Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Györgyövics Katalin–Katona Orsolya: Mennyiben pontosíthatja a georadaros vizsgálat a homokterületek geomorfológiai kutatásának eredményeit?
10 GYÖRGYÖVICS KATALIN és KATONA ORSOLYA 10m 586 szelvény 10-30 m 587 szelvény 0-20 m II. zóna 8,24±l,24 ka I. zóna 13,86± 1.93 ka 12,49±2,08 ka 25 50 75 100 íny (%) 500-4000 pm (durva homok) 250-500 jam (középszemü homok) 125-250 pm (finom homok) 62,5-125 pm (nagyon finom homok) 3,9-62,5 gm (iszap) I <3,9 pm (agyag) zóna réteg OSL kor 5 5. ábra. A georadar-felmérés eredményeinek összehasonlítása a szemcseösszetételi (Györgyövics et al. 2014) és az OSL mérések (Kiss et al. 2012) eredményeivel. A rétegszínek jelmagyarázatát lásd a 4. ábrán részen is nagyobb mennyiségű homok halmozódott fel. Egyidőben a bucka két szára közötti központi mélyedés is kezdett feltöltődni. Az ebben az időben lerakodott rétegek kisebb mérete jelzi, hogy a feltötődés lassabb ütemben, szakaszosan (feltehetően kisebb széleseményekhez köthetően) történt. A fáciesek kölcsönös helyzete alapján pedig megfigyelhető, hogy a feltöltődés a nyugati szárny keleti oldalától indult. Ösz- szesen 5 nagyobb egység különíthető el, amelyeknek folyamatosan csökkent a vastagsága, tehát a lerakódó homok mennyiség is csökkent, vagyis stabilizálódott a felszín, az eolikus tevékenység fokozatosan visszaszorult. A felszínen elkülöníthető legfiatalabb fácies, feltehetően már egy ilyen korlátozott széleseményhez köthető, amely során a kisebb mélyedések kerültek kitöltésre. Azonban a fácies szerkezetében nem mutatható ki egyértelmű rétegződés, mely gyors lerakódásra, homoklepelszerű üledék kialakulására utal. A bucka stabilizálódását követően, feltehetően a formafejlődés legutolsó szakaszai között utólagos szélmarás érte a bucka délnyugati részét. A forma alaprajza is jól mutatja az eróziót, illetve az 586 és az 587 szelvényen keleti felén mutatkozó hiátus, üledékhiány is erre utalhat. Azonban a georadar szelvényezéssel kimutató volt az is, hogy a későbbi szélesemény hatására a szélmarás során kialakult mélyedés részben feltöltődött eltérő rétegzettségű homokkal. Ez az üledék valószínűleg hasonló korú, mint a központi mélyedés feltöltődésének utolsó fázisában lerakodott anyag. Összességében tehát elmondható, hogy a kereszt- szelvények konzekvensen követik egymást a relatív korú radarfáciesek egyértelműen végig követhetőek és
