A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Knézy Judit: Bőrcserző és bőrlábbeliket készítő kézművesek a csurgói "Magyar Céhben" (1810-1872)
BŐRCSERZŐ ÉS BŐRLÁBBELIKET KÉSZÍTŐ KÉZMŰVESEK A CSURGÓI „MAGYAR CÉHBEN” (1810-1872) 217 5. kép: Jelics Pál lakócsai bocskorkészítő utolsó bocskora és szerszámainak töredéke. Knézy Judit felvétele 1975. ruha volt. Másoknak 20 krajcárért fűzött bocskort.39 A zselici uradalmi cselédek és pásztorok a 20. század elején már tompaorrú födeles bocskort viseltek, amelyet a bokájuk köré tekert négy szíjjal fűztek a lábukra. Főképp akkor hordták a pásztorok a bocskort, amikor a tarlón legeltették az állatokat. Puhaszárú csizmából ők is fűztek bocskort, keményszárú csizmához nem jutottak, azt nem tudták megfizetni, csak módosabb parasztok40. A rangosabb fedeles bocskort talp és felső részből varrták össze. A Dél-Alföldön és Dunántúlon általánosan elterjedt. Díszítették is szironnyal, színes bőrpánttal. Legkésőbb már a fedeles csatos bocskor került divatba, ez körbefogta a lábat - mondta el Jelics Pál az utolsó somogyi, lakócsai horvát bocskorkészítő. (5. 6. képek) Az itteni horvátoknál az első bocskort az iskolát kezdő gyermeknek készítették. A halottakat csatos bocskorban illett eltemetni. Jelics Pál elképzelte, hogy, ha feltámadnak a lakócsai halottak, akkor mindannyian csatos bocskorban jönnének elő. A varrószíjat ő ló bőréből készítette, melyet maga cserzett: gubacsot ledarált és három hónapig áztatta benne a bőrt, amelyről a gubacsié levette a húst is és a szőrt is, megszárítva téglácson puhította és felszabdalta 4-es, 5-ös, 6-os méretűre... Ez a mester azzal dicsekedett, hogy neki 800 pár kaptafája volt.41 Járulhatott a bocs39 Takáts Gy. 1986. 10. 40 Eperjessy E. 2006. 228. 41 Saját gyűjtés 1975-ben Lakócsán. A két világháború között még Barcson, Drávasztárán, Sellyén dolgozott egy-egy bocskoros, Szigetváron kettő is. Jelics Pál Szigetváron tanult, ahol két segéd és két inas is dolgozott. Az ő talpas, zsuppos háza fennmaradt és berendezésre került tájházként. Kapitány Orsolya munkájaként. korhoz szár is bőrből, vagy télen különösen kapca is szőrős bőrből, gyapjúból vagy vászonból. A bocskorosok vásározási életviteléről jóval többet megtudunk, mint a mesterremekelésük körülményeiről. A különféle kihágások, veszekedések kiderülnek a büntetéspénzek jegyzékeiből. A késő tavaszi, nyári, őszi búcsúk és vásárok helyszínén a helyfoglalások miatt voltak viták, de a vásár utáni kocsmázások borgőzős állapotában bármi miatt összeszólalkoztak a bocskorosok és a vargák. Dobrovits József (Dobrovetz-ként is szerepel) 1845-ben a zákányi búcsúban Pavlicsek vargával, a legényével és másokkal összeverekedett, ingét leszaggatták, a helybéli oskolamester meg is huncfutolta. Mindegyiknek büntetést kellett fizetnie.42 1846. június 11.-én jegyezték be, hogy Dobrovetz József „a szentmihályi hegyben múlt pünkösdi búcsúkor ... mise előtt botskorait árulta, miről megintvén ötét az ottani varga mesterek, nekik engedelmeskedni nem akart. Ez okból Pavlitsek György zákányi varga Dobrovetz egy pár botskorát elvivén eladta, az árát pedig a vargák közönségesen felborozták. Dobrovetz nem akarván munkáját elengedni, ötét a többi vargák megverték az ingét öszve szaggatván. ” A bocskoros nem árulhatott, de megveretése miatt a büntetéstől a céhbírák eltekintettek. Az önbiráskodó Pavlitseknek meg kellett térítenie a bocskor árát.43 1847-ben szeptember 26.-án az (iharos) herényi vásárban egy Markovits József nevű bocskorossal történt baj. Gyalog ment Csurgóról, útközben két bocskoros társa - a fent említett Dobrovetz és Poszek nevűek - kocsin menve elhagyták őt, és a helyszínen elfoglalták a szokott helyét. De mikor megérkezett, átengedték neki, mégis szóváltásra került sor és öszve huncfutolták egymást,44 Markovits Józsefet illetlen ruhaviselésért ítélték 2 ft pénzbüntetésre, mert mind a gólai, mind a bükkösdi búcsúban pőre gatyában árult és nem az iparosokhoz méltó öltözetben.45 Egyetlen adatot idézek bocskoros mesterremekről:- 1857-ben Bausza (vagy Gansza) György belovári bocskorosnak két pár fejes bocskort kellett remekül készítenie Dobrovits Józsefnél, terv szerint: egyik pár az első fára, másik pár a második fára fogja varrni. Tíz hibája ellenére elfogadták mesternek. Szerepelt a remekes mesterek között már 1856-ban.46 * A paraszti viselet gazdagodása, közelítése a városi divathoz a lábbelik készítésének változatosságán is lemérhető. A bocskor részben háttérbe szorult illetve a mezei munkák idejére. A hűvösebb időkben és főként ünnepen a csizmák, bakancsok, cipők voltak jellemzőek. A szegényebbek inkább a cipót „cipellőt, bakancsot „topánkát” tudták megfizetni. Az egyszerűbb, hétköznapi lábbelik készítése ritkábban szerepelt a mesterremekek között, hanem inkább a díszesebb, rangosabb ünnepi darabok mind németvargák42 SML IX. 3. Különféle tárgyakról, végzésekről és határozatokról 1845. 189.p.dolgokról 43 Ld SML IX. 3. 179-80. p. 44 SML IX. 3. sz. 189.0. p. 45 SML IX. 3 .sz. 200. p. 46 SML IX. 3. Különféle tárgyakról .280. Tanulók és mesterek egyezségei. 110. p.
