Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Honti Szilvia–Aradi Csilla–Balogh Csilla–György László–Költő LászlóMolnár István–Németh Péter Gergely–Skriba-Nagy Mónika–Somogyi Krisztina–Tokai Zita Mária: Régészeti feltárások Somogy megyében 2012–2015
260 HONTI ET AL... tott lelőhely vonalában, attól nyugatra eső területeken (19/A-B kutatóárkok), valamint a nyomvonal délebbre lévő szakaszán (14/B és 15. kutatóárkok) kerültek elő objektumok. A terepbejárás alkalmával azonosított bronzkori település nyomait a próbafeltárás keretében nem lehetett megfigyelni. A 7 feltárt jelenségből csupán egy gödör (7. OBJ./7. SE.) (V. t. 5.) tartalmazott leletet, egy Árpád-kori cserépbogrács töredéket (V. t. 6.). A kutatás alapján megállapítható, hogy a lelőhelyen egy szórványos, kevésbé intenzív településsel lehet számolni, amelynek kormeghatározása bizonytalan. Mernye - Rézdomb György László A lelőhely a 67. sz. főút nyugati oldalán, Mernye és Mernyeszentmiklós között lévő Országúti-dűlő északi végében elhelyezkedő domb keleti lejtőjén található. A lelőhely a főút mindkét oldalára kiterjed. Ezen a területen 2009-ben Molnár István végzett terepbejárást, melynek során neolitikus (DVK), késő rézkori (Baden- kultúra) és kora bronzkori (Somogyvár-Vinkovci-kultúra) településekre utaló szórványleleteket talált. A próbafeltárást megelőzően Stibrányi Máté geofizikai felmérést végzett, melynek eredményei elsősorban a terület déli részén mutatnak jelentősebb régészeti érintettséget. A próbafeltárás 2015. szeptember 29. és november 3. között folyt. A kutatás során 9 szondát nyitottunk meg (20—21; 22/A-B; 23/A-C; 24/A-Bjelü kutatóárkok), melyek összességében 358 m2 területet fedtek le. Régészeti korú jelenségek a kutatott terület déli részén (20-21. kutatóárkok) kerültek elő nagyobb számban. A középső (22/A kutatóárok) és az északi (24/A-B kutatóárkok) részen negatív szondák voltak. Ezen a területen kevésbé volt intenzív a jelenségek szóródása (a 22/B, 23/A, C kutatóárkokban összesen 10 objektum). Ezek az adatok nagyjából megfelelnek a geofizikai felmérés eredményeinek. A próbafeltárás során több korszak emlékei is feltárásra kerültek. Az őskorból a legkorábbi emlékeket a feltehetően rézkori árokból, valamint a 20. kutatóárok területéről szórványként előkerült kora neolitikus edénytöredékek jelentik. Néhány bizonytalan meghatározású, őskori objektum mellett a kora bronzkorból 2 gödör került elő, a kora bronzkor végéről egy jelenség, mészbe- tétes díszítésű bögre töredékével (VI. t. 8.). Összesen 13 objektum keltezhető a kora vaskor időszakára. Ezek szinte a teljes kutatási területen megtalálhatók, de elsősorban a középső és északi részeket fedik le (21-23. kutatóárkok). Ebből a korszakból a fekete, fényezett felületű, kannelúrával díszített edénytöredékek mellett egy szűrőedény töredéke és egy besimított szvasztikával díszített edénytöredék emelhető ki (VI. t. 9.). Az Árpád-kort a 20. kutatóárok déli végében található kemencebokor (2. SE.) és a hozzá tartozó jelenségek (6-8; 36; 40-41. SE.) képviselik. A kemencebokor egy nagyméretű központi gödörből és összesen öt kemencéből áll. A munkagödör bejárata a jelenség délnyugati részén lehetett, ahol egy lépcső-szerű padka is előkerült. A kemencebokor északi részén, az egyik kemence (8. SE.) alatt egy vaskori gödör volt (3. SE.). Ennek a kemencének a sütőfelülete rossz állapotban maradt meg, azonban a többi esetben a platnit jól meg lehetett figyelni. A kör alakú, átlagosan 120 cm átmérőjű kemencék szájánál a tapasztott, átégett felület a munkagödör oldalára is kiterjedt. A sütőfelületek 3-4 cm vastagságúak voltak. Megújításnak nem volt nyoma. A kemencék platniját közvetlenül az altalajra építették, hőtartó réteget nem képeztek, azonban két kemence esetében vasbucák (7. SE.) és kerámiatöredékek (36. SE.) is előkerültek a sütőfelület alól. A központi gödör betöltéséből származó, hullámvonal- köteggel és rádlimintával díszített, illetve fenékbélyeges, korongolt kerámiaedények töredékei alapján a jelenség a 10-11. századra keltezhető (VI. t. 1-7.). A 2015 őszén végzett kutatás eredményeként a lelőhely határát nagy vonalakban sikerült hitelesíteni (az északi rész kivételével szinte a lelőhely teljes területén találtunk régészeti jelenségeket). A próbafeltárás eredményei a geofizikai felmérésekkel is összhangba hozhatók. A terepbejáráson azonosított korszakok közül csak a kora bronzkori település meglétét sikerült biztosan igazolni. Az Árpád-kori kemencebokor feltárása mellett a legjelentősebb eredmény a kora vaskori település részletének felfedezése volt. Mernye - Lótilos 1 György László A lelőhely a Mernyeszentmiklóstól délre elterülő Lótilos-dűlő déli végében található, nagy része a 67. sz. főút nyugati oldalán helyezkedik el, kisebb része attól keletre, az Orci-patak partján. Ezen a területen 2009-ben Molnár István végzett terepbejárást, melynek során őskori (Starcevo, DVK, Somogyvár-Vinkovci, Urnamezős kultúra) leletek mellett római kori és középkori településekre utaló leleteket talált. A próbafeltárást megelőzően az érintett nyomvonal területén Stibrányi Máté geofizikai felmérést végzett, melynek eredményei intenzív régészeti érintettséget mutattak, elsősorban a vizsgált terület déli részén. A lehetséges régészeti jelenségekre utaló anomáliák mellett három árok képe is kirajzolódott a felmérésen. A lelőhely területén 2015. szeptember 29. és november 3. között próbafeltárást végeztünk. A kutatás során 12 szondát nyitottunk meg (25/A-B; 26/A-B; 27/ A-B; 28/A-B; 29-30; 31/A—B jelű kutatóárkok), melyek összességében 455 m2 területet fedtek le. Ezen a területen összesen 21 jelenséget tártunk fel, melyek több különböző korszakba tartoznak. Az őskorból két késő rézkori gödör (2. OBJ./2. SE. és 12. OBJ./12. SE.) és három újkőkori objektum (4. OBJ./4. SE; 5. OBJ./5. SE; 13. OBJ./13. SE), illetve egy kérdéses korú gödör (7. OBJ./7. SE.) került elő. Az Árpád-kort a 25/B kutatóárok északi felében található kemencebokor (1. SE.) és a hozzá tartozó jelenségek (15-16; 18. SE. kemencék) képviselik. Ebbe a korszakba sorolható még egy kemence és hamusgödör (16. OBJ./19-20. SE.), valamint ezektől távolabb (a 26/B és 29. kutatóárokban) egy-egy további gödör is (3. OBJ./3. SE; 11. OBJ./11.
