A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth J. Gyula - Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez
ADATOK A NÉMETLUKAFAI ÜVEGHUTA TÖRTÉNETÉHEZ 243 A lukafai manufaktúra híre és üzemmenete nem lehetett rossz, amelyre abból is következtethetünk, hogy Spitzer és Wohlheim, „Lukafai üveglerakat”81 cégtáblával egy fényes üveg- és porcelánüzletet is alapított Pécsett. Az üzlet egészen a második világháború végéig létezett, a tehetősebb középosztály igényeit elégítette ki. Működése évtizedeiben a lukafai üzemből az év nagy részében használható utakon szállították ide a kiváló árút. Az üzleti elnevezést az üveggyár és cserépedény manufaktúra felszámolása után is megtartották A pécsi születésű Horváth J. Gyula emlékezete szerint az üzlet Pécsett a Király utcában, vagy inkább a Színház-téren volt található, ahol az 1990-es években egy Kalóz nevű kaszinó működött.82 Amint az anyakönyvi bejegyzésekből kitűnik, 1847- ben a lukafai „Porzolán Fabrikának Főfölügyellője” Cvetkovitz Ferentz, akinek Adelhaid, Therezia, Beatrix nevű leánykáját 1847. május 13-án tartják keresztvíz alá Ibafán. A gyermek anyja Pheffer Josephina, keresztszülei pedig Koharits Károly „Szigethi Kereskedő” és Pheffer Therezia. Ez időből való anyakönyvek más „porcelánosok” nevét is megőrizték. Közülük itt fontosnak tartjuk még kiemelni Berger István nevét, aki az anyakönyvi bejegyzés szerint „Gyár elnök”. Neje Vagner Borbála, gyermeküket 1848. febr. 15-én keresztelik Ibafán. Az utolsó porcelános neve 1860-ban olvasható az ibafai anyakönyvekben.83 A Lukafai „üveggyár” illetve „kerámia üzem” múltja itt kapcsolódik a világhírű Zsolnay-gyár történetéhez. Zsolnay Teréz - M. Zsolnay Margit: Zsolnay c. családtörténeti kötetében Zsolnay Ignácról azt olvashatjuk: „...elvégezte a magyaróvári mezőgazdasági akadémiát, majd Lukafán fazekas mesterséget tanult.”84 A következő „Lukafa megvásárlása, a pécsi üzem megalakulása”című fejezetben azt írja: „Ez időtájt kereste fel nagyatyánkat (ti. Zsolnay Milóst) Cvetkovich Ferenc tekintélyes pécsi polgár, aki kapcsolatban állt a lukafai kis agyagárú manufaktúra tulajdonosával ..., Spitzerrel. Azt ajánlotta nagyatyánknak, hogy vegye meg Ignác számára ezt a kis manufaktúrát. A vételár meghaladta nagyatyánk vagyoni lehetőségeit, azért más megoldást keresett. Ignác egy évet töltött Lukafán, hogy megtanulja az agyagárúk gyártását. ”85 (Ismeretes, hogy ugyanez a Cvetkovich Ferenc korábban a lukafai üzem „Főfelügyelője” volt.) „Amikor aztán a lukafai manufaktúra berendezése csakugyan eladásra került, nagyatyánk a felszerelési tárgyak többségét megvásárolta, szekereken Pécsre szállíttatta és ideiglenesen a téglavető mellé rakatta te.’86 így kerültek a lukafai manufaktúra agyagipari eszközei részben Pécsre és lettek a hírneves Zsolnay-gyár első gépi berendezései, 1854-ben. A lukafai üzem minőségi termelésére Zsolnay Teréz azon utalásából is következtethetünk, miszerint „...a Littke-család birtokában van két kráter alakú talpas 81 Utolsó tulajdonosa: Inselt ... volt, akit 1944-ben Auschwitzbe deportáltak. H. J. Gy. kéziratából. 82 H. J. Gy. Kéziratos vázlat; - E tanulmány társszerzője, Eperjessy Ernő még 1948 júniusáig is naponta látta a feliratot, mivel Pécsett a Király utcában arra tette meg az utat a tanítóképzőbe. 83 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 55-56. p. 84 Zsolnay Teréz - M. Zsolnay Margit: Zsolnay. A gyár és a család története, 1863-1948. Corvina. Gyoma, 1974. 