A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth J. Gyula - Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez
242 HORVÁTH J. GYULA és EPERJESSY ERNŐ tűzhető kőkereszten KreinerAntal(...-1913) neve szintén magyar nyelven íródott. A huta egykori halottainak sírjait még az 1930-40-es években is, a kohók faláról egykor levert öklömnyi, zöldszínü üvegtömbökkel díszítették.69 A Bassler (később: Baracs) sasréti főerdész család 1930-as években itt eltemetett 3 családtagja emlékére 2010-ben állított rusztikus sírkövet.70 Azt tudjuk, hogy a hanyatlás évei után 1841-ben jelentős számú „vitrárius” és „Zingarus” hagyja el Lukafát, költözik át Szentmihályfára az ottani üveghutához. Nyílván a gyermeklétszám is jelentősen csökkent. A volt lukafai nevek pedig először jelennek meg Terecseny- pusztán, Ibafán és más környékbeli településen.71 Az egyházi sematizmusok tanúsága szerint a lukafai üveghuta ezután sem szűnik meg teljesen, hanem az időközben beindult keménycserép (kőedény, porcelán) üzemmel párhuzamosan működik tovább. Az 1847. évi Visitatio Canonica (Scitovszky János pécsi püspök látogatása vagy bérmaútja alkalmával) a fiókegyházak közül Lukafáról szintén fontosnak tartja megemlíteni: „Lukafa predium, ubi celebrisz est ustrina in tete Comitatu unica - Lukafapuszta, ahol a nevezetes huta van, ez a kohó egyetlen a megyében.... a település lakói németül beszélnek. ”72 Ugyanez a vizitáció a szülésznő helyzetével is foglalkozik. (Ebben az évtizedben már törvény írja elő, hogy minden jelentős településen képzett szülésznőnek kell lenni, melynek ellenőrzésére a polgári hatóság a püspököt kérte fel.) Ennek köszönhetően névszerint tudjuk, hogy Lukafának és Korpádnak közös szülésznője Scherdán Magdolna.73 Az újkori erdei üveghutákban, (helyszíni cserépmaradványok alapján Lukafán is), elsősorban úgynevezett káliumüveget készítettek. Vagyis az üveggé olvasztható szilikátot - homokot vagy kvarckavics (békasó) zúzalékét - hamuzsírral (sal alkali) és mészporral keverték. A homokban található vasoxid miatt zöldes árnyalatú üveget kaptak. Az átlátszó fehér, zöld, barna és másszínű üveghez különféle adalékokat (mangándioxid, arzén, konyhasó, salétrom, földpátok stb.) adtak. A kékkő (rézszulfát) például kék színűre festette az üveget.74 Az egykori lukafai üveggyár terűién (kertekben, temetőben, vízmosásokiban, stb.) a XX. században is bőséggel talált cserepekből következtethetünk arra, hogy Lukafán tömegesen termelt zöld, barna és fehér átlátszó üvegek mellett igényesebb kékszínű, sőt rubinszínü használati- és dísztárgyak is készültek.75 A kemencék termelése nem volt folyamatos. A kohók a nagy hő következtében időnként megrepedtek, ilyenkor leállították, a falára merevedett üvegtömböket leverték és újrahasznosították, a kemencéket átépítették. Lukafáról a huta közelebbi termelési adataira utaló levéltári hagyaték (számla, leltár, stb.) eddig nem került elő, miként Szentlukán, Hárs69 Eperjessy Ernő adatai. 70 Ráczné Gádor Gyöngyvér (Mike) szíves közlése, 2012. Sírfelirat: Bassler Ernst főerdész, 1855-1938 - felesége Bitterlich Franciska, 1860-1944. - unokájuk Bassler Edit, 1919-1934. 