A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Molnár István - Sipos Carmen: A Balatonlelle-Rádpusztai Árpád-kori telep
180 MOLNÁR ISTVÁN - SIPOS CARMEN 3. kép: a középkori objektumok elhelyezkedése objektumokat. Ez a berek területének folyamatos változásával magyarázható - a mai állapotánál több alkalommal is kiterjedtebb mocsár újra és újra beborította, felülrétegezte a területet. Egy elsősorban római és Urnamezős kerámiával és késő bronzkori bronztűkkel teli barnásfekete rétegbe ásták az Árpád-kori objektumokat. Bár az autópályás feltárás lehetőségeihez képest igyekeztünk az objektumokat megtalálni, kutatóárkokat húztunk, a talajt változó mélységben szedtük le, így is bizonyára veszhettek el régebbi objektumok. Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy az Urnamezös-kultúra időszakában, a Római korban és az Árpád-kor korábbi szakaszában lakhatóak voltak a mélyebb területek is. Az ásatás során, a legdélebbi részen a nyári kánikulában nem okozott komoly gondot a talajvíz, de egy jelentősebb eső után már víz alá került ez a terület. Ez a rész nem igazán lakható korunkban. Mezőgazdasági művelés sem folyik itt, legelőnek használják, a katonai felmérések térképei alapján ez az újkorban nagyjából mindig is így volt. A két lelőhelyen összesen - a kemencebokrokat egynek számolva - 14 Árpád-kori objektumot találtunk. A valós szám ennél nagyobb lehet, azonban a lelőhelyen található igen intenzív és edényégető kemencéket is tartalmazó15 római telep anyaga szinte mindent beborított. Az Árpád-korinak bizonyult objektumok kerámiaanyagának is jó része római volt, a kemenceplatnik alatt is találtunk római kerámiát. Feltételezhetjük, hogy Árpád-kori, de jól azonosítható leletanyagot nem tartalmazó objektumok is rómaiként lettek keltezve. Az objektumok leírása: 4. épület Az épület a szelvény déli részében, az 5. kemencétől 5 m-re keletre, a keleti szelvényfalnál volt. Sajnos a bamásfekete „mocsári” altalajban nehezen volt megfogható. Az erősebben paticsos alsó rétegei jól elkülönültek, de máshol, több helyen túl lett bontva. Atéglalap alakú, nagyobb méretű, kb. 250«370 cm-es nagyságú épület a nyesett felszíntől 70 cm-re mélyült.16 Meredeken szűkülő falú, vízszintes aljú. Az északnyugati sarkában volt a kemencéje. Az épület kb. NyDNy - KÉK-i tájolású. Nyugaton volt az épület - nagyjából másfél méter hosszan követhető - meneteles bejárata. Sajnos ez volt a legnehezebben megfigyelhető, túl lett bontva az oldalain és az alján is. A metszetfalon már jobban látszott eredeti, lejtős formája. A kemence az épület északnyugati sarkában, a bejáratnál állt. Félig bevájt lehetett, a ház gödréből kissé kilógott, a belső része talán épített volt. Plat- nija 105 cm átmérőjű, a ház aljával egy szintben volt. Áfáiéból csak egy helyen maradt meg néhány cm. A platni kb. 1 cm-en szürkésbamára, keményre égett, alatta 5 cm vastag vörösre égett réteg volt. Hőtartó rétege nem volt. A ház középső részén, - a keleti oldalhoz közelebb - kb. 35 cm átmérőjű 35 cm mély cölöplyuk volt. Az oldala erősen átégett, ez talán a ház leégésének nyoma. A nyugati rövid oldal közepénél 15 cm átmérőjű, 15 cm mély kerek cölöplyuk volt, 15 Honti et al. 2006.49-56 16 Az objektumok mélységét a továbbiakban is a nyesett felszínhez viszonyítva igyekszünk megadni. Természetesen ez nem azonos a korabeli felszínnel, de - már a lelőhely nagy domborzati különbségei miatt is - úgy véljük, hogy az abszolút adatoknál sokkal jobban jelzi az egyes objektumok mélységét.
