Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
MEGTALÁLT ÉVEK: A KAPOSVÁRI KÓRHÁZ TÖRTÉNETE 1849-1870 KÖZÖTT 315 A helyzet annyira romlott, hogy a polgári betegeket a „Megyei ház” (Megyeháza) épületében voltak kénytelenek elhelyezni, a kórházgondnokot is kiköltöztették. A katonai parancsnokság részéről nem volt hajlandóság az együttműködésre, minden lehetséges indokot felhoznak, hogy meggátolják a civilek felvételét. Kijelentették: a közös konyha veszélyezteti a hadsereg tagjainak biztonságát. A kórház panaszt emelt, amelyet a megyefőnök a kerületi főispánhoz továbbított. Az ügy a szolgálati úton eljut a soproni kerületi katonai parancsnokhoz, aminek hatására felgyorsulnak az események, Allemann tábornok utasítja a katonaságot a kórház haladéktalan visszaadására. Csorba december 2-án jelentheti a megyefőnöknek: „A mai napon az innen holnap elköltöző herczeg Leopold gyalogezred a nemes vármegye kórházát annak minden felszerelésével átadta, és alábbiak bizottságilag átvették. Melyről szóló leltári jegyzéket és átvételi okmányt ezennel benyújtjuk."21 Az átadás-átvétellel kapcsolatos iratok ellentmondásosak. Egy másik dokumentum arról tanúskodik, hogy az épületbe még a házmester sem léphetett be, akinek az átvételi jegyzőkönyvet kellett volna elkészítenie. Helyette a Leopold ezred őrnagya néhány soros jelentést írt, amelyben kijelentette, hogy az ezred az addig kórház céljait szolgáló épületet kiürítve átadta a polgári közigazgatásnak. 1850 tele nagy havat és hideget hozott, ami a járványok terjedésének lassulása okán kedvező volt, ugyanakkor a kórház számára nehezen orvosolható gondot okozott, mert a kórtermek közé már korábban elhelyezni tervezett kályhák építése az események miatt elmaradt. Rontott a helyzeten, hogy az elvonulok az ablakok zömét is betörték, és minden használható dolgot elvittek: a várostól negyven kocsit igényeltek „felszereléseik” elszállítására. Az újrakezdés A kórház visszazuhant az 1846-os állapotba, amikor megkezdték a berendezését. Csorba József a nehéz anyagi körülmények között kényszerből úgy határozott, hogy első lépésben csak 12 (!) ágyat és a két elmebetegcellát veszik használatba. Súlyosbította a helyzetet a sebészeti műszer készletek („sebész-ládák”)22 hiánya. A kaposvári járásorvosét az Igáiban önkéntes alapon szerveződött nemzetőrség (dr. Pete Lajos) még 1848-ban „magához vette”, és annak nyoma veszett. Az újonnan szervezett honvédszázad megkapta Csorba saját használatú készletét. A harmadik a 127. honvédzászlóaljnál volt. Ez akkor tűnt el, amikor Rozgonyi Gábor zászlóaljorvos (korábban szigetvári járásorvos) a láda hátrahagyásával onnan meg21 2538/1850. dec. 2. Csorba jelentése a megyefőnöknek. BMKGY 14/10. Az átvevő bizottság aláíró tagjai: Szigeti Mihály, Hermann Antal, Poldel Ferenc, Biczó Ignácz küldöttek. Az említett leltári jegyzékre nem leltem rá. 22 A megyének összesen öt sebész-ládája volt. szökött.23 1850-re ezzel összesen két ládája maradt a megyének, amelyek közül szükség esetén az egyiket a járásorvosok is használhatták, miután azt a megyei főorvostól előzetesen elkérték. Csorba nagy erőfeszítéseket tett a tarthatatlan helyzet felszámolásáért. Több alkalommal személyesen tárgyalt Chrisztián Jung pesti műszerésszel, aki