A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Sümegi Pál - Náfrádi Katalin - Jakab Gusztáv - Persaits Gergő - Törőcsik Tünde: A Baláta-tó környezettörténete
8 SÜMEGI PÁL, NÁFRÁDI KATALIN, JAKAB GUSZTÁV, PERSAITS GERGŐ ÉS TÖRŐCSIK TÜNDE Keresztély Hohenlohe német herceg tulajdonában volt, aki - mintegy 30 évi birtoklása alatt - mindent elkövetett a Baláta-tó zavartalanságának biztosítására. A hatalmas erdőség kizárólag a nagyvad-vadászat céljára szolgált. Utak az erdőben nem voltak, a nyiladékrendszer kialakítása csak a vadászat célkitűzéseinek megfelelően történt. A jelentős kiterjedésű zavartalan erdőségnél az is felmerült, hogy bölény telepítés színterévé válik, de ezt a lápos környezet miatt nem valósult meg. 1945-1950 között szovjet katonai (Szovjet Javak Igazgatóság) kezelésben volt a Kaszói-erdő és a Baláta-tó, 1950-től a Magyar Állami Erdészethez tartozott és - mint nagyvadas területet - vadászati rezervátummá minősítették és a Honvédelmi Minisztérium Kaszó Erdőgazdaság Rt kezelésébe utalták át, majd HM Kaszó Erdőgazdasági Rt és a Duna-Dráva Nemzeti Park kezelésében volt a terület, 2008-ban a védett területet kibővítették, erdőrezervátumnak és fokozottan védett területnek nyilvánították. Mindebből kitűnik, hogy a Kaszói-erdő és benne a Baláta-tó történelmünk során mindig valamely nagybirtok, vagy jelentős kiterjedésű üzemegység részét alkotta, ahol a fő cél a vadászat és erdőgazdálkodás volt, így a láp környékét szántóföldi - állattenyésztési területek kialakításával nem bolygatták. Ez jelentős védelmet biztosított a Baláta-tó számára. A lápos terület egyetlen alkalommal, a bölénytelepítési terveknél került veszélybe, mert ekkor a láp lecsapolását tervezték, de ez szerencsére elmaradt, így a terület az elmúlt 600-1100 év során az emberi hatásoktól viszonylag érintetlen maradhatott. 1954-től pedig a természetvédelem biztosítja a védelmét. A természetvédelmi területen kialakított kutatások közül kiemelkedő jelentőségűek Marián Miklós gerinces zoológiái (Marian, 1957) és Kasza Ferenc ornitológus vizsgálatai (Kasza-Marián, 2001), Borhidi Attila és Járainé-Komlódi Magda botanikai elemzései, vegetációtérképezései (Borhidi-Járainé Komlódi, 1959a,b, 1960, Borhidi, 1968, 1970), valamint a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága által vezetett több évtizedes feltáró munka. Ez utóbbihoz kapcsolódik egy kísérlet a Baláta-tó fejlődéstörténetének feltárására, amely a Somogy Megyei Múzeum Igazgatósága megbízásából Dr. Fűköh Levente, a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatójának vezetésével történt, aki egy kutatási (OTKA) projekt részeként fúrásokat mélyített a területen. A fúrásokat vezető Dr. Fűköh Levente feljegyzései szerint a tőzeges réteg a balátai lápon nem vastagabb 10-20 cm-nél. Mivel a László Gábor vezette geológiai kutatások közel 100 évvel korábban még méteres kifejlődést jeleztek, ezért felmerült, hogy igen jelentős tőzegpusztulás alakulhatott ki a vizsgált lápon a XX. század folyamán. A következő (OTKA) kutatási projekt Rudner Edina vezetésével történt (a kutató csoport tagjai voltak; Braun Mihály, Jakab Gusztáv, Magyari Enikő és Sümegi Pál) és a terület északi részéről történt fúrásmag kihozatal. A csónakról történt fúrás nyomán csak vékonyabb, paleoökológiai és környezettörténeti vizsgálatra kevésbé alkalmas, lakusztrikus és tőzeges rétegeket sikerült feltárni. Jakab Gusztáv makrobotanikus már ekkor jelezte, hogy az üledékgyűjtő medence déli részén talán jobbnak bizonyulhat a rétegsor, mert a területen uralkodó északi szelek keltette hullámmozgásoknak köszönhetően a makrobotanikai leletek döntő része a tó déli medencéjében halmozódhatott fel és ágyazódhatott be. Jakab Gusztáv javaslata nyomán, az eddigi utolsó környezettörténeti kutatás során, egy NKTH projekt részeként 2004 január 15-17 és február 2-6 között tizennyolc zavartalan magmintavételt biztosító fúrást mélyítettünk (Sümegi Pál, Csökmei Bálint, Molnár Sándor, Persaits Gergő, Sümegi Balázs) a befagyott tó déli részének felszínéből, Dr. Kasza Ferenc környezetvédő szakember segítségével1. Tanulva a 2001-ben elkövetett hibákból teljes keresztszelvényt alakítottunk ki a tó déli medencéjében (2. ábra). Kihasználva a fagyott tőzegfelszín adta lehetőségeket a fúrások egy részét a láp centrumában mélyíthettük le (Sümegi, 2007). A láp centrumában méteres tőzeg kifejlődéseket sikerült feltárnunk jelentős makrobotanikai anyaggal és pollentartalommal. A láp centrumában mélyített és feldolgozott fúrások egyikét mutatjuk be ebben a dolgozatban (2. ábra). A terület földtani, éghajlattani és növényzeti jellemzése A Baláta-tó a Belső-Somogyban található Szenta község és Kaszó-puszta között, a Szentai-erdőben. A Belső-Somogy egy pleisztocén alluviális hordalékkúp, amelynek felszínét mészben szegény futóhomok borított a jégkor végén. A homokbuckák közötti szélfútta mélyedésekben, amelyekbe a felszínt leöblítő csepperózió és bemosódás nyomán jelentős mennyiségű agyag halmozódott fel, lefolyástalan, pangóvizű, talaj- és esővíz táplálta tavak, lápfoltok alakultak ki. Ezek közül a Baláta-tó az egyik legnagyobb. A futóhomok felszínek mélyebb részeiben kialakult vízzáró rétegek kialakulása mellett a lápok kialakulása szempontjából igen fontos földtani vonása a Belső-So- mogynak, hogy a környező területekhez (Zalai-dombság Külső-Somogy, Marcali-hát) képest relatíve mélyebb fekvésű helyzetben található. így a felszíni vizek és a talajvíz a belső-somogyi hordalékkúp irányába áramlanak. Ezt a hidrológiai helyzetet erősíti, hogy a dél-dunántúli völgyi vízválasztótól délre, a meridioná- lis völgyekben kialakult patakok futásirányában helyezkedik el a vizsgált terület. Ezen tényezők hatására rossz lefolyású, magas talajvízállású, pangóvizes területek, valamint soligén és topogén víz táplálta kisebb tavak és lápszemek, összesen mintegy 1200 kisebb- nagyobb tó található a területen. A földtani adottságok viszont csak az egyik részét alkotják a lápok, tavak köztük a Baláta-tó képződési feltételeinek, a klimatikus elemei legalább olyan fontosak (4. ábra). 1 Hálás köszönetünket fejezzük ki ezúton is Dr. Kasza Ferencnek az önzetlen és sokirányú terepi segítségért, amely nélkül nem érhettük volna el a dolgozatban bemutatott eredményeket.