71 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 54-55. p. 72 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 58. p. 73 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 58-59. p. 74 Lang, ua. 14-15. p. 75 Hauser Mátyásné Frigyesi Ilona Lukafán gyűjtött üvegcserép gyűjteménye alapján. (Ibafa, 2011.) - Eperjessy a lukafai kertekben 1938-ban 6-8 cm-es, kékszínű állatszobrocskákat talált. ágyon, vagy Bakócán. Viszont azok termékszerkezetéből következtethetünk arra, hogy tömegáruként Lukafán is elsősorban a keresett használati tárgyak: öblösüvegek (sörös és boros palackok, demizsonok, savanyúság és ruszli tárolására alkalmas többliteres edények, butéliák, boros és vizes poharak, söröskorsók, vizeskancsók, or- vosságos üvegcsék, sótartók, mécsesek, lámpák, cilinderek, stb.) és táblaüveg (ablaküveg, tükrök) gyártása folyt. Ez utóbbit az úgynevezett nyújtókemencékben terítették ki. Ezenkívül kisebb mértékben fúvott és csiszolt felületű dísztárgyak (vázák, emlékpoharak, szobrocskák, stb.) is készülhettek. Horváth J. Gyulát az 1970-es években felkereső lengyel kutatók feltételezése szerint egyidőben Lukafán „hinterglasok” (táblaüvegre festett szentképek) is készültek.76 Az üveghuta termékeinek fő vásárlói kocsikon szállító zsidó kereskedők, házaló üveges „tótok", akik főleg Somogy, Tolna és Baranya vármegyékbe, Bácskába és Szlavóniába juttatták el a lukafai üvegárút. Raichl Sándor szerint az egyik legnagyobb felvevő piacuk a Balkán volt.77 A lukafai üveggyártás virágkora bizonnyal 1800 és 1830 közöti időszakra esik. A későbbi években - bár nincsenek rá adataink a gazdaságtalan termelés miatt az üvegkohó tevékenysége visszaszorul, majd átmenetileg meg is szűnik. Ez mellett szólnak az ibafai egyházi adatok, melyek szerint Lukafáról a vitráriusok (az üvegszakmában dolgozók), hamuzsírfőzők és cigányok 1841-ben egyszerre eltűnnek. Neveik ugyanabban az évben a kétújfalusi egyházi anyakönyvekben jelennek meg, akik „in domo vitraria” (az üveghuta telepén), azaz Szentmihályfa-pusztán élnek és dolgoznak. A visszamaradtak később az egyházi anyakönyvekben kizárólag mint hamuégetők szerepelnek. - írja Horváth J.Gyula.78 Az üveghuta hanyatlása idején, feltehetően a termelés kiesés ellensúlyozására 1840-es években Lukafán kerámia (kőedény) manufaktúra is létesül. Az alapító tőkések tekintetében az egyes kutatóknál eltérő adatokat találunk. Horváth J. Gyula alapítóként Spitzer és Wohlheim kaposvári vállalkozók nevét jelöli meg.79 Lehmann Antal viszont azt írja: „...1846- banAuer bécsi, Cvetkovich pécsi és Koharich szigetvári kereskedők által létesített cserépedénygyárral együtt..., ez utóbbinak berendezése egy későbbi vásárlás útján Pécsre kerültek, hogy velük megalapítódjék a világhírű Zsolnay Porcelángyár.”80 A kis üzem nem paraszti fazekasedényeket készít, hanem a pénzesebb polgárság céljaira igényesebb keménycserép edényeket és finom porcelán tárgyakat (úri étkészlet, tányér, tál, bögre, csésze, lámpa, pipa, dísztárgyak, stb.) gyárt. 76 H. J. Gy. személyes közlése alapján. (Adat:Eperjessy) 77 Raichl Sándor a Biedermannok uradalmi intézője szerint, - aki az 1920-as években visszamenőleg tekintette át a lukafai üveggyár és porcelángyár gazdálkodását - a legnagyobb felvevő piac a Balkán volt. " (Gyűjtő: Eperjessy, 1969.)-A sasréti cselédházban, - amelyben korábban az”öveggyárat" kiszolgáló kocsisok laktak -, 1932-ben ott lakó Eperjesi és Fodor család az üzemből származó, kb 50 db zöldszinű, 7 dl-es sörösüveget talált elrejtve az erdőben, amelyen „Dreher Sándor Serfőzdéje, Kőbánya...’ felirat volt. Acsa- ládok a „kincsleletet" az 1960-as években is paradicsomfőzéshez használták. 78 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 54.p. 79 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 55. p. 80 Lehmann, ua. 96. p.
