A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Knézy Judit: Céhes adatok a somogyi pék- és mézesbábos mesterekről az 1810-es évektől 1896-ig
254 KNÉZY JUDIT csisoknak is a földesúri konyhán adtak meleg ételt, kenyeret és italt. Csurgón pl. a képzett és írni is tudó Stiess Josepha készítette el az ételt és tartotta számon a kiadásokat a vendégek diárumában.17 Abalatonmogyoródi Széchenyi uradalom szakácsnője az ellátott vendégek rangja, beosztása szerint háromféle mennyiségű összeget fordíthatott a háromféle minőségű ételsorra - mutatja a számadása.18 3. A céhes mestereknek is voltak olyan ünnepei, vagy hétköznapi találkozói (a céh szentjének ünnepe, temetések, vidéki Landmeisterek megjelenése a céh eseményein, ebédjük, uzsonnájuk stb), amelyeknek lakomáját a céh kasszájából fedezték. Hivatásos pékektől is vásároltak pl. zsemlét, fehér kenyeret. Házi kenyeret is megrendelhettek meleg ételek mellett helyi vendéglősöktől, másoktól. A sütés-főzés sok esetben a céhmester feleségére maradt, míg férje viselte tisztségét, e munkát az asszony térítés ellenében végezte el. Az ő kezére adták a nyersanyagokat (pl. lisztfélét, húst). A Csurgói Külső illetve Német céh protocollumában több ilyen kiadás szerepel, pl. 1815-ben „semlye hozatott Atádról 5 forintér... 1816-ban egy házi kenyér 4 forintért...1819- ben külső mestereknek napjára borért, húsért és semlyéért 57 forint,, került kiadásra. „1821-ben Úr napjára Péktől semlyét 1 for 5 xr,-rt... egy házi kenyeret. . .a vendégfogadóból”.. .vettek.19 4. Mézesbábot nem vásároltak az iparosoknak a napló szerint a bábostól, de annál inkább gyertyákat, amelyért rendszerint a kanizsai báboshoz fordultak pl. 1818-ban Schpraizenbrait Mátyásnak „duplérért” 60 forint 39 krajcárt fizettek, „áldomást” is adtak neki kétszer is.20 5. Piacok vásárok közönségének ellátásaként került sor pecsenyesütők, kenyeresek tevékenységére. Magyar Eszter írta le Szántódpuszta kapcsán, hogy voltak’’sütkérező asszonyok” Kőröshegyen, Szárszón, akik árulták termékeiket, de sertést is feldolgoztak, valószínű sült húst is árultak a szántódi rév környékén megfordulóknak.21 Richard Bright leírta, hogy vásáron rozscipókat árultak sütőasszonyok Veszprémben, portékájukat a fejükön szállítva, említette, hogy ilyen kenyeret üzletben nem lehet kapni.22 A somogyi vásárokon házikenyeret árulók éppúgy előfordultak, mint pékek. A kaposvári vásári limitációk közül az 1759-es még nem foglalkozott pékáruk árazásával, de 1772- ben kiadott árszabásban már 1 font fehér kenyér 6, 1 font fekete kenyér 3 dénárral szerepelt. 1813-ban „négylatos mont zsemle és hétlatos közönséges mont zsemle” is szerepelt 1-1 krajcár árral, „fekete és fehér kenyér fontjának” ára és mindezekhez való háromféle 17 MOL P 276 Festetich cs. It.lV. Kp.-i birtokgazdálkodás. Számadások 602. cs. 35.p. 18 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára AI (eredeti iratok gyűjteménye) 184 Interveniens diárium 1818. 19 Somogy megyei Levéltár (SML) Testületek, céhek IX. 3. Csurgói Külső ill. Német céh kiadási és bevételi naplója 1810-től kezdve pp. 41. 