A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Ortmann-né Ajkai Adrienne - Tóth István Zsolt - Sirok Attila - Nagy Dániel - Kulcsár Péter - Partos Kálmán: Egy ismeretlen "őserdő" a Kelet-Mecsekben: 25 éve felhagyott bükkös aljnövényzetének térbeli mintázatai
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 01: 65-70 Kaposvár, 2013 Egy ismeretlen „őserdő” a Kelet-Mecsekben: 25 éve felhagyott bükkös aljnövényzetének térbeli mintázatai ORTMANN-NÉ AJKAI ADRIENNE1, TÓTH ISTVÁN ZSOLT2, SÍROK ATTILA1, NAGY DÁNIEL1, KULCSÁR PÉTER2, PARTOS KÁLMÁN3 1 PTE TTK Környezettudományi Intézet, Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, 7635 Pécs, Ifjúság útja 6. 2Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, 7625 Pécs, Tettye tér 9. 3Mecsekerdő ZRt, 7623 Pécs, Rét u. 8. H-7624 Pécs, Ifjúság u. 6. Ortmann-Ajkai A., Tóth I. Zs., Sírok A,, Nagy D., Kulcsár P., Partos K.: A scarcely known old-growth forest in Eastern Mecsek hills: Spatial patterns of the herb layer of a beech forest abandoned 25 years ago. Abstract: A 130-years old beech forest stand (Helleboro odo- ri - Fagetum) in Eastern Mecsek hills (Southern Hungary), abandoned 22-25 years ago, provides excellent opportunities for the study of spontaneous forest dynamics. In 2010 intensive studies started, iniciated by Mecsekerdő Zrt: repeating an individuum-based tree-stand survey of 1986-87, and a grid- based herb layer survey according to the Forest Reserve Protocol. In the herb layer 95 species were found, amongst them 14 protected ones, most of them in the hillside-hilltop ecotone. Most important are the more thousand exemplars of Doronicum orientale. More than 30% percentage of specialist and competitor species indicates a very good naturalness state, comparable with forest reserves. Keywords: Helleboro odori - Fagetum, forest reserves, Shannon diversity, social behaviour types, protected species, Doronicum orientale. Bevezetés A új Erdőtörvényben (2009) megkövetelt folyamatos erdőborítás gyakorlati megvalósítása új hangsúlyt ad a természetes erdődinamikai folyamatok kutatásának. A gazdasági erdőkben lezajló folyamatok megértése céljából is elengedhetetlen, hogy feltárjuk a természetközeli és/vagy felhagyott és gazdasági erdők szerkezete és működése közti alapvető hasonlóságokat és különbségeket (Somogyi 2002). Ilyen hosszútávú kutatására hazánkban szinte kizárólag az erre a célra kijelölt erdőrezervátum-magterületeken van lehetőség (H orváth és Borhidi 2002, Horváth és mts. 2012), amelyek a hazai erdőtakaró mindössze 0,21 %-át teszik ki (Bartha és Esztó 2002). Kelet-mecseki mintaterületünk egyes erdőrezervátumokhoz hasonlítható lehetőséget biztosít a bükkösök spontán erdődinamikai folyamatainak tanulmányozására. Brang (2005) felhívja a figyelmet arra, hogy az erdő- rezervátumokban kapott eredmények csak számos korlát figyelembevételével alkalmazhatók a természetközeli erdőgazdálkodás referenciájaként. Vizsgáltterületünkön ezek a feltételek sok erdőrezervátumnál jobban teljesülnek. A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben, a Várvölgy északra néző oldalában található 140 éves, 25 éve nem művelt bükkös állomány a hasonló cönológiai besorolás, termőhely, erdőtörténet és térbeli közelség révén a közeli Máza, Szászvár és Váralja erdőrészletekben a Pécsi Tudományegyetem és a Mecseki Erdészeti Zrt együttműködésében megkezdett lékvágásos kísérletek (Csete és mts. 2012, Ortmann-né Ajkai 2012) alkalmas kontrollterülete lehet. A Mecsekerdő ZRt Pécsváradi Erdészete kezdeményezésére a 2010. évben részletes felmérések kezdődtek (Partos 2010). A kutatások érdekében egyes erdőrezervátumokhoz hasonlóan 50*50-es pontháló került kiépítésre. Egy 1986-87-es egyedalapú faállomány-szerkezeti felmérést Partos Kálmán 2011-ben megismételt FieldMap műszerrel. A ponthálóhoz kapcsolódóan részletes aljnövényzet-felmérés készült (Sírok 2011, Tóth et al. 2012), és madármonitoring-vizsgálat is zajlik a MME Mindennapi Madaraink Monitoring programjához kapcsolódva (Laczik és Sebe szóbeli közlés). A PTE KTI Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszékének munkatársai 2008-2009-ben részletesen felmérték a terület északi határát képező Várvölgyi-patak vízi makrogerinctelen faunáját (KAlmAn et al. 2010, Mauchart et al. 2010, Méhes et al. 2010, SzivAk et al. 2010). A terület tájtörténetének kutatása is megkezdődött (Máté 2009, Máté és Varga 2011). Jelen munkában a 2010-ben végzett aljnövényzet-felmérések eredményeiről számolunk be. Anyag és módszer Vizsgálati hely A Magyaregregy 47A erdőrészlet a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben, a pécsváradi erdészet kárászi erdőgondnoksága területén található (1. ábra). A szűk Várvölgy északra néző oldalán a völgyalji pataktól a határoló gerinc széléig 400-500 méter hosszan, 305-425 m tszf. magasság között húzódik. Alapkőzete mélytengeri üledék: dolomitos mészmárga. Az erősen málló kőzet egyes meredek helyeken a lágyszárú növényzet megtelepedését gátló csupasz törmelékfoltokat, sekély, rossz vízgazdálkodású talajt hoz létre. Az erdő a Mecsek hasonló termőhelyein tipikus extrazonális, a régió-alávetődésnek köszönhetően létrejött szubmontán mecseki bükkös, Helleboro odori- Fagetum Soó et Borhidi in Soó 1960 (Borhidi 2003). Faállománya nagyrészt bükkös, helyenként sok ezüsthárs- sal. A cserjeszint gyér, többnyire hiányzik. A völgyaljtól a tetőig felnyúló erdőrészletben a több mint 100 méteres szintkülönbség hatására erős mezoklimatikus gradiens észlelhető, ami a növényzetben is kifejezésre jut. Az alsó részen, a patakhoz közel szurdokerdő-, a legmeredekebb, törmelékes részeken ezüsthársas törmelék- lejtő-erdő jellegű, a tetőn - egy mintegy 20 évvel ezelőtti belenyúlás eredményeképp ezüsthárs-dominálta