a vármegyének már korábban is szállított. Összeállította a szükséges műszerek jegyzékét,24 és árajánlatot kért. A megyefőnökség nem tudta vállalni a magas költségeket, de három évre elosztva három készlet beszerzéséhez hozzájárult, amelyeket aztán a kaposvári, csurgói és igali járásorvosok számára adtak ki. Részletek Csorba kérelmeiből: „[...] A kívánt műszereket Jung műszerésszel és más tanárokkal, mesterségbeliekkel megbeszéltem. [...] Ennek következtében Pesten az orvosokat és műszerészmestereket kikérdezve az eszközök minőségére és az árszabásra vonatkozóan, azokat a finomságukhoz és a javaslatokhoz mérten jegyzékbe vettem.”25 Az év hátralévő része a kifosztott, siralmas állapotú épület helyreállításával telt. Ebben a helyzetben - 1851 februárjában - Csorba nagy örömmel fogadta az aradi várfogságból amnesztiával szabadult Töltényi János26 egykori honvédorvos őrnagy jelentkezését. Hochreiter Ambrus27 megyefőnökhöz - régi barátjához - írott, jóváhagyást kérő levelében „jó orvos’-nak nevezi Töltényit. Az óvatos Csorba abban bízott, hogy megfelelő támogatás elnyerésével nyugodtan elhelyezheti a jövevényt, így mindkettőjük számára biztosított lesz a védelem az esetleges későbbi kellemetlenkedők ellen. Számítása bevált, és bár Töltényi rendőri felügyelete továbbra is fennmaradt, és fizetést nem 23 Rozgonyit a szabadságharc bukását követően felelősségre vonták, de Csorba kiállt mellette, és igazolta, hogy Noszlopy kényszerítette a zászlóalj orvosi feladatra. Egy évvel később visz- szakerült eredeti állásába. 24 Balázs, P.: 2007, 118. Az 1770-es egészségügyi rendelet kimondta: „A sebészeti eszközöket a lehetőség szerinti legjobb állapotban kell tartani, és ez ügyben az ellenőrzéseket a helyileg illetékes physicus végzi, aki törekedjék arra, hogy legalább a legszükségesebbnek tartott eszközöket a sebészek egységesen beszerezzék." 25 Csorba 1851. augusztus 15-én Írja a megyefőnöknek: „A sebészi műszerek és készletek készen vannak, s azokat minél elébb meg kell hozatnunk." Lapos faládában, csoportosított elhelyezésben 119 tételből állt egy-egy készlet, az ára készletenként 318 Ft volt. BMKGY 14/10. 26 Frankl, J.: 1964, 561-563; Bodosi, M .- Frankl, J.: 1982, 28-31; Bodosi, M. - Frankl, J.: 1987, 1793-1797 Matyikó, S. J.: 2014, 9. Töltényi János (1819. szeptember 20. - 1870. május 26.). A szabadságharc alatt a honvédség katonaorvosi szolgálatának megszervezésében, működtetésében jelentős szerepe volt, ennek részleteit a orvostörténeti kutatás már feltárta, így bemutatásától eltekinthetünk. Szabadulását követően édesapjának, Töltényi Szaniszlónak a bécsi Josephinum katonaorvosi akadémia tanárának - akit ekkorra a 48-as események alatt tanúsított „megbizha- tatlansága" miatt már kényszernyugdíjaztak - biztatására kereste meg Csorbát. Töltényi Szaniszló nem csak orvosként, de növénynemesítőként, irodalmárként és megyei táblabíróként is ismert volt Csorba számára, így érthető, hogy annak fiát szívélyesen fogadta. 27 Hochreiter Ambrus (1797-1882) 1848 júniusától másodalispán. A császárhoz való hűsége nyomán megerősítették hivatalában. Korabeli jellemzés szerint „szorgalmas, kötelességtudó tisztviselő”, aki általános tiszteletnek örvendett. 1854-től a kaposvári törvényszék elnöke.