10-12. p. 85 Zsolnay Teréz - M. Zsolnay Margit, ua.10-12. p. 86 Zsolnay Teréz - M. Zsolnay Margit, ua. 10-12. p. váza, amelyeket Ignác még Lukafán készített.” Ugyancsak itt olvasható, hogy Ignác az üzem szervezése során úgy véli, „...ugyanolyan szép edényt fogok gyártani, mint amilyent Lukafán állítottam elő. ”87 A kerámia (porcelán) üzem eladása (1856) után az üveghuta újabb 20 évre mégegyszer feléled és termel, mely idő 1869-től 1888-ig tartott.88 L. Imre Mária: Adatok a baranyai üveghutákhoz c. tanulmánya Horváth J. Gyulától kapott adatokra hivatkozva közli, az egyházi anyakönyvek alapján kikövetkeztethető, ebben a 20 évben Lukafán üvegesként dolgozók létszámát: 1869: 6 fő; 1870: 12 fő; 1871: 7 fő; 1872: 9 fő; 1873:6 fő; 1874: 9 fő; 1875: 7 fő; 1876: 7 fő; 1877: 8 fő; 1878: 6 fő; 1879: 5 fő; 1880: 8 fő; 1881: 11 fő; 1882: 6 fő; 1883: 10 fő; 1884: 7 fő; 1885: 9 fő; 1886: 7 fő; 1887: 6 fő; 1888: 6 fő.89 Az üveghuta végleges megszűnésére vontkozó bizonyos források adatai ellentmondásosak. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1880. évi jelentése szerint a lukafai „gyár” 1880-ban megszűnt.90 Ugyanakkor Telkes Simon: Üvegiparunk című monográfiájában arról ír, hogy a „gyár” 1884-ben még tíz évre szóló állami kedvezményt kapott, ennek ellenére tönkrement.91 A soproni kamara 1891. és 1892. évi jelentése azt állítja, hogy a lukafai üveggyár bérlő hiányában szünetel.92 93 Vargha Károly: A Délkeleti Zselic c. monográfiájában családi emlékezésekre hivatkozva írja: ,Az üzem azonban, amelyet a Spitzer és Wohlheim cég bérelt és amely termékeivel ellátta a vidéket, - az 1887. év őszén megszűnt."93 Horváth J. Gyula az egyházi anyakönyvi bejegyzésekre hagyatkozva az 1888-at fogadja el, ugyanis Lukafán 1888-ban szerepel utoljára szülőként vitrárius. Horváth J. Gyula azt is vizsgálta, hogy az üzem megszűnése után hova lettek a vitráriusok. A hagyományok tudni vélik, hogy báró Biedermannék az elvándorló szakmunkásoknak bizonyos „végkielégítést” fizettek. Voltak családok, akik azidőtájt Szlavónéban (Dráván túl) a magyar kirajzásokhoz (vagy ottani német csoportokhoz) csatlakozva, olcsó földet vásároltak. Néhányan az ittmaradó rokonsággal a második világháborúig is kapcsolatot tartottak.94 Több német családot Terecseny-pusztán (valószínű az Arnold, Kreiner(Krajner), Haslinger, Deutschmann, Kirsch, Hirsch, Göndötsch, Lehr, Metz, Schweitzer, Jeger, Gieber, Weber stb.) a Biedermannok kiparcellázott birtokrészén három hold földdel és házhellyel kárpótolták. Az egy hold rétet bérbe kapták, aminek ellenében (hogy az uradalom munkaerejét biztosítsák) téli és nyári napszámra, úgynevezett „robotra” kötelezték őket. Ezek a terecsenyi zsellérek és leszármazottaik 87 Zsolnay Teréz - M. Zsolnay Margit, ua. 13. p. 88 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 56. p. 89 Dr. Imre Mária: Adatok a baranyai üveghutákról .... 2.p. 90 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 60. p.(Forrásmunka megjelölése nélkül.) 91 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 60. (Forrás megjelölés nélkül.) 92 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 60. p. (Forrás megjelölés nélkül.) 93 Dr. Vargha Károly. A Délkeleti-Zselic. Csurgói Könyvtár XVII. kötet, Kaposvár, 1941.32. p. 94 Egyik Szlavóniába átköltözött Zimmer nevű „vitrárius” család a második világháborúig levelezett az Almamelléken maradt Zimmer rokonsággal. 1944-ben a jugoszlávok a szlavóniai Zimmer családot, mint „magyart" kiüldözték. Magyarországon Almamellékre menekülve, 1945-ben őket („Vastaglábú” Zimmeréket) abba a rokon Zimmer- család házába telepítették, amelyből az ittenieket, mint németeket kilakoltatták.(£perjes/ János, Horváth J.Gyula szóbeli közlése.) i
