Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
306 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA denképpen, nehezebb falatnak számított. (...) Mindemellett próbálkoztunk a kabaré műfajával is. 1947-ben megjelent két országos kiadvány Vidám kabaré illetve Tarka est címen. És ezen a télen végre megtört a jég, mert már a reformátusok és a szomszéd községbeliek is eljöttek bennünket megnézni, sőt, vendégszerepelni is jártunk. Kazsokban játszottuk a Vidám kabarét és A Modern Putifárnét. (...) Ezután következett, 1949-ben a Mária főhadnagy Huszka Jenőtől, amit nem akartak engedélyezni, mondván, hogy reakciós... Am én annyira beleszerettem, hogy megváltoztattam a címet, „Szabadság szerelem’-re. így már nem volt politikai akadálya sem az előadás létrejöttének. Később aztán nem úsztam meg a számon kérést, valamelyik szereplő megsértődött valamiért és besúgta a pártbizottságon, hogy a Varga tanító úr mégiscsak leadta a darabot, amit a járás nem akart engedélyezni. Be is hívattak kérdőre is vontak. Azt feleltem: „Lett belőle probléma? Lett belőle valami reakció? Nem! A község lakossága szívesen fogadta, jót mulatott, a fiatalsággal újabb két hónapig foglalkoztam, kell ennél több?! Az első igényes irodalmi színmű Csiky Gergely A nagymama című írása volt a színjátszókor életében. Ezt követte aztán két további Csiky darab, a Buborékok és az Ingyenélők. A nagymama igazi erőpróbának bizonyult. Ekkor jött az emlékmű ötlete is. Amióta újraindult a színjátszás Büssüben feltett szándékom volt, hogy a jegyekből származó bevételt valamilyen nemes célra fordítsuk majd. Meg is született az elhatározás: szégyen és gyalázat, 1948-ig nem volt Büssüben a hősi hallottak emlékét megörökítő emlékmű. így arra jutottunk a fiatalokkal, hogy a színházi rendezvényekből és egyéb gyűjtésekből állítunk egy emlékművet. 1948 júliusában el is készült és igen szép ünnepség keretében avattuk fel.” A Noszty fiú esete Tóth Marival című előadásunknál már a jelmezeket is Budapestről hoztuk, a Bécsi utca 6. szám alatti jelmezkölcsönzőből. Attól fogva mindig innen kölcsönöztük a szükséges ruhákat. Csütörtökön mentünk értük, pénteken volt az igazítás, szombaton a jelmezes főpróba, vasárnap pedig az előadás. Egy darabot csak kétszer játszottunk és kezdtük a következőt. Ekkortájt indították el a kulturális seregszemléket is. Az első ilyen, amin részt vettünk az igali járási verseny volt. Csehov: Háztüzné- zőcímű darabjával neveztünk be. (...) A legnagyobb sikert A kőszívű ember fiaival arattuk. Igen érdekes körülmények között jött létre. A könyvtárba érkeztek kis kiadványsorozatok, ebben a sorozatban jelent meg ez is. Nagyon megtetszett. Négy felvonás tizenkét kép .....Hej - mondom -, ha én ezt egyszer előadhatnám!" (...) Hatalmas sikere lett a bemutatónak. A főpróba után, másnap már a nagyterem sem volt elegendő, mert a környező községekből is szinte özönlöttek az emberek. A járási művelődési osztály népművelési előadója is megnézett bennünket, utána anélkül, hogy az osztályvezető látta volna, benevezett bennünket a kulturális seregszemlére. Vasárnap újból kijött, és elmondta, hogy az osztályvezetővel együtt a következőkre jutottak: nemcsak a kultúrszemlén kell részt vennünk néhány jelenettel, hanem a verseny után elő kell adnunk az egész darabot a kaposvári Csiky Gergely színházba. (...) Ezért aztán leveleztem a Madách Színház maszkmesterével, Ivonicza Péterrrel, hogy fogadjon engem és mutasson néhány fontosabb fogást. El is vállalta. Valamelyik nap aztán jól felpakoltam az előző heti disznótorosokból, összegyűjtöttünk egy jókora csomagra valót és azzal állítottam be hozzá. Nagyon kedvesen fogadott, amikor pedig meglátta a hatalmas kosarat- mert akkoriban azokban az ínséges időkben nagy dolog volt az a sok hurka, kolbász, sonka, - azt sem tudta mit csináljon örömében. Mindent az égvilágon elmondott, megmutatott a segédje arcán. Hogyan kell hajat őszíteni, az arcot nagy fényben, vagy sötétben sminkelni, öregíteni, hogyan kell ráncokat rajzolni, kiemelni a szemet egy fiatalnak vagy egy lánynak. (...) Végül elérkezett a nagy nap: 1955. április 17-én, (...) délután fél négykor pedig kezdődött a várva várt előadás a „SZÍNHÁZBAN”! (...) Nyílt színi tapsok kísérték az egyes jeleneteket. A négy felvonás azonban sokáig tartott, s az esti előadás miatt a zárójelenet előtt az ügyelő le akarta engedni a függönyt. Ehhez azonban a közönségnek is és a mi színpadmesterünknek is volt néhány szava: a nézők füttyültek, nem akarták elhagyni a nézőteret, a színpadmester pedig fogott egy lapátot, és azzal állt a megriadt ügyelő és a függönyzsinór közé (...) a szereplők jutalma az volt, hogy megnézhették az esti színházi előadás, „Aszépjuhásznét”. (...) „A büssüi színjátszókor igen termékeny és sikeres tíz esztendejét Az aranyember győzelme a megyei kulturális szemlén méltóképp zárta le. (...) Egyszóval mindenkinek, szereplőknek és a közönségnek egyaránt szívügyévé vált a színjátszó csoport sorsa. A járási megyei elismerések szintén sokat jelentettek mindany- nyiunk számára. A sikeren és a szórakozáson túl nagy jelentősége volt ennek a tíz esztendőnek, mert a közös munka, küzdelem, maga a színjátszás, a mások bőrébe való belebújás és minden egyéb, ami a színházaséi velejárója, hatalmas szellemi fejlődést idézett elő az arra fogékonyakban.”98 1956. július 26-án búcsúztatták el Büssüben Varga Gyulát, Kaposmérőben folytatta a színdarabok rendezését, Kaposváron a Kaposvári Járási Művelődési osztályon dolgozott ezentúl. A 24-29. ábrákon büssüi színjátszók láthatóak. Varga Gyula indította el a büssüi férfikart is útjára. „Kirobbanó sikereket értek el az akkori idők járási kulturális rendezvényein, ifjúsági seregszemléin. Színjátszó és énekkari kultúrájuk ismerté tette községük nevét megyeszerte.”99 Varga Gyulát énekkari munkájában Zimre József követte. Itt vissza is kanyarodtunk Fonóhoz, Kisgyalánhoz, mert ez a kórus volt a megalapozója a majdani 1994-ben arany minősítést haza hozó a Kisgyaláni Férfikarnak. A szálak összefonódnak mindenhol, az utalások kapcsán is láthatjuk, a vidék ugyanúgy beletartozik az ország vérkeringésébe, értékes eredmények elérésére képes, még akkor is ha csak saját maga szórakoztatására kezdett bele egy-egy színdarabba, vagy egy énekkari próbába. 98 Lévay V. 1998: 19. 6. 16. 27. 99 A Kisgyaláni Mezőgazdasági Termelőszövetkezet férfikarának rövid története 1940-1985.
