A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Lanszkiné Széles Gabriella - Lanszki József: Fonó és Kisgyalán községek népi építészete, az istállók rendeltetésének változása
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 03: 247-256 Kaposvár, 2014 Fonó és Kisgyalán községek népi építészete, az istállók rendeltetésének változása LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA és LANSZKI JÓZSEF Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi és Környezetgazdálkodási Tanszék, H-7400 Kaposvár, Guba Sándor út 40., e-mail.: Ianszkine.gabriella@ke.hu Lanszkiné, Sz. G. & Lanszki J.: Folk architecture and changes in function of stables in Fonó and Kisgyalán villages. Abstract: The aim of this study was to compare the folk architecture of two neighbouring villages in Outer-Somogy; Fonó and Kisgyalán. The prestigious agricultural buildings were built in the 19th century as a result of the change in farm management conditions due to river control and drainage. Field experience proved that the function of stables significantly changed by the 21st century. The stables had residential function in many cases; these barns were quantified in both villages on street basis. In those streets which were established after 1945, barns built were not always finished, their proportion, quality and conversion into house for living were nearly the same in both villages. However, Kisgyalán had an average financial position, while Fonó was a rich village with middle peasants. Consequently, the true-born population of two villages built different quality agricultural buildings and structures. Shed of extremely high standard were found in Fonó, while beautifully crafted corn- cribs were established in Kisgyalán. The preservation of the buildings is of high interest of the population of both villages. Keywords: folk architecture, agricultural buildings, corn- cribs, Somogy county Bevezetés A Kapos mentén a 20. században rangos istállós pajták készültek, amelyek egy része még ma is emeli a község épületállományának színvonalát, és az ahhoz értőkben csodálatot kelt legyen az építész vagy parasztgazda. Ezekben az istállókban az állatokkal együtt férfiak is tartózkodtak éjjel is. Hogy mi oknál fogva kerültek ki az istállóba az emberek, ennek magyarázatát a szarvasmarha-tenyésztés tartástechnológiáján keresztül lehet megadni. A 19-20. század folyamán megváltoztak a szarvasmarha-tenyésztési feltételek, ebből adódóan új épületekre lett szükség. A népi építészet ennek a kihívásnak tökéletesen megfelelt, igazán tiszteletet parancsoló istállók, pajták születtek, két külső-somogyi községben is. Kaposvár vonzáskörzetéhez tartózó Fonóban valamint Kisgyalánban történt az istállókkal kapcsolatos gyűjtés, a községek 17 km-re, illetve 21 km-re fekszenek Kaposvártól. Foglalkoztatott az a kérdés is bennünket, hogy a 21. századra, miképp alakult ezeknek az épületeknek a sorsa. „...A mi szempontunkból az az épített örökség fontos, amely még anyagi valójában létezik, és amelyet kezelni felelősségünk és feladatunk.”1 Ebből az irányelvből kiindulva, készült 300 db-on felüli fotó dokumentációs anyag hogy az épületek jelenlegi állapotát megörökítsék. 1 Kottmayer T. 2003: 7. „Vitathatatlan, hogy egy utcaképben meghatározó, hogy a közterületről látható portarészek egyöntetűek, vagy nagy változatosságot mutatnak. A hagyományos faluképben a méretek és tömegformák nagymérvű hasonlósága volt jellemző. Ezt erősítette az anyaghasználat egyöntetűsége is.”2 A fotók hűen tanúsítják ezt a tényt. Az istállózó szarvasmarha tenyésztés előzményei Az a hosszú folyamat, ami életre hívta ezeket a gazdasági épületeket a török kiűzését, valamint a Rákóczi-féle szabadságharcot követően kezdődött. Mindkét falu ekkorra már harmadszor települt újra, de már a jelenlegi helyén. Az indulás hasonlóan kezdődött, Fonóban és Kisgyalánban egyaránt. „Ennek a területnek a teljesen magyar lakosságú települései ahová több összeírás névanyagának elemzése alapján tudjuk, egyetlen „idegen”, azaz nem magyar népcsoportba tartozó telepes sem érkezett 1720 és 1727 között a következőkbe: Gölle..., Fonó, Boronka, Büssü, Kazsok, Várda, Zimány, Gyalán.”3 Magyar jobbágyfaluként indult mindkét helység, a névanyagot áttanulmányozva az ekkor letelepültek utódai azok, akik majd 300 éven keresztül meghatározták a két falu sorsát, előre menetelét, ők alakították ki e falvak arculatát. Az ekkor betelepített német telepesek itt nem alkottak közösséget, így a magukkal hozott marhák, itt nem befolyásolták a fajta összetételt, bár a szomszédos Tolna megyében kitenyésztették később a német telepesek az úgynevezett bonyhádi tájfajtát. „A tájfajta kialakulásáról alkotott vélemények, kutatási eredmények, a szakirodalom erre utaló írásai és nem utolsó sorban a szájhagyomány megannyi egymástól eltérő megállapítást tárnak elénk.”4 „Az azonban nem vitatható, hogy a német telepesek - mind a korábbiak, mind a XVIII. század idején ide települtek - szarvasmarha-tenyésztésünk fejlődésére jelentős hatással voltak, de ők azok, akik régi hazájuk állattenyésztésének példája nyomán a tejgazdaság és az istállózott szarvasmarha-tenyésztés alapját megvetették.”5 A feltételek a környező magyar falvakban is több szempontból megteremtődtek az istállózó (intenzív) szarvasmarha-tenyésztéshez. 2 Kottmayer T. 2003: 16. 3 Szita L. 1993: 28. 4 Ettig L. 1999: 20. 5 Bocsor G. 1960: 31.
