A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Molnár István - Sipos Carmen: A Balatonlelle-Rádpusztai Árpád-kori telep
A BALATONLELLE-RÁDPUSZTAI ÁRPÁD-KORI TELEP 187 ig élnek, pontosabb datálásra alkalmatlanok.34 Több töredék kissé vastagodik, többször a fedő számára kezdenek hornyolatot kialakítani. Ezeket a peremformákat is korán jelentkezőnek tekinthetjük, lelőhelyünkön hullámvonal-köteg díszes edényeken is előfordulnak (13.10/4.2.6. - 1. tábla). Néhány lefelé vastagodó, lekerekített háromszög átmetszetű perem a későbbi időszakra helyezhető (például 13.9/438.1.4. - 8. tábla, 13.9/625.1.3. - 9 tábla). Egy jobb anyagával is elkülönülő, felhúzott perem (13.9/551.1.1 - 9. tábla) már a 13., de még inkább a 14. századra keltezhető. Díszítés Az Árpád-kori kerámiák mintakincse csak korlátozottan segíti a datálást. A legkorábbi időszakra jellemző a befésült hullám- és egyenes-vonalkötegekkel való díszítés. A kutatás úgy véli ez a díszítési mód a 12. század elejére eltűnhetett, ugyanakkor néhány esetben felmerült a továbbélésének lehetősége.35 Lelőhelyünkön a 4. házban került elő nagy számban ilyen töredék. Ezen kívül csak a 612. előtérgödörben volt egy kisebb darab. Az edény felületén körbefutó egyenes vonallal, a csigavonallal díszített edények, a lelőhely minden részén előfordulnak. Ezek sokáig vannak használatban az Árpád-kor folyamán, nem alkalmasak pontosabb korhatározásra. Több edénytöredék vállát ferde, ívelt beszurkálással - úgynevezett köröm- benyomkodással - díszítették. Ilyen töredékek több objektumban is előfordulnak (4., 5., 6., 7., 656.). Ezeknél az edényeknél többször megfigyelhető, hogy a beszurkált sor alatt az edény testét csigavonallal díszítik. Ez az úgynevezett kétsoros díszítés kevésbé jellemző a 13. századtól, amit Takács Miklós a sorozatgyártás térhódításával magyaráz.36 Hullámvonal-díszes töredék a 4., 7., 19., 538., 612. objektumokban volt. Igen gyakori lelőhelyünkön az úgynevezett rádlidísz vagy fogaskerékminta vagy sarkantyúminta. A 4., 5., 7,. 16., 19., 22., 230., 347., 438., 538. objektumokban találtunk ilyen töredékeket, a minta maga nem alkalmas pontos datálásra.37 Az 551. objektumban talált fazéktöredéken az edény vállát sűrű vonalkázással, ez alatt egy sor függőleges bevagdosással díszítették. Állatcsont A kevés feltárt objektumban viszonylag kevés állatcsontot találtunk - emiatt és a szuperpozíciók miatt az állatcsont statisztikai vizsgálata sem igazán lehetséges. Talán a 4. objektum csontanyaga lesz erre használható. Mindenképpen kiemelkedik a csontanyagból egy mamutfog töredéke (12. tábla 5. kép). A 4. épület betöltésében, Árpád-kori kerámiatöredékek között találtuk. A fog sokáig vízben lehetett,38 az Árpád-kori falu lakói talán a közeli mocsaras területen találták, majd szemétbe került. Érdekes lenne tudni, hogy a vadonélő és háziasított állatok csontjait is jól ismerő középkori 34 A kérdéssel foglalkozott például Jankovich 1991. 190-191., Aradi 1998. 132., Holl 1973. 198. 35 Takács 1993. 450. 36 Takács 1993a 209-216 37 Takács 1993. 450. példákat hoz késői előfordulására. 38 Erre Dr. Ábrahám Levente hívta fel a figyelmünket, Ő erősített meg minket abban a sejtésünkben is, hogy mamutfogat találtunk - köszönet érte falusi ember mivel magyarázta ezt a különös fogat. Pénzek A lelőhelyen nagyszámú római érme mellett egy szórványnak minősíthető Árpád-kori pénz került elő (12. tábla 1. kép). A4, lelőhely humuszolásakor, a dombtetőn lévő terület földjében, fémkeresőzés közben egy IV. Béla uralkodása alatt vert obulust találtunk.39 A pénz pontosabb datálásában V. Székely György volt segítségünkre - segítségét köszönjük. Véleménye szerint a pénzt IV. Béla uralkodási idején belül pontosabban nehéz datálni, de nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a tatárjárás után verték. Csak olyan éremleletekben fordult elő eddig, amelyek IV. Béla uralkodásának második felében vagy azután záródtak. A legkorábbi előfordulása a mernyei leletben volt, ennek záródása is az 1250-es, 1260-as évekre tehető. Ez alapján is feltételezhetjük a település 13. század közepi, tatárjárás utáni létét. Fémanyag Afémanyag legérdekesebb része a 4. épületben talált sarkantyú (13.10/4.2.28. - 3. tábla, 12. tábla 6. kép). Ez Árpád-kori falusi feltárásokon, ha nem is túl gyakori, de egyáltalán nem szokatlan lelet, elég a Hejőkeresztúron vagy Kánán talált nagyszámú sarkantyúra gondolni.40 A4, házban talált sarkantyú a tüskés típusba tartozik. A szárakat lefelé hajló ívekbe kovácsolták, a hegye előtt göm- böcskéje van, hogy a lovat kevésbé sebezze. Nagyon hasonló példány Kána falu leletei közül került elő.41 A magyarországi sarkantyúkat rendszerező Kovács László az ívelt szárakat a 12. századtól, a gömböcskék megjelenését a 12. század közepétől indítja.42 A 4. épület viszonylag egységes és bő kerámiaanyagot tartalmazott. A nagyszámú egyenes- és hullámvonalköteg-díszes töredék alapján a feltöltődés idejét ennél kicsivel korábbra helyezhetjük. Bár nem tudjuk az épület mennyi idő alatt töltődött fel, a 12. század elejénél nem lehet sokkal fiatalabb a sarkantyú sem. Ha elfogadjuk a befésült vonalköteg-díszítés 12. század eleji eltűnését, talán megfontolható az általunk találthoz hasonló gömböcskés sarkantyú-típusok megjelenésének idejét is korábbra helyezni egy-két évtizeddel. Szintén a 4. objektumban talált nyílhegy is említést érdemel (13.10/4.5.3. - 3. tábla). Ilyen szakállas hegyű nyílvesszőket a Honfoglalás korától ismerünk.43 Funkciójuk többféle lehetett, halak lövésére is használhatták ezeket.44 Egy sarló pontosabb keltezésre alkalmatlan kisebb töredéke, egy vaskarika és néhány kisebb vastöredék jelenti a nagy valószínűséggel Árpád-korra datálható fémanyagot. Keltezés A legkorábbra a 4. épület keltezhető. A betöltésében talált számos hullámvonalköteg- és egyenes vonalkö39 Az Unger féle éremhatározó 247. tétele 40 Wolf 1997. 139., Terei-Horváth 2007. 166-169. - az utóbbi a szak- irodalmat is összefoglalta 41 Terei-Horváth 2007. 167., 189.16/3. kép, 42 Kovács 2003. 369. 43 Kovács 2003. 311-313. 44 Szőllösy 1992. 457.
