A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Sümegi Pál - Náfrádi Katalin - Jakab Gusztáv - Persaits Gergő - Törőcsik Tünde: A Baláta-tó környezettörténete
A BALÁTA-TÓ KÖRNYEZETTÖRTÉNETE 15 Mélység (cm) Makrobotanikai zóna Makrobotanikai zóna jellemzői 0-20 BTM-6 Recens sás, nád és gyékénytörmelék. 20-45 BTM-5 Pernye maximum, tőzegégés, égés után gyors vízszintemelkedés, nádas terjedés és záródás, zárt nád - gyékény - harmatkásás láp kialakulása. 45-60 BTM-4 Nádas visszaesése, csökkenése, zsombéksás terjedése, tőzegmoha megtelepedés, kiszáradó semlyék és láposodás. 60-70 BTM-3 Úszólápoka jellemző makrobotanikai anyag koncentrációja kiemelkedő, nádas terjedésnek indult, lombosmoha, tőzegeper megjelenése. 70-90 BTM-2 A makrofosszília tartalom megemelkedett, Chara és iszaplakó társulás a fenéken, nádas, gyékényes, harmatkásás vegetáció kiterjedt. 90 - 105 BTM-1 Minimális makrobotanikai maradvány koncentráció, gyér vegetációs borítású tavi állapot. 4. táblázat: A Baláta-tóból kiemelt fúrásszelvény makrobotanikai zónái (Jakab-Sümegi 2007 nyomán). Table 4.: Macrobotanical zones of the analysed core sequence of Lake Baláta (after Jakab-Sümegi 2007). BTM-1 (105-90 cm) A fúrás 105 és 90 cm között sárgás-barna, majd barnásszürke tavi üledéket tartalmazott, melyben nagyon alacsony volt a makrofosszília koncentráció is, ami minerogén üledékképződésre és alacsony vegetációra utal. A makrofosszília elemzés kimutatta közönséges nád (Phragmites australis), gyékény (Typha sp.), harmatkása (Glyceria cf. maxima), tündérrózsa (Nymphaea alba), (Polygonum lapathifolium), csetkáka (Eleocharis sp.) és zsombéksás (Carex elata) maradványok jelenlétét, gyakorlatilag minden olyan fajt amelyek a lápi vegetáció fontos összetevői lettek (10. ábra). A makrobotanikai anyag koncentrációja nagyon alacsony volt, ami a gyér vegetációs borításra utal. A minták kora 101-105 cm között 2425 ± 30 14C BP évnek (Krisztus előtti 700 és 400 évek közötti kora vaskornak) adódott. így mivel az előző üledékes zóna egyértelműen még a jégkor végén alakulhatott ki az üledék felhalmozódása a mederben a körülbelül 7000- 8000 éves üledékhiányt követően csak a szubboreális kronozóna végén, a szubatlantikus kezdetén indulhatott meg. BTM-2 (90-70 cm) 70 cm-ig barnásszürke tavi iszap rakódott le. A növekvő makrofosszília koncentráció, a nád (Phragmites) és a zsombéksás (Carex elata) rizómák, valamint a vízibolha (Daphnia) peték növekvő száma a zónában megindult eutrofizáció fokozódására utal. A pollenelemzés a Phragmites elterjedését mutatja. A tó körül zárt mocsárzóna alakult ki, de a nyíltvíz felülete jelentősen felülmúlta a jelenkori állapotot is. A hínárfajokat legnagyobb mennyiségben az úszó békaszőlő (Potamogeton natans) képviseli. A csil- lárkamoszat (Chara) jelenléte a víz relatív magas karbonáttartalmát jelzi. A békaboglár (Batrachium) a sekély és felmelegedő vízrészeket kedveli. A tündérrózsa (Nymphaea alba) maradványokból viszonylag kevés került elő. A meder ugyanekkor rendszeresen kiszáradt, amire a lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium), csetkáka (Eleocharis), iszapkáka (Dichostylis micheliana) és a barna palka (Cyperus fuscus) együttes jelenléte utal. Ebben a zónában jellemző a gyékény (Typha sp.) és a harmatkása (Glyceria cf. maxima) nagyobb meny- nyisége is. Ezek nyomán feltételezhetjük az úszólápok kialakulását is, bár az azokon legtöbb esetben megtalálható tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) maradványai nem kerültek elő. BTM-3 (70-60 cm) Az üledék lényeges változáson ment keresztül mire elérte a 70 cm-t: a barnásszürke tavi iszap világosbarna nyers tőzegbe megy át. A makrofosszília koncentráció lényegesen megnő ebben a zónában, ami a nyílt vízfelület csökkenésének a következménye. A nyíltvíz kiterjedése nagyjából megegyezik a jelenkori állapottal. A terület déli részén a fúráspont körül megnő a nádasok kiterjedése. Ezzel párhuzamosan kimutathatóan megnövekszik a Phragmites pollenkoncentrációja is. A nádasokban a tavi káka (Schoenoplectus lacustris) gyarapodásnak indul. A lombosmoha maradványok megjelenése az üledékben a sekély felszíni víz kialakulására enged következtetni. A Typha sp. és a Glyceria cf. maxima eltűnnek a fúráspont környékéről. A Daphnia sp. növekvő meny- nyiségének köszönhetően intenzív eutrofizáció indul meg. Emellett a Chara sp. csökkenő mennyiségéből a víz karbonáttartalmának csökkenésére következtethetünk. Az iszaplakó fajok közül a Dichostylis micheliana eltűnik, helyét a Cyperus fuscus veszi át. A hínárok között a Potamogeton natans még mindig gyakori, és a Nymphaea alba mennyisége is nő. Ebben a zónában jellemző még a baracklevelű keserűfű
