A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth J. Gyula - Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez
238 HORVÁTH J. GYULA és EPERJESSY ERNŐ mérést követően renolválhatták, hiszen egy 1785-ben készült, újabb kimutatásban már ismét szerepelnek az üvegcsűr termelési adatai."- írja Lang Ádám.24 Ugyancsak ő tudósít arról, hogy az előkerült termelési adatok szerint a bakócai üvegbánya a korabeli Magyarország jelentősebb hutái közé tartozott. A fennmaradt dokumentumok alapján ismerteti az egy időben felhasznált nyersanyag adatait, s többek közt azt is, hogy a mester irányítása alatt 15 fő dolgozott, köztük 8 osztrák származású segéd, stb. Egy későbbi, 1817-es térképen ismét régóta elhagyott helyként jelölik.25 A birtokhatárok és a korabeli térképjelölések bizonytalan adatai, valamint a köztes földrajzi fekvése miatt ugyanez a huta, amely Bakóca közigazgatási területén, Felsőkövesdhez és Alsókövesdhez egyaránt közeli, ma is Bánnya erdőrésznek nevezett helyen működött.26 Különböző időben és különböző szerzők szentmártoni, szágyi, kövesdi és bakóczai „Glashütte” néven is emlegetik. Nem kétséges, hogy az 1784-es katonai térképen jelölt hutát - Lang Ádám és Lehmann Antal későbbi feltárásai alapján - a Horváth J. Gyula által „szentmártoninak” vélt hutával azonosnak kell tekintenünk. Mint láttuk Horváth J. Gyula, Winkler gödrei plébános feljegyzéseire hagyatkozva, mindvégig bizonytalan volt e kérdésben. Ugyanis Winkler az 1799 körüli feljegyzésében e régióban, egyazon időben 3 üveghutát is emleget. Gödreszentmártonról azt mondja: „...1790-ben itt egy üveghutát (Glasblőserei) létesítettek". Lukafáról pedig azt olvashatjuk: „1799 jan. 21-én a lukafai üveghutában (Glaswerkstatt) is megkezdték a munkát...”, majd e sorok után közvetlenül írja: „Ezzel (vagyis a lukafai üveghuta beindításával) vidékünkön három üvegelőállító üzem (drei Werkstätten für Glaserszeugung) működik... Szentmártonban, Szentlukán és most Lukafán.” - idézi Winklert Horváth J. Gyula.27 Ezekből kettő (Szentluka és Lukafa) létezését biztosan tudjuk. Ugyanakkor továbbra is nyitottnak látszik a szentmártoni huta létezésének kérdése. Ugyanis a helyi ismeretekkel rendelkező Winkler plébános (Horváth jegyzetei szerint is) az 1784-es térképen szereplő és elhagyottnak jelölt hutáról semmit sem tud, nem is említi, hanem (Gödre-) Szentmártonról írja: „...1790-ben itt egy üveghutát (Glasblőserei) létesítettek... 1799. január 21-én a lukafai üveghutában is megkezdték a munkát, .. .Ezzel vidékünkön három üzemben folyik üvegelőállítás (drei Werkstätten für Glaserzeugung): Szentmártonban, Szentlukán, amely Bozsa plébániához tartozik (Winkler így nevezi Bőszénfát) ez egy évvel ezelőtt kezdett működni, most pedig legutóbb Lukafán.”28 Ezek alapján az is feltételezhető, hogy a bakóczainak tudott Bánnya hutától függetlenül, rövid ideig valóban (Gödre-) Szentmártonban is működött üvegkészítő műhely. Lehmann Antal A XIX. századi üveghuták a Zselicben c. tanulmányában érintőleg szintén említi a Petrovszkyak 24 Lang Ádám: Üveghuták a Kelet-Mecsekben. 2008. Pécs. 75-76. p. 25 Lang A .ua. 76. p. 26 A hajdani üvegbánya helye Felsőkövesdhez közeli erdörészben ma is „Bánnya” néven ismeretes. Adatközlő: Hauser Mátyásáé Frigyes! Ilona, Ibafa, 2012. 