A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
EMBERI ÁBRÁZOLÁS A VÁLTOZÁSOK KORÁBAN, 4000 ÉS 2000 BC KÖZÖTT 125 azonban van feje, és a neolitikumtól szokásos kerek, maszkszerű fej-ábrázolás helyett ezúttal sematikus, hosszúkás arcábrázolással (Durman 1988: Cat. 34, 76; Durman 2000). A térben a Badennel szomszédos, vele egyidős Cotofeni kultúrában idolok előfordulnak ugyan, de kerek, maszkszerű, felfelé forduló fejjel kialakítva, tehát nem a badeni fő-típust követik (Ri§cuta 1996). Néhány díszítetlen mellett a kultúrára jellemző beszurkált (ruhában látható) díszítésű darabok is előkerültek. 1.3. Kora bronzkor A Baden kultúra 2800 BC utáni továbbélése szempontjából érdemes egy pillantást vetni a hagyományos kora bronzkori besorolású magyarországi Makó és Somogyvár-Vinkovci kultúrák idoljaira (Kulcsár 2009: 164-166, 339-343), amelyek szintén nem emlékeztetnek a tipikus Baden idolokra. Van azonban a Makó kultúrának egy atipikus női idolfej-torzója, amely magas, félköríves, körben poncolt diadémjával éppen a legjobb formai párhuzama a vcelincei sírban előkerült idolnak (Kőérberek-Tóváros-Lakópark, Zsidi 2005: 84) (6. Tábla: 5-6). A kora bronzkorban egymás mellett vagy együtt élő Baden és Makó kultúrák (Dani-Hor- váth 2012: Figs 2-3) rituális hagyatékában tehát az idolok között van közös vonás, bár nem a tipikus rituális „tömegáru” között kell keresnünk. 1.4. Összegzés A Baden lapos, mozgatható fejű női idolok kultúraspecifikusak: csak a Baden kultúrában fordulnak elő, és nem tipikusak a Magyarországon a Baden-komplexum részét alkotó Boleráz, Kostolác, Vucedol kultúrákban, sem a szomszédos és egyidős, feltételezések szerint rokon (?) Cotofeni kultúrában. A Kárpát-medence területén előzmény nélkül jelennek meg, kapcsolatrendszerük alapján észak-balkáni területről és örökséggel, és a badeni kultúrára jellemző módon közel-keleti-mediterrán idol-tradíciókat mutatnak (vő. FIansen 2001) (2. Tábla: 5). Kisugárzási területük a keleti steppék felé a Gödörsíros kurgánok és a Baden-komplexum közös kapcsolataira, együttélésére utal (FIorváth 2011). 2. Agyagművesség: maszk 2.1. Neolitikus előzmények Az európai maszkviselet a neolitikumtól kezdve levantei-anatóliai-mediterrán hatásokat és gyökereket mutat, az idol-használathoz hasonlóan (FIansen 2001). A legtöbb álarc-ábrázolás ezért, nem meglepő módon idolokon (vö. Hansen 2007), ritkábban más leleteken (pl. edényeken: vö. Schwarzberg 2010), jelenségeken (pl. épületfalakon: Uivar/Újvár) található. Önálló, neolitikusnak tartott agyag álarc-leletek korszakos és kulturális besorolása bizonytalan a nem hiteles előkerülések miatt (Siefersheim, Worms, Sechelbach, vö. Horváth 2004: 209-210, Fig. 14: 1,2, 3: talán inkább késő bronzkoriak, vö. Maraszek 2010). Egyedül az Uivar lelőhelyű Vinca lelet stabil ebből a szempontból (Schier 2010). Vannak azonban olyan leletek, amelyek a közel-keleti agyagtapasztásos koponya-kompozíciókhoz hasonló post mortem maszkos halottkultuszra látszanak utalni Európa területén (pl. a Vonaldíszes kultúra Eilsleben-i; a Chasséen kultúra Jonquiéres-i; és a Funnel Beaker/Corded Ware Dümmer nevű lelőhelyén: Teegen 2010). A maszk-használat a neolitikum után a kora és középső rézkor folyamán szakadást mutat Magyarország területén az idol-ábrázolást tekintve. Néhány, biztosan fejjel (és nem nyakkal vagy nem egyértelmű nyúlványnyal) ábrázolt idol arca annyira sematikus, hogy akár maszkként is magyarázható (pl. a tiszafüredi Hunyadihalom lelet) - bár egyértelműen nem bizonyítható. Bizonyos szintű túlélést képviselnek azok a sírok, ahol magán az eltemetett egyeden figyeltek meg szerves anyagtól származó elszíneződést, amelyet maszkírozásnak/maszk-viseletnek tartanak (Tiszai kultúra, késői neolitikum: Őicarovce/Csicser: Vízdal 1980, mezolitikumtól előzményekkel, vö. Floss 2010, 56-57; Várna kultúra, középső rézkor, Varna: 2, 3, 15. jelképes sírok fejmaszk-tapasztással, Horváth 2010a: 121-122; Bertemes 2010). Talán álarcot vagy fejfedőt (sisakot) viselő férfi látható egy „arcos” korsón (Bondár 1998). Véleményem szerint a Bátaszék-Dolina-pusztai korsó a Furchenstichhel kevert középső rézkor végi horizontba tartozik, és a kompozíció diadémot ábrázol, amelynek legközelebbi formai és időbeli párhuzama a Vörsön feltárt késő rézkori csontvázas sír réz diadémája (Banner 1956: 111) (6. Tábla: 1-2). 2.2. Késő rézkori álarc: egyedi lelet? Ilyen előzmények után a balatonőszödi feltáráson előkerült, badeni kultúrába sorolható félbetört állapotú agyag férfi-álarc valóban meglepetést okozott. Egy ilyen lelet felbukkanása a késő rézkori Baden- komplexumon belül előzmény nélküli volt. A leletet bemutató és értelmező eddig megjelent írásaimnak (Horváth 2002, 2002a, 2002b, 2004, 2010, 2010a, 2011a) rövid esszenciájaként az alábbi értékelést adhatjuk róla. A lelet hiteles körülmények közt került elő: egy amorf gödörbe ásott későbbi, négyszögletes objektum tetején feküdt, amelyet a még későbbi kultúrréteg befedett. Ezt a rétegzettségi sorrendet és az időszakokhoz rendelt „normális” abszolút koradatokat a jelenségből és a leletekből készült radiokarbon és TL-OSL dátumok is alátámasztják. A lelet a négyszögletes gödör tetején, arccal felfelé feküdt (orra emiatt meg is sérült a feltárás alatt). A komplex jelenség-értelmezés lehetővé teszi, hogy a kettős beásást akár jelképes sírként értékeljük. Hasonló körülményeket írtak le az afrikai déli Pangwé-k közt férfivá avatási szertartáson. Ha viszont a jelenség tágabb környezetét is bevonjuk az értelmezésbe, további alternatív szerepköröket találunk az álarc-viselethez. A szomszédos jelenség egy juh-áldozati gödör volt nagyon közeli radiokarbon dátummal, és egy komplett szertartási térrel, amelyhez tűz- és hamuzó-helyek tartoztak: az álarcot viselhették az állat-áldozat bemutatása közben is (1036. gödör és környezete). Vannak a környezetében emberi és álla
