A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth János: Rippl-Rónai József, mint Munkácsy tanítvány. Egy Rippl-Rónai által festett Munkácsy kép
310 HORVÁTH JÁNOS Rippl-től nem meggyőző ugyanez az effekt. Hivatkozunk a fenti idézetre, miszerint Rippl nem csak a képi motívumok egyenjogúságáról, de felület, a festmény faktúrájának egyöntetű kezeléséről beszélt. Viszont a „Külvárosi szoba belseje Párizsban” kép nagyméretű kivitelezésekor a gitározó nő fehér vállkendőjének vastag rétegű festésekor „rájátszott”a „munkácsys” hatásra. Az itt felhozott érvelés alapján kimondhatjuk, hogy végre előttünk van egy Rippl-Rónai által festett Munkácsy kép. Általa megnyílik a másolatok elemzésének egy valós lehetősége. Elemzésünk alapvető fogyatékossága, hogy nincs előttünk fizikai valóságában Végvári Lajos könyvében reprodukált Kölyökkutyák I. című kép, amelyet „sajátkezű” műnek tekintünk. Kvalitásban mérhető elsőbbségét a másik két változathoz képest, gyenge minőségű, fekete-fehér képek összehasonlításával állapítottuk meg. A minősítés elsődleges szempontja a kompozíció fény - árnyék rendszerének következetes, az egész enteriőrt és annak minden részletét érintő festői megoldása. A Végvári monográfia három reprodukciója két dologra alkalmas. Elsőként arra, hogy beazonosítottuk a III. -as képet a Békéscsabán találhatóval. Másodszorra arra alkalmas, hogy biztos ítéletet fogalmazzunk meg a három kép térbeliségének eltérő érzékeltetéséről. A II. számú ismeretlen tanítvány- és a II. számú, Rippl - féle változat térképzése, ami a szürke fotón jól látszik, következetlen és bizonytalan. A családi jelenet keretéül szolgáló szobabelső frontális elemein végighaladva sorra, a ll.es és III.-as képeken balról jobbra haladva buktatókba ütközünk. A fagerendás szoba központi bútora egy oszlopdíszes kandalló. Égőterének felső részét bizarr ovális szem, a fényéből következtetve, valószínűleg rézdomborítás uralja. Az l.-es kép a kandalló szerkezetéről biztos információkkal szolgál. A tanítványi másolatokon ez a kandalló formailag nincs, vagy kevésbé van értelmezve. Csupán „festőinek" mondható érzékeltetést kapunk róla. Ez a jelenség a másolással együtt járó „megkopás", átköltés folyamán adódik elő. Hiányzik az elsődleges élmény meggyőző közlése. Ugyanúgy fellazul a kiindulási tény egzaktsága, mint a szóbeszéd útján terjedő hír, vagy népmese esetében. A kandalló másik Munkácsy képen is feltűnik. Azt a képet joggal bevonhatjuk a jelenlegi vizsgálatba, a hiányzó I. számú Kölyökkutyák” helyébe. Mellé tehetjük Rippl-Rónai „Kutyacsaládját”, és a festői felfogások különbségét bizonyíthatjuk általa. - A helyettesként szolgáló kép közvetlen élményre, modell beállítás, jelenet megkomponálás utáni munkára van alapozva, az utóbbi kép nem. A zsánerkép lényegi a szempontját alkalmazzuk. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található az „Ebéd után” más címen „Anyai boldogság” olaj, fa 109x150 cm. A kép 1892-es datálású. Nagyon erős a fény- árnyékra hangoltság. A kandallós szobabelső azonos helyszín a „Kölyökkutyákéval”. A megvilágítási irány is megegyező a bal oldali, nem látható ablak felől. Viszont a beáradó fény ereje most sokkal nagyobb. A fény effektus a kép főalakját, a gyermekét tartó anyát, kirívóan színes ruhájában ujjongó érzelmi kitörés- hatás kifejezésével segíti meg. A színek skálája a feketétől fehérig van kijátszva. A háttérbeli szobarészlet fekete mélyéből indított és a középtér szereplőin fölfelé lépegető a színerő végezetül szinte vakítóan, kicsattan a fehér és bíbor ruházaton. Ez meggyőzően hiteles bizonyítéka Munkácsy 1890-es zsánerképeire jellemző festői törekvésének. Hihetünk abban, amit az „Emlékezéseiben” állít: Rippl-Rónai a zsánerképi jelenetezést megértette, másolta, elleste a felületkezelést, de nem sajátította el. Nem lelt örömet, sem festői élvezetet a térbeliség fényárnyék hatással történő kifejezésében. Nem mélyült el a főszereplő és a mellékalakok testhelyzetének, arckifejezésének differenciálásában. A „Külvárosi szoba belseje Párizsban” című kompozícióba fektetett erőfeszítés negatív tanulsággal szolgált. Az ellenkező irányú belátás, kísérletezés és fokozatos felismerés felé vitte. - A síkszerű, dekoratív képi ábrázolás felé. A kép modelljeit nem „munkácsys”, de nem is „balzaci” dramaturgiával fogja kompozícióba helyezni, hanem új cél szerint: a tér és idő fölé fogja helyezni első önálló festői korszakában, a „fekete periódus" képein.
