme az út az aradi várfogságtól az uralkodói kitüntetésig. Közvetlenül a kiegyezést követően Töltényi - sikertelenül - kérelmezte a hadügyminiszternél, hogy eredeti rendfokozatának elismerésével vegyék vissza a honvédség kötelékébe. Kérdés, hogy visszatérési szándékát a pályakezdő évek emléke inspirálta-e, vagy inkább anyagi okai voltak ennek. A fellelhető dokumentumok szerint ugyanis folyamatosan levelezett a vármegyével fizetésemelés ügyében,103 mert bár 100 Köszönetét mondok Bősze Sándor igazgatónak (Somogy Megyei Levéltár), továbbá a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, az Esztergomi Prímási Levéltár munkatársainak; prof. Varga J. János történész, egyetemi tanárnak, dr. Németh istván főosztályvezetőnek (Országos Levéltár), Rónai Attila ötvös-ékszerész mesternek (Kaposvár) a kutatáshoz nyújtott segítségéért. Véleményében Varga J. János hajlik arra, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet lehet a központi alak. 101 Főispáni iratok, 179/1866. 102 Megyénk fiai közül a königgrátzi csatában következő egyének estek el, sebesültek meg és nem találtattak. In: Somogy, 1867. január 1. II. évf. 1. Az ezred hősi halottainak a kaposvári Berzsenyi parkban elhelyezett emlékoszlopán 104 név olvasható. A témáról lásd még: Nagy Zoltán: „Ferencz Jóska adta ezt a mundért rám...” In: Somogyi Hírlap, 2009. december 31. 103 Az 1865. január 27-én kelt megyei főorvosi előterjesztés tesz javaslatot a kórházi fizetések rendezésére: „A megyei kórház orvosainak és más személyzetének fizetéséről készített kérvényt teendők irányábani vélemény nyilvánításra azt a Kórházi választmány elé terjesztem. A méltányosság a folyamodók kérését indokolja. A folyamodó Töltényi Jánosnak mint kórházi nőtlen volt, megélhetési nehézségekkel küzdött. Ezen segíthetett volna a kórház-igazgatói javadalmazást meghaladó törzsorvosi fizetés. Anyagi helyzetét kétszer is megrendítette, hogy lakóhelyét feltörték, mindenét elrabolták.104 Csalódást okozott számára az 1866. augusztus 17- én megtartott közkórházi választmányi ülés több határozata. Ezeket az ülés jegyzőkönyve alapján idézzük: „[...] A közintézet eddigi kezelése és gazdálkodásának helyességéről, hivatalnokainak lelkiismeretes, pontos és eredménydús fáradozásairól az évente beadott kimutatások és számadásokból meggyőződvén, alig látja szükségesnek, hogy akár az intézet vagyoni kezelése, akár a belső házrendtartás és orvosi eljárás eddigi folyamatában változás léptessék életbe; mindazonáltal a n[agy]m[éltóságú] m. kir. Helytartó- tanácsnak, mint minden közintézeteink felügyeleti hatóságának m. év november 21-ről a 87.676. sz. alatti intézményének irányt adó követelményét teljesítve, az eddigé a ház gondnokságát, a betegek ellátását, felvételét, pz intézet ügyeit egy személyben viselő igazgató orvost csupán az orvosi teendőkre szorítván, az intézet ügyeinek e körön kívül eső részét - úgymint kiadások, bevételek, anyagok kezelése, leltárfelvétel stb. stb. - egy fizetéses gondnok kezeibe teszi.”105 A kinevezett „gondnok” Bátsmegyei János, kórházi pénztárnok lett, akivel Töltényinek már több nézeteltérése is volt. 1863. május 19-én kelt levelében bepanaszolta a vármegyénél a pénztárnokot, hogy az „hozzáértés hiányában nem teljesíti kötelességét, sőt szembe szegülve az igazgató utasításaival egyenesen hátráltatja a munkát.”106 Ez a kölcsönösen rossz viszony a későbbiekben sem oldódott.107 * * elsődfőorvosnak a fizetése 300 ft, amelynek 500 ft-ra emelését kéri, és mint gondnoknak külön 100 ft-ot kér, s így együtt 600 ft-ot élvezne, amit a Kórházi választmány méltányosnak elismert és vélelmezett. Huber Mihály sebész másodorvosét 252 ft-ról 300 ft- ra, végül Bátsmegyei János pénztárnok 105 ft-ját 150 ft-ra emelni- méltányos lévén - javasolja.” 4647/1865. BMKGY. 11 doboz. 104 A második esetről a helyi lap is tudósított: Somogy, 1867. 1. sz. 105 SML. Bodosi Mihály iratai 106 BMKGY. 11. doboz 107 1867-ben Bátsmegyei az alábbi levelet küldte a kórház igazgatójának: „Töltényi János I. orvos Urnák. A kórházi ápolás alatt több idő óta fekvő beteg iránt vizsgálva, a múlt év IV. negyedéves számadásom beterjesztése után oda jutottam, miszerint bizonyos Kiss Anna, tekéntetes Uraságod szolgálatában lévő konyhaszolgáló, ki őrültnek lévén a kórházi naplóban feljegyezve - egyedül huzamos lábbaja és nem őrültsége miatt ápoltaték-, ezt én annál kevésbé tartom valóságnak, minél jobban meg vagyok a tekéntetes Úr igazságos eljárásáról győződve. Ennél fogva kérem, hogy az őrültség igazoltassák, ellenkező esetben január 1-jétől mint önköltséges, lábbajban sínylődő fog a kórházi számadásba felvétetni. Időközben lábnyavalyája néha enyhülvén, szolgálati teljesítésbe jár. Minekutána Tekintetes Uraságodnak elegendő a Nagyságos megyei főorvos Úrtól bizonyítványt szerezve, erről engem értesíteni." Az elmebetegek ápolása ingyenes volt, de ehhez előzetesen a megyei főorvos írásos engedélyét be kellett szerezni. Töltényi ebben az esetben ezt igyekezett kikerülni. (Bátsmegyei János kórházi gondnok levelezéséből. Iktatószám nélkül, 6. sz. átirat. BMKGY. 21 doboz.)