27 Winkler Mihály gödrei plébániáról írt története alapján 1790) 28 Ugyancsak Winkler gödrei plébánia története alapján szentmártoni birtokán lévő hutát.29 Mérey Gyula is utal a baranyai Szentmártonban 1794-1798 között működő hutára.30 31 32 Ezen kívül a természettudós Kitaibel Pál 1799-ben Baranya megyei útja alkalmával naplójában írt feljegyzése is ezt látszik megerősíteni, amely szerint: „Gödreszentmártonban üveghuta van. Az üveggyártáshoz szükséges homokot Szentkatalin és Kán között ássák. Hamuzsírt az üveghuták főznek. ”31 Ha későbbi kutatások meggyőzőbben dokumentálnák, a Zselicben ez a hetedik egykori üvegcsűr (Glasblőserei) lenne. Horváth a somogyhárságyi hutával kapcsolatban Orbán György helyi plébános 1854-ben közölt adatából indult ki. Ő a keresztelések számából következtetve állítja: „Ezen plébánia közelében, nevezetesen Kis Hárságytól északnyugatra egy kellemes völgyben, melly ma is Glas Hütte nevet visel, hajdan üvegbánya volt..., mellynek azonban az anyakönyvekben 1799 után nincsen nyoma.”32 A bizonytalan földrajzi megjelölés alapján Horváth J. Gyula akként vélekedik: „Ha valóban így van, ahogyan Orbán plébános ezt tudja, akkor annak helyét a leírás alapján Magyarlukafa területére tudjuk lokalizálni ...”.33 Az adat azonban any- nyira bizonytalan, hogy az 1982-ben megjelent Baranya megye helynevei című kiadvány szerkesztője is csak Pesty kutatásaira hivatkozva meri állítani, hogy ilyen volt. (Mivel Horváth J. Gyula Somogyhárságyon és környékén az 1970-es években végzett helyi kutatásai során olyan élő adatszolgáltatót nem talált, aki Hárságy határában lévő hutáról valaha egyáltalán hallott volna, egykori létezését is kétségbe vonta. Többek közt az 1990-es években Bárdudvarnokon tartott üveg- szimpozionon elhangzott előadásában.)34 Horváth említett álláspontja óta azonban számos újabb adat került elő, amely szintén a somogyhárságyi „Glashütte” valóságos létezése mellett szól. Lang Ádám Üveghuták a Kelet-Mecsekben c. könyvében már részletes adatokat közöl Somogyhárságyhoz tartozó Festetics-ura- dalom birtokában lévő „üvegbánya” termeléséről, a nyersanyag források eredetétől egészen az értékesítést végző ismert kereskedelmi célpontokig.35 Ugyanakkor ő is megjegyzi azt a zavaró körülményt, hogy eleddig egyetlen katonai térkép vagy térképszelvény sem tünteti fel helyét.36 Ezt a kérdést látszik tisztázni az alábbi empirikus adat: 2001-ben Kishárságytól keletre, mindössze 2-3 km-re lévő Kisszentlászló- pusztán az akkori tulajdonos, Tanács Béla juhász a Kisszentlászlói-patak mentén északra, Margitta-puszta irányában a birkák által kitaposott temérdek üvegcserépre hívta fel a társszerző figyelmét.37 * * * Tekintve, hogy 29 Lehmann Antal: XIX. századi üveghuták a Zselicben. ua. 94,p. 30 Mérey Gyula: Magyar iparfejlődés 1790-1848. Bp.1951. 31 Lehmann A. ua. II8. p. 32 Orbán György somogyhárságyi plébános dokumentumainak fellelhetőségére Horváth J. Gyula hagyatékában nem maradt utalás. 33 H. J. Gy. Kézírásos vázlat 34 H. J. Gy. Kézírásos vázlat 35 Lang Ádám: Üveghuták története a Kelet-Mecsekben. 2008. Pécs. 76 -77. p. 36 Lang, ua.77.p. 37 Kisszentlászló-puszta birtokosa, Tanács Béla juhász közlése: „Tessék már mondani, mitől van arra Margita felé a legelőn olyan sok üvegcserép? A birka mind kijárja, a lábát meg fölsérti.’ - mondta. Gyűjtő: Eperjessy Ernő, 2001.
