Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
316 GÁSPÁR FERENC kaphatott, az orvosi tevékenység folytatása, a kórházi szállás, étkezés átsegítette élete válságos szakaszán. Töltényi teljes rehabilitációja regényes körülmények között következett be 1852-ben, amikor a császár magyarországi körútja során Kaposvárt is útba ejtette: „A kórház kapujában Töltényi köszöntötte az uralkodót, és kalauzolta végig az épületen. Kérdéseket tett fel, és precíz választ kapott, csak kettőjük között folyt a diskurzus. Megnézett két katonát, akik már felépülőben voltak. Mikor kifelé indult az emeleti folyosón csak ennyit mondott az ott hajlongó megyei vezetőknek: »Igazán figyelemre méltó létesítmény, nagy örömük lehet benne, bármilyen szomorú célt is szolgál.« Báró Hauer, a kerületi polgári közigazgatás vezetője az esemény után megkérdezte Hochreitert: ki volt ez az orvos, és miért nem szerepel a megyei orvosi hivatali listán. A megyefőnök közölte, hogy amnesztiát nyert honvédorvos, jelenleg rendőri felügyelet alatt. Hauer ezt követően intézkedett, hogy meg kell szüntetni politikai felügyeletét is.”28 „Szorgalmas és kitűnő” orvosi munkáját a vármegye vezetői minden évben 300 Ft-tal jutalmazták, amíg kinevezhetővé nem vált. A kórház alapítványi státuszának megfelelő újbóli megnyitására 1851. április 1-jén került sor. Ekkor ismét napirendre került a kórház körbekerítésének szükségessége. Wágner Gábor már korábban, 1847- ben kérvényezte, hogy a cellákban lévő elmebetegek biztonságos sétáltathatósága miatt legyen kerítés, amit a szomszédban lakók is igényeltek. A megismételt kérést alátámasztja, hogy a kórház (pontosabban Csorba) 1850-ben a himlő elleni vakcináció céljára két tehenet kapott, ami miatt „a telek hátulján lévő istálló védelme” is indokolttá vált.29 A megyefőnök utasítást ad a lehetőség szerinti teljesítésre. A Helytartóság 1851-től hangsúlyosabban kezdett foglalkozni a területén lévő kórházakkal. Az elrendelt jelentési kötelezettség kiterjedt a kórházak helyzetére, jellegére, az alapítványi tőke (és általában az alapítványok) közlésére. Tallián János megyefőnök Csorbától várta a választ. A továbbiakban teljes terjedelmében - első közlésként - bemutatandó jelentés a korai kórháztörténet egyik alapdokumentuma. Kulcsfontosságú információkat tartalmaz a kórház addigi történetéről és működé- séről/működtetéséről. Lényegében az első „működési szabályzatot” is megjeleníti. 28 Atörténetet Paray János (1813-1878), az 1868-1878 közötti vármegyei főorvos idézte fel Töltényi temetésén elhangzott búcsúbeszédében, hangsúlyozván, hogy azt korábban maga az elhunyt mesélte el neki baráti körben. Dr. Bodosi Mihály feljegyzése forrás megjelölése nélkül. 29 Az oltóanyag előállítása Csorba feladata volt. Adataink szerint 1850-ben 7141, 1851-ben 5462, 1852-ben 5198 gyermeket oltottak be a megyében himlő ellen. A vakcináció himlővel fertőződött tehenek tőgyén kialakult hólyagokból nyert kaparék emberre történő átoltásával történt (innen ered a vakcináció - régebben: vaccináció - megnevezés, mert a tehén latin neve vacca). „Megyefőnök Úrnak, Őnagyságának! E folyó hó 10-én [1851. március. Betoldás tőlem. G. F.] kaptam azon hivatalos meghagyást, adnék azon kérdésekre jelentést, melyek a méltóságos Főispán Úr 1851. február 27-én költ leiratában a megyei kórházat illetvén foglaltatnak, s ím egyenként sorra felelek azokra: 1. Somogy megye karai-rendjei a jótékony intézetek eránt fogékony kebellel vették Csorba József főorvosnak e tekintetben 1840. február 10-én tartott közgyűlésén 86. szám alatt beadott körülményes jelentését és kérelmét. Ennek alapján kérelmére a humanitás alapján a nyilvánosság útján megnyitották az adakozást, sőt a főbírák ki voltak küldve a tehetősebb földesurakhoz kérelemmel járulni s a célba vett művet Helységenként is tudatni. Ezen részvéttel több éveken keresztül, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, történtek apróbb adakozások a tisztviselők útján. Tartattak akkor Czindery30 * akkori alispán védnöksége alatt táncmulatságok, melyekben sorsjátékul, különféle asszonyi munkáknak és ékszereknek a nyerése ébresztették adakozásra a közönséget. A jövedelmekből elsősorban telek lett véve, aztán téglákat a rabok által készíttetvén, csakhamar hozzá lehetett fogni az építkezéshez. Az épületfákat is Czindery Úr az adakozás által gyűlt pénzből vette, azokat a községek behordták, az építő és a bútorozó mesterek mindig a gyarapodott értékből fizettettek, s így a közpénztár minden terhe nélkül azon szép erős 25 öl hosszú, 8 öl és 3 láb széles, cseréppel fedett épület megkészülvén, 1846. év november elején megnyittatott, mely ezen kor emberszeretetét és keresz- tyénségét hirdeti a jövendőnek. Tehetősebb földbirtokosaink is gazdagon járultak az alapításhoz: hg. Eszterházy Pál Úr adott 3000 ft-t hg. Batthyány Fülöp Úr 3000 ft-t gr. Zichy Károly Úr adott 3000 ft-t br. Sina György Úr adott 1200 ft-t Czindery László Úr 1500 ft-t gr. Batthyány Kázmér Úr 1500 ft-t özv. Tallián Pálné nagyasszony 3000 ft-t összesen tehát 16 200 ft-t, sőt azóta a Schwarz végrendeletből még 907 ft. 16 kr. befolyván, 17 107 ft. 16 kr. alapítványi tőke áll rendelkezésre. A kötelezvények a Megye Archívumában tartatnak, s a tőkék részint magoknál az alapítóknál, részint biztos helyekre kölcsönadva 6%-ot kamatoznak, és a folyó költségekre fordíttatnak. 30 Czindery László (1792-1860) 1825-ben alispán, országgyűlési követ, majd 1846-tól Somogy vármegye főispánja. Elévülhetetlen érdemei voltak a kaposvári kórház létrehozásában. Szigetváron cukorgyárat, szivarkagyárat, Pellérden cukorgyárat, szeszgyárat és gőzmalmot létesített. Lónemesltés során önálló fajtát hozott létre, üzemeltette a Szigetvár-Pécs közötti négylovas gyorskocsi járatot. A Magyar Gazdasági Egyesület másodelnökeként (jelentős összeggel) a mezőgazdaságot, agráripari tevékenységet fejlesztő alapítványt hozott létre. Mezőgazdasági szakíróként is elismert volt.
