A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth János: Rippl-Rónai József, mint Munkácsy tanítvány. Egy Rippl-Rónai által festett Munkácsy kép
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF, MINT MUNKÁCSY TANÍTVÁNY EGY RIPPL-RÓNAI ÁLTAL FESTETT MUNKÁCSY KÉP 309 „A felületek ügyes ellesése és utánzása” Rippl-Rónai József imént elbeszélt története során született képet, a „Két család”-ot a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum tulajdonában lévő „Kutyacsaiád” című olaj, fa, 95,5 x 128 cm méretű képpel azonosítottuk be. Ugyanazon kép eltérő címének a közismert magyarázata van. - A festmény egy polgári otthonban nyüzsgő családot ábrázol, amikor a gyermekeknek bemutatják az újszülött kutyákat. A jobb szélen álló szolgáló asszony kosárban mutatja be az almot, amelyből mindegyik gyermek magához vett egy-két kutya kölyköt. A „két család” alatt az egyik az embereké a másik a kutyák családja értendő. A kölykét féltő anya kutya a fehér asztalterítő alól bújik ki. A „Két család”, illetve „Kutyacsalád” cimek mellett harmadik cím is létezik. Végvári Lajos Munkácsy- monográfiájában „Kölyökkutyák III.” megnevezés alatt ismertük fel a Békéscsabán őrzött képet. A témánk vizsgálatához meglepő adalék, hogy a könyvben három variációban szerepel ez a kompozíció reprodukálva: I. - II. - III. tételben, 570; 578; és 580 katalógus számok alatt.10 Jól észrevehető, hogy a majdnem azonos képek közt csak a megfestés módjában és a méretében van eltérés. A három kép más - más kéztől származik. Közöttük van a beazonosított a békéscsabai kép 580. szám alatt. Meglátásunk szerint az 570. szám alatti „Kölyökkutyák I”. 131x200 cm méretű képet Munkácsy festette, a másik kettőt nem. Az eredetinek vélt kép ismeretlen helyen van. A fekete fehér fotóról megállapítható, hogy művészi kvalitásában magasan kiemelkedő a II. és III. képekhez viszonyítva. A másik kettő lényegesen kisebb méretű, úgynevezett „redukció”. A három kép formavilágát, tónusértékét, ember ábrázolásmódját összehasonlítva, lényeges mesterségbeli, rajztudásbeli különbségeket tapasztalunk az utóbbiak rovására. A „Kölyökkutyák III.” - Rippl-Rónai másolatról a festője lehagyta a két kutyakölyköt magához ölelő, asztal előtt álló kislány melletti anyakutyát. A könyv 578. szám alatti „Kölyökkutyák II.” c. a könyv katalógusa szerint fára festett, 70,5x101,5 cm-es kép szintén tanít- ványi másolat. Ajelek szerint Munkácsy ismételten lemásoltatta most egy olyan tanítvánnyal, aki a fényhatásokra jobban ügyelt, mint Rippl. A balra fent megvilágított falon jól láthatóan impresszionista módon megbontott festék felületet produkált. Csak találgatásként vetjük fel, hogy esetleg Halmi Artúr kezétől való másolat. Ismeretes tény, hogy Halmi 1890-ben Rippl-Rónaival is versenyezve elnyerte a Munkácsy-díjat.11 Rippl-Rónai a „Külvárosi szoba belseje Párizsban” című képpel pályázott akkor.12 Ö, mint aktuális Munkácsy tanítvány, erősen hitt a sikerben. Már voltak modern kísérletei, de pénzre volt szüksége. Feldolgozott, felnagyított egy korábbi képét. Mindent úgy hozott össze, életképi módon, a színjáték rendezési elvén, ahogy a mestertől megta10 Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Akadémiai Kiadó Budapest, 1958. CCVI - CCVII tábla 570. 580. és 578. sz. képek. 11 Farkas Zoltán: A Munkácsy ösztöndij története. Művészettörténeti tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve. Budapest, 1957. 