A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Géges Melinda: Archaizmusok. Bors István szobrászművész letéti hagyatéka a Rippl-Rónai Múzeumban
316 GÉGER MELINDA került letéti elhelyezésre. E gyüjteménycsoport - főként viasz, elenyésző számban gipsz és agyag matériából álló - kisplasztikákat, érmeket, reliefeket és maketteket, a szobrászi gondolkodás folyamatát dokumentáló műtárgyakat foglal magába, melyekből később - adott esetben - nagyobb méretű művek készültek. Mellékletükként jelen vannak a munkafolyamatot kiegészítő tárgydarabok, alkatrészek, töredékek és gipsz negatívok. Bors alkotásaihoz még fényképek, újságcikkek, zsűri jegyzőkönyvek és Honty Márta munkásságát kísérő dokumentációk, textiltervek is tartoznak. Összességében a Bors Istvánhoz kapcsolódó műtermi anyag kb. 200 darab kisplasztikából áll. A tárgyak közül egyeseket - elsősorban a legkiérleltebb darabokat - a művész bronzból vagy műanyagból korábban már kiöntötte, más esetekben a viaszból megformált darabok egy- egy ismert mű formavariációját képezik. Természetesen találhatók a hagyatékban olyan alkotások is, amelyek nem feltétlenül kiérlelt formájukkal, mint inkább gondolatindító ötlet-mivoltukban, asszociatív tartalmunkban hatnak. Bors István szobrászi munkásságában gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy gondolat sokféle formában és anyagban öltött alakot. Munkásságában gyakoriak az időbeli átnyúlások, és gyakran fordult elő, hogy egy-egy elképzelését ciklusokban, variációkban foglalta össze. Hosszú időn keresztül foglalkozott ugyanazzal a témával. A kiinduló ötleteit éveken, sőt évtizedeken keresztül dédelgette magában: elsősorban arra törekedett, hogy kiérlelt elképzelései köztéri művekben valósuljanak meg. Ezért eleinte csak viasz plasztikában létezett egy-egy mű vagy művariáns, ami sok évvel később kapott kész, időtálló - bronz vagy műanyag - formát. A múzeumi letét kisplasztikái tehát sok esetben a nagyméretű művek előzetes makettjeinek, formaterveinek is számítanak. Bors István a szobrait nem faragta, hanem képlékeny anyagból modellezte olyan módon, hogy a formát közvetlenül agyagból vagy gipszből, leggyakrabban méhviaszból alakította ki. A múzeumi letét legnagyobb része is méhviaszból készült, ugyanis ez volt a Bors István által használt elsődleges kiinduló anyag. A makettek kisméretűek, és közvetlenül leolvasható róluk a művészi alakítás szerves folyamata. A munka során először „papírra rajzolta az elképzelését, kis fadeszkára drótvázat erősített, begyújtotta a mécsesét és méhviaszt puhított. Halk zene és rádióműsor mellett rágyúrta a képlékeny anyagot a drótvázra. A húsz, harminc centi magasra készülő szobor kellemes illatú, sárgásbarna színű testet kezdett ölteni. Az aprólékos részleteket felmelegített orvosi szikével formázta meg”4 - jelenítette meg e folyamatot a szemtanú. A viasz kisplasztikák nagyszámú variációi és a variációsorok időbeli elsőbbsége nem jelenti azt, hogy Bors ne gondolta volna őket kész, autentikus, művészi értékkel bíró alkotásoknak. Kidolgozottságuk, a művész által készített, gondos patinázásuk arra utal, hogy egyenértékűnek tartotta őket más, időállóbb anyagból készülő plasztikájával. Egy alkalommal arról beszélt, 4 Horváth János: Pieta. In memóriám Bors István. Somogy, 2003. szept-okt. 471.0. hogy szívesen ki is állítaná őket, csupán a szobrok sérülékenysége akadályozta meg őt ebben. Mindig a plasztikában megfogalmazott tartalom volt a lényeges számára.5 A makettek másik alapanyaga a gipsz, amely a viaszhoz hasonlóan sérülékeny matéria. E puha, könnyen alakítható és így ideiglenesnek szánt anyagok komoly problémát okoznak a hagyaték gondozásában, ugyanis a műtermi kollekcióban több olyan - jobbára viasz - töredék van, amely kiegészítésre szorul. A sérült műtárgyakat - amennyiben a szobrászi elgondolás rekonstruálható - a meglévő részdarabokból kell újra összeállítani. A jövőbeli rekonstrukcióhoz lehetőséget nyújt az a tény, hogy a múzeum e töredékes tárgydarabokat is megőrzi. Bors István műtermében, a műtárgyak között olyan, a művész által gyűjtött mesterséges és természeti tárgyak is találhatók - korhadt fatörzsek, kövek és kavicsok, kovácsoltvas szerszámelemek -, amit feltehetően inspirációként használt az organikus, szerves formák megalkotása során. Egy ilyen „talált műtermi tárgyat” egy szúette fadarabot a művész posztamens- re is helyezett. A Vaszary Képtárban illetve a múzeumban elhelyezett kétféle gyűjtemény egyes darabjai egymásra épülő és egymást kiegészítő kollekciót képeznek, melyek vizsgálatakor a rajzoktól, mint első megfogalmazásoktól a szoborterveken és plasztikai variációkon át az érett művekig jutunk el. Összességükben a művész életét átfogó 50 alkotói év plasztikai kísérletei. E sokféle tárgycsoport segíti az életmű kibontását a művész legkorábbi, főiskolai tanulmányi időszakától kezdve a haláláig. Jelen tanulmány a múzeumi letét elsődleges felmérését tartalmazza, melyben adatokkal és részben fotókkal dokumentáljuk azokat a műveket, amelyek kiemelkedő daraboknak számítanak. Néhány ezek közül sérült vagy hiányos, a leírásban ezt a tényt jelezzük. Az egyes műveket az életműben elfoglalt időbeli helyük és a témakörük alapján csoportosítottuk ciklusokba. A tanulmányban kiemeltünk bizonyos motívumköröket, melyek stilisztikailag behatárolható kifejezésmódokat képviselnek, és az életmű alakulását meghatározóan befolyásolták. Ugyanakkor itt jelezzük, hogy az elemzett tárgycsoportok nem ölelik fel a Bors életmű rendkívül differenciált tematikáját. Korai művek Bors eredetileg sportolónak készült: ő maga mondja, hogy a korcsolyázás iránti szenvedélye terelte abba az irányba, hogy szobrokat kezdett el készíteni. „Sportolni szerettem volna abban az időben, és eszembe nem jutott, hogy a Képző Gimnáziumba menjek. Lehetetlen egy alak voltam ekként, s ettől a perctől kezdve Gerő Kazi6 * * * megsértődött - és többé soha az életemben nem mentem szakkörbe. Aztán eltelt több mint négy év, és 5 Tüskés Tibor: Képzőművészek műhelyében. Beszélgetés Bors Istvánnal. Jelenkor, 1975. július, 614. o. 6 Bors István Kaposvárott végezte alapfokú tanulmányait a Balázs János Képzőművészeti Szakkörben, amelyet Gerő Kázmér festőművész vezetett. (Büssü, 1920. május 16. - Kaposvár, 1988. december 5.)
