Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Honti Szilvia–Aradi Csilla–Balogh Csilla–György László–Költő LászlóMolnár István–Németh Péter Gergely–Skriba-Nagy Mónika–Somogyi Krisztina–Tokai Zita Mária: Régészeti feltárások Somogy megyében 2012–2015
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2012-2015 KÖZÖTT 261 SE.). A feltárt objektumok között van még négy különböző árokszakasz is (6. OBJ./6. SE; 8. OBJ./8. SE; 9. OBJ./9. SE; 10. OBJ./10. SE.), melyek kora ismeretlen. A legtöbb objektum a próbafeltárással érintett terület déli részén került elő. A legjelentősebbnek az 1. SE. jelű kemencebokor tekinthető, amely hasonló a Mernye - Rézdomb lelőhelyen feltárt Árpád-kori jelenséghez. A nagyméretű, központi munkagödörhöz három kemence tartozott (1. OBJ./15; 16; 18. SE.), melyek különböző szinteken helyezkedtek el (V. 1.1.). A kemencék kör, illetve ovális alakú, közepes méretű (110-120 cm átmérőjű) sütőfelülettel rendelkeztek. Az átégett platni a kemencék szájánál a munkagödör oldalára is kiterjedt (V. t. 4.). A sütőfelület megújítására és hőtartó réteg kialakítására utaló nyomokat nem lehetett felfedezni. A kemencebokor bontása során kevés, az Árpád-korra keltezhető lelet került elő. A jelenség nyugati oldalán egy újabb kemence (20. SE.) és a hozzá tartozó hamusgödör (19. SE.) került elő. A két objektum viszonyát jól jelzi, hogy a 16. SE. jelű kemencét a 20. SE. számú kemence fölé építették, úgy hogy annak felső részét el is bontották (V. t. 3.). Az időrendi kapcsolatokat a metszetek is jól mutatják. Az előzőhöz hasonlóan ez a kemence is Árpád-kori lehet, azonban a kis szánú leletanyag alapján pontosabb keletezése nem lehetséges. A 2015 őszén végzett kutatás eredményeként a korábban meghatározott lelőhely határát nagy vonalakban sikerült hitelesíteni. Az északi részen (30-31. kutatóárkok) már nem voltak objektumok, azonban a déli részen viszonylag sok régészeti jelenség került elő (25-26. kutatóárkok). A két terület között már szórványosabban jelentkeztek az objektumok (27-29. kutatóárkok). A próbafeltárás eredményei a geofizikai felmérésekkel is összhangba hozhatók, hiszen ezek is a déli területen mutatják a lehetséges régészeti jelenségek sűrűbb előfordulását. Emellett a felmérésen kimutatható árkok közül kettő biztosan azonosítható (8. és 9. SE.) A terepbejáráson azonosított korszakok közül nem sikerült mindegyik meglétét biztosan igazolni. A próbafeltáráson újkőkori, késő rézkori és Árpád-kori települések részleteit sikerült megfigyelni. Mernye - Mernyeszentmiklós-Dél (72191) Skriba-Nagy Mónika - Tokai Zita Mária A lelőhely a Mernyéhez tartozó Mernyeszent- miklóstól délre, a 67. számú főút mindkét oldalán, az Orci-patak nyugati partján, egy széles dombhát keleti lankáján fekszik, melynek szélei között nagy a szint- különbség. A korábbi terepbejárások során itt intenzív középkori és kevés őskori leletanyagot találtak. A lelőhelyen, illetve annak közvetlen közelében 2015 nyarán geofizikai kutatást végzett a Forster Központ. A 67. számú főút nyugati oldalán vizsgált terület felmérési képének középső és északi része viszonylag nagy számú régészeti vagy lehetséges régészeti jelenségként meghatározható anomáliát mutatott. A déli, lelőhelyen kívül eső területén is megfigyelhető jelek alapján a lelőhely déli irányban túlnyúlhat az ismert határánál. Ettől északra, a 67. számú főút keleti oldalán, a vizsgált elkerülő szakasz területén intenzív régészeti megtelepedéssel kellett számolni. Itt a régészeti anomáliák a terület középső, illetve déli részén sűrűsödtek, köztük különböző irányú árokszakaszok. A lelőhelyen kívül eső északi részen is régészeti jelenségként azonosítható jelek voltak megfigyelhetőek. A lelőhely próbafeltárását 2015. szeptember 24,- október 21. között végeztük el.13 Az előzetesen kijelölt 1840 m2-nyi területből 1667 m2-t humuszoltunk le, melyből 1336 m2 bizonyult pozitívnak, a többi régészetileg negatív volt. A 67. számú főút nyugati oldalán kijelölt árkok (34-37. számú) humuszolása során a legdélebbi, 34. szonda negatívnak bizonyult, a 35-37. kutatóárok viszont pozitívnak, így a lelőhely területe déli irányban bővül. Itt római kori kelta, római, Árpád- és középkori jelenségeket tártunk fel. A 67. számú főút keleti oldalán kijelölt kutatóárkok (38-53. számú) - négy kivételével - régészetileg pozitív eredményt hoztak. A lelőhely intenzitásának pontosítására jelöltünk ki egy további kutatóárkot (199.), mely szintén pozitív lett. Ezen a területen a kibontott és ledokumentált jelenségek több korszak embereinek a megtelepedéséről tanúskodnak. A legrégebbi objektumok a Dunántúli vonaldiszes kerámia kultúrájához tartoznak. A késő rézkori Baden-kultúra korai időszakának, a Boleráz-csoportnak a leletei közül, említést érdemelnek az egyik gödörben feltárt, négy, csaknem ép kis bögre, csupán a felhúzott fülük tört le (VII. t. 5.) A nyomvonal által érintett terület nagy részén egy középkori település részlete bontakozott ki előttünk, főként gödrök és árkok, valamint kemencék és néhány cölöplyuk formájában. Ez a település a középkori Alsóvagy Felső-Miklóssal azonosítható. E jelenségek közül kiemelkedik az a gödör (28. STR), melynek aljából egy malomkőpár töredékei (VII. t. 3.) illetve egy ép vasolló került elő. Több kisebb-nagyobb kemencebokor is jelentkezett, a hajdani település keleti, az Orci-patakhoz közelebb eső, laposabb részein. Sajnos a humuszolás után a feltárást több napig tartó, intenzív esőzés akadályozta. A régészetileg pozitív területnek kb. a felét, 692 m2-t állt módunkban teljesen feltárni. A többin az esőnek, valamint a megemelkedett talajvízszintnek köszönhetően a kutatóárkok egy része megtelt vízzel, mely a szivattyúzás ellenére sem csökkent, omlásveszélyessé vált, és a bontó munkát így nem lehetett elvégezni bennük - csak folt dokumentáció van róluk. Ezeket vissza kellett temetni. A próbafeltárásunk eredményeként megállapítottuk, hogy a lelőhely a korábban ismertekhez képest déli, keleti és északi irányban kissé bővült. 13 A próbafeltárás munkatársai: Skriba-Nagy Mónika ásatásvezető régész, Tokai Zita Mária régész, Vágusz Anina és Skriba Pál régésztechnikusok. A geodéziai felmérést Eke István régész-tér- informatikus végezte.