464.1. 12 Bellák Gábor: Rippl-Rónai József: Ülő gyermek kosárral. In. Bernáth Mária, Nagy Ildikó: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1998. 206 - 208.1. nulta. A kép összes szereplőinek legyen dramaturgiai beosztása. Kell egy főalak, ez esetben egy gitározó nő: csalárd módon elhagyott leányanya a kis gyermekével. Munkácsy a főszereplőit rendszerint körülveteti egy olyan közönséggel, amely mindegyike, személyi adottságának megfelelve a maga módján reagál: Csodálkozik, részvétet érez, megrémül, elkalandozik a figyelme, stb. Rippl az éneklő lánnyal szemben háromgyerekes családot sorakoztat fel. A szőke lány lehunyt szemmel énekel, a családfő rendíthetetlen figyelemben részesíti. A pályázatot zsűriző Munkácsyt és Chaplint nem hatotta meg a kép. Pedig a történet még igaz is: fiatal művészünk valóban magára hagyott egy müncheni lányt szerelmük gyümölcsével, egy kislánnyal. A csalódott Rippl ezt a valóban középszerű zsáner képet feldarabolta és a kudarc végső soron eltérítette a számára idegen stílus utánzástól. Tehetségtelennek, művészietlennek tartotta magát. A negatív eredmények drámai felismerése fordulatszerű, gyors fejlődést hozott számára. Az itt folytatott kutatással érthetőbbé válik az önmagával szembeni, az epigonizmus elleni szigorú kritika. A mi probléma felvetésünk bizonyításához kellettek a „Rippl" szignóval ellátott „munkácsys” festmények vizsgálata. A stílust és az olajtechnikát vettük szemügyre. Pigment összehasonlításnak azért nincs értelme, mert Munkácsy műhelyében csak egyféle anyagot, a mester által szokásosat használhattak a segédek is. A festék és a vászon anyaga nem mutat ki eltérést. Előkerült a negatívuma által fontossá vált „Külvárosi szoba belseje Párizsban” című kép kisméretű kompozíciója, és a nagyméretűnek a felszabdalás után megőrzött két részlete. A gyermek- alakos részlet, az „Ülő gyermek kosárral”13 a Magyar Nemzeti Galéria, a „Gitározó nő” a Rippl-Rónai Múzeum tulajdona.14 Ezeket vizsgáltuk meg a Békéscsabán őrzött, és átminősített Munkácsy képpel együtt. Közös jegyeket ragadtunk meg a rajzi hibák vétésében. Feltűnő lett a meggyőződés és a rutin nélküli fény-árnyék használat. A félprofilok, a félrebiccenő arcok Munkácsy ecsetjétől teret nyertek, a tanítvány viszont a síkba nyomta. Az emberábrázolást tekintve, Rippl-Rónai rendre rákeményít az arcélekre. Kimerevíti a profilokat, míg a mestere ezt nem tette. Munkácsynál a figura teste és feje együtt mozog. Tanítványánál a fejek megnagyobbodnak és karakterek, az egyéni vonások hangsúlyt kaptak. Látni fogjuk az érett Rónai arckép festészetében az arcéi fontosságát, nemességét, amely erény egyelőre még csak negatívumként mutatkozik Munkácsy képi rendszerén belül. Rippl a korai képein nem hangolja a fényhatásokra alapozva a kompozíciót. Addig amíg Munkácsynál a gyermekek fényben úszó anyja főalakká válik, Rippl csak igen mérsékelten világítja meg. Ahogy olvastuk szavait, ő a kompozíció minden elemét egyenlő mértékűnek ismeri el. Tanulmányoztuk az ecsetkezelést, a festék felhordást. A jellegzetes Munkácsy jegy: a fehér festék vastag, duzzadó erejű, „domborműves” felvitele. Munkácsy a fehér színt drámai felkiáltásként, nyomatékosan, a mennyiség szerint túlozva használja. Az őt utánozó 13 U.o. 14 Horváth János: Rippl-Rónai 150'. Kaposvár, 2011. 20.1.
