Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
GÖLLE, KISGYALÁN, FONÓ ÉS BÜSSÜ TELEPÜLÉSEK KULTURÁLIS ÉLETE A 20. SZÁZADBAN 305 22-23. ábra. A bor című színdarab (Kisgyalán) után, 1957-től a tanügyigazgatásban dolgozva adta át nevelési-oktatási tapasztalatait pedagógus társainak. 1979-ben ment nyugdíjba, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetőjeként. Attól kezdve összegezte kutatómunkájának eredményeit a somogyi szakfelügyelet történetéről, melyet hét kötetben jelentetett meg.”96 „Amikor először találkoztam a színházzal, úgy első-második osztályos lehettem. A szomszéd házban létesítettek egy katolikus olvasókört, ahova téli időben jártak a nagyberki parasztemberek beszélgetni, művelődni, tulajdonképpen szórakozni. Valakinek eszébe jutott, hogy kellene a fiatalság számára egy színdarabot rendezni. A kérdés csak az volt kit lehetne megbízni ezzel az időt, türelmet, intelligenciát követelő feladattal? A tanítók nem foglalkoztak ilyesmivel, az egyik birtokot gyűjtött, a másik pedig a Hitelszövetkezetnek volt a vezetője. Tehát nem maradt idejük a gyerekekkel még külön is foglalkozni. Végül egy Király János nevű, egyébként „Makett”-nek csúfolt, igen értelmes suszter embert kértek föl, aki el is vállalta a megbízatást. (...) Egy betyártörténetet választott, Felhő Klári volt a címe. (...) Az előadás után sorsoltak egy vekkerórát. Akkoriban ez nagy dolognak számított, mert a falusi házaknál csak fali ingaórákat lehetett találni. (...) A tanítóképző elvégzése után, 1939. szeptember 20-án, Kisasszony ünnepén mutatkoztam be a katolikus híveknek, a templomban. A plébánossal eljártunk a kuko- ricafosztóba, hogy megismerjenek az emberek. Október 29-én egyhangúlag megválasztottak kántortanítónak. (...) Novemberben a plébános úr levitt a legényegyletbe, akkoriban KALOT-nak hívták (...) és közölte, hogy színdarabot akar csinálni velük. (...) Nekiláttunk a Leánycsel és A részeg ember fia színpadra állításának. (...) A két előadásnak végül nem lett folytatása, mert amire belekezdünk volna a következő darabba, behívtak katonának, és csak 1945 novemberében kerültem vissza. (...) Miután hazaérkeztünk, elkezdtem újra tanítani. Távollétemben az akkor utolsó éves Várkonyi Imre97 helyettesített. 96 VargaGyulaált. isk. tanár, tanügyi vezető - Somogy hivatalos honlapja ...www.somogy.hu/index.php?cid=3745 97 1925-ben Büssüben született földműves szülök gyermekeként. A (...) A következő darab Csite Károlynak a Hej, de szép a lakodalom című színműve lett. Három darab közül választottam ki ezt, a másik szintén Csite - darab, a Gyűrűs zsidó, a harmadik lllésné Ferenczy Katalin: A legnagyobb hatalom. Ezek a darabok: „Humoros, érzelgős, az egyszerű falusi embert is megfogja a könnyen követhető, a játszók számára is reálisabb feladat. Magát a darabot Igali Pál kisbírótól kaptam." „Ezzel kezdődött el a népszínművek előadásának sorozata. Ezek a darabok igénytelenek hatásvadászok volta, kevés mondanivalóval - ezt tudtam már akkor is -, de a lakosság egyszerű parasztemberekből állt, akik még felkészületlenek voltak még az igényesebb színművekre. (...) Közben a református lelkész, aki az ellenlábasom volt, elkezdte mondogatni a híveinek, hogy „a Varga tanító úr nem tud mást, csak ilyen tingli-tanglikat.” Ekkor néztem valami komolyabb kihívás után, természetesen nem csak a lelkész úr miatt, hanem mert akkora a szereplők is megértek bonyolultabb feladatok megoldására. A csapat összekovácsolódott, és éreztem, hogy valóban, ennél sokkal többre is képesek. így esett a választás A hegedű című darabra. (...) A népszínmű ciklusnak tehát A hegedű bemutatásával végeszakadt. Ennek legfőbb oka, hogy a színjátszó csoportnak sikerült egy olyan közösséget kialakítani illetve megnyerni, akik érteni, élvezni tudták az igényesebb előadásokat is. (...) A következő produkciónk a Huszárkisasszony című daljáték volt. Ez nyílván újabb erőpróbát jelentett, mivel a zenés műfaj bizonyos tekintetben, de számunkra akkor minBajai Tanítóképzőben 1946-ban szerzett tanítói diplomát. Először Magyaregresen, majd Csokonyavisontán dolgozott. Az ötvenes évek elején Kaposvárra került, ahol először tanulmányi -, majd szakfelügyelőként tevékenykedett, később iskolaigazgató lett. Munkásságának következő állomása a Tanítóképző Főiskola volt, ahol először a Nyelvi és Irodalmi Tanszéket vezette, majd 1975- töl az első főigazgatója lett. A főiskola fejlődésének több állomása fűződik a nevéhez: új kollégium és könyvtár építése, majd a 32 tantermes gyakorló iskola alapítása. Igényes volt saját magával és környezetével szemben. Doktori dolgozatát a megye nyelvjárási jelenségeiből írta. A Magyar Nyelvtudományi Társaság rendes tagjává választották. Mindig hű volt a szülőfalujához, Büssühöz. Gyakran írt az ott élők népdalairól, napi tevékenységükről. 1985- ben vonult nyugállományba. Mozgalmas élete 1998-ban ért véget. Dr. Várkonyi Imre - Somogy Temetkezési Kft.www. somogyitemetkezes.hu/elodeink/nev-szerinti-lista/73