51. 60. 20 SML IX. Csurgói céhek 3.sz. Bevételi és kiadási napló. Külső céh 41.p. 51.p. 21 Magyar E. 1984:54. 22 Bright, R. 1815/1970: 85.. liszt árazása is megtörtént.23. Karádon kenyér- vagy kalácsárusok fizettek helypénzt gyalog vagy kocsival, Toponáron 1830-ban „czipóáruló”, Sárdon pék is rész vett.24 Pereceseket, pogácsásokat, lepényeseket nem emlegettek e vidéken a helypénzjegyzékek. 6. A kisebb beálló kocsmákban csak italt kaptak az utasok. A nagyobb vendéglátóhelyek esetében, ahol meg is aludtak a vendégek, a bérlő kötelességévé tette a földesúr, hogy a vendégeket minél körültekintőbben lássák el: ’’mivel a konyhabéli haszonvétel hasznára szolgál, minden igyekezettel azon legyen, hogy az utasokat beszállásra szoktassa.”25. 7. Afelfogadott időszaki munkásoknak a szerződésben többnyire nem kész kenyeret ígértek, hanem gabonát biztosítottak, így: 1773-ban „csurgói majorból kenyér és főzelék fog kiadatni az aratóknak, melyben ők ételt tartozni fognak készíteni magoknak, szakácsnéjoknak fog kiadatni egy köböl kenyérnek való, s midőn magok részét fognak csépölni egy köböl kenyérnek való gabonát...is” Cigány munkásoknak viszont adtak kenyeret fizetségképpen.26 8. Említendő a molnárok sütőtevékenysége is, bár most nem témám, akiknek földesurukat kellett esetenként ellátniuk még a középkorban is. A 18-19. században a hosszú ideig lisztjükre várakozó parasztokat esetenként kelesztetlen lepénnyel helyi általános nevén „sóspogácsával” lepték meg pl. Dél-Somogyban, a Dráva menti malmokban is. Ennek a kenyérlepénynek néhol épp e szokás miatt „molnárpogácsa”, „mónárpogácsa” is volt a neve 20. századi emlékanyag alapján.27 A pékekre, bábosokra vonatkozó céhes adatok a Külső azaz Német Céh protokollumaiban A csurgói uradalomban hivatásos pékről nem találtam adatokat a 18. század végi számadásokban, de vásároltak atádi, kanizsai péktől zsemlét, fehér kenyeret, de még a felkért bábos is vagy kanizsai vagy nagyatádi volt ebben az időben.28 A pest-budai mézeskalácsosok céhéhez, mely 1719-ben alakult csatlakoztak idővel a nagykanizsai (1728), pécsi (1823), marcali, keszthelyi, nagyatádi, kaposvári vidéki mesterek.29 A kaposvári mézesbábosnak szinte egyeduralma volt Somogy megyében a 18. század folyamán, minden sokadalmon megfordulhatott, csak mikor Kanizsán is ki akart „rakódni” a vásáron, a kanizsai bábos azt megakadályozta.30 Pék céhek a megye környékén Pécsett 1699-ben, Kőszegen 1691-ben, Szombathelyen, Kaposváron a 18. század folyamán, Kanizsán 1831-ben alakultak.31 23 SML Protocollum generalium et particolorum 1759. okt.23, 1772. 1813 nov. 13.congregationum 17 24 SML Mernyei uradalom irattára. Vegyes számadások. 1820-30. 25 M0L Széchenyi cs. It. IV. k„ 13. sz. Possessio Látrány 26 MOL P 276. IV. 1771. 600. cs. 42-43, 1773, 602.cs. 15, 19, 41, 68.3. cs. Számadások „kenyér kiadása naponként aratóknak, szénagyűjtőknek..., hizlaló legényeknek". Knézy 1997.164. 27 Mike Gy. 1968: 11. Lábodon és a Dráva menti malmokban 28 MOL P 276. V. 602. 3.sz. 29 Dóka K. 2005. 213. 30 Kissi. 1962. 82-93. 31 Domonkos O. 1991.50-53.
