A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Honti Szilvia - Hajdú Ádám Dávid - Költő László - Molnár István - Németh Péter Gergely - Sipos Carmen: Régészeti feltárások Somogy megyében 2007-2011 között
RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2007-2011 KÖZÖTT 117 gyűrű (V. t. 5-6.) is a leletanyagot gazdagítja. Az előbbi szép párhuzama például Decs-Etéről ismert (Miklós-Vizi 1999. 251, 16/8. kép), feltételezhetjük, hogy az egykori templom felszereléséhez tartozott. A kerámiaanyag döntően késő középkori, a 13. századtól indul. Fazéktöredékeken kívül korsó-, pohár- és fedőtöredékek is előkerültek. Számos szöget találtunk, ezek nagy száma arra utal, hogy a koporsószegek mellett főleg az egykori leégett tetőszerkezethez tartozhatott a többségük. Egy zár és egy vascsat érdemel még említést. A munkát szeretnénk folytatni. Részletesebb beszámolót majd a következő évek tervezett feltárásainak tapasztalataival kiegészítve szeretnénk készíteni16. Fonyód-Várhegy (Molnár István) A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságát 2009- ben értesítette a fonyódi önkormányzat, hogy a Várhegyen új kilátót terveznek. Az előzetes megbeszélések során megtudtuk, hogy az építmény alapozásakor földmunkákat fognak végezni, ami előtt fel keli tárnunk az érintett területet. Mivel a tervekben szerepelt egy akadálymentesített sétány építése, valamint víz- és elektromos vezeték felvitele a sáncon keresztül, több szakaszban szakfelügyelnünk is kellett. A vár egy szabálytalan ovális alakú központi platóból, ezt körbevevő árokból és 1-2 méter magas sáncból áll. A plató 45x25 méteres, a vár a sánccal együtt 90x70 méteres nagyságú. A Várhegyen az első régészeti kutatást Fonyód polihisztora, Bacsák György végezte 1934-ben. Sajnos a feltárás eredményeit maga nem publikálta, ezekről részletesebb összefoglalást Magyar Kálmán közölt a „Fonyód története" című kötetben. Bacsák, aki főleg a fennsíkon és a Várhegy nyugati részén ásott, római őrtornyot feltételezett a területen, de magát a várat középkorinak tartotta. Kőfalat és 20-30 cm-es gerendákból álló, agyaggal kitömött palánkfalat, a leletanyagban pedig római bélyeges téglákat, Árpádkori (9-10. századtól induló) és késő középkori kerámiát talált (Magyar 1985. 17-19.). A munkákat 2009-ben a Várhegyen lévő kilátó építésével kezdték meg.17 Mivel a beavatkozás csak kisebb - nagyjából 25 négyzetméteres - területet érintett, az önkormányzattól kapott közhasznú munkásokkal megástuk a területet. A munkálatok 2009. november 11. és 13. között zajlottak. Az eredeti köves altalajt 40 cm mélyen találtuk meg, de számos, újkorinak bizo16 A kötet szerkesztésének lezárulta után - 2012. novemberében - folytattuk a feltárást. A templom keleti végét kerestük, az előző évi feltárások alapján egy sokszögzáródású gótikus szentélyzáródásra számítottunk. Ehhez képest meglepett minket, hogy egy félköríves szentélyzáródású épület keleti végét bontottuk ki, amelyet láthatólag meg is újítottak. Az épületrész jóval mélyebb alapárakban volt, alapozása habarcsos- mésszel leöntött téglákból állt. Nyilvánvaló, hogy nem egyszerre épült a 2011-ben kibontott, tőle nyugatra lévő, tám- pilléres bővítéssel. Ettől valószínűleg fiatalabb, bár pontosabb időrendjük megállapításukban a 2011-ben nyitott 7. és 8. szelvényünk összenyitása segítene. A munkát 2013-ban szeretnénk folytatni. 17 Az ásatáson és a szakfelügyeleten részt vett: Molnár István, Sipos Carmen (régész), Nyári Zsolt, Bállá, Krisztián, Cserép Tamás (technikus) nyúló beásás ennél mélyebben bolygatta a területet. A plató délkeleti részén lévő, a Rákosi-korszakban épített egykori katonai légvédelmi megfigyelő-állomás lehet a pusztulás fő felelőse, de később, egy kilátó építésekor, illetve a vezetékek lehelyezésekor jelentősen megbolygatták, gyakorlatilag teljesen tönkretették a területet. Az árkokban talált közepes mennyiségű középkori 13-15. századi - kerámia arra utal, hogy ebben az időszakban mindenképpen lakhatták a dombot. Több tégla is előkerült a nagy mennyiségű kő mellett, ami alapján elképzelhető, hogy korábban épület állhatott valahol a területen. A feltárás során régészeti objektumot nem találtunk. Sajnos Bacsák György ásatási eredményeit nem tudtuk megerősíteni, módosítani, abban bízhatunk, hogy a plató egyes részei esetleg kevesebb bolygatást szenvedhettek. A munka 2011 márciusában folytatódott a Várhegy déli oldalán, ekkor a vízvezetéket és a szennyvízvezetéket vitték fel a területre. Egy kisméretű - 50 cm széles - kanalas kotróval ásták a vezeték keskeny árkát. A földmunkát figyelemmel kísértük, időnként kézzel ráástunk, próbáltuk a sánc így kapott metszetét dokumentálni, a kidobott földet átvizsgáltuk, kerámiát kerestünk. Sajnos rendes feltárásra nem volt módunk, de úgy gondoltuk, a keskeny árokban kirajzolódó metszet is sok információt adhat az épület szerkezetéről. Az árok átmetszésekor kisebb meglepetésünkre azt találtuk, hogy az alig töltődött fel, csak kevés humusz van rajta. Korábban sem lehetett sokkal mélyebb, viszonylag keveset is áshattak, inkább a külső sáncot építették és a domb lejtését használták ki. Esetleg a plató felőli oldalon faraghatták me- redekebbre a falát. A sánc átmetszésekor a felső 30-60 cm humusz alatt sárgásbarna köves feltöltést találtunk, az alsó rétegek kövesebbek. Ezek a sánc alját erősítő kövek nincsenek habarccsal összefogva, vagy alaposabban megfaragva, összevissza állnak. A sánc déli, külső részénél - ahol a kiásott közműárok igen mély volt és a sánc magassága csökken - a közműárok alján fekete, humuszos réteg jelentkezik, ami akár az egykori felszín nyoma is lehet. Alatta néhol világosbarna réteg, talán az altalaj, látszik. Tehát - legalábbis a vár ezen részén úgy tűnik - egy lejtős hegyoldalon, azt kisebb mértékben alakítva, építették a sáncot, feltehetően igen gyorsan, a humuszra köveket és földet hordva. Sajnos a Bacsák által nagy számban dokumentált kő- és fa- szerkezetű falak nyomát itt sem találtuk, persze elképzelhető, hogy néhány méterrel arrébb más eredményt kaphatnánk. A vár különböző elemeinek korát továbbra sem tudjuk pontosan meghatározni. A közműárok falából kiszedett egyik kerámia nem lehet a 13. századnál régebbi, ez alapján valamikor a 13. században vagy azután épülhetett a sánc. Persze az ily módon nyert lelet nem igazán bizonyító erejű, későbbi bolygatás, átépítés nyoma is lehet. A sánc átvágásakor is találtunk tégladarabot, ami szintén arra utal, hogy a sánc megépülte vagy átépítése előtt is lehetett valami épület a területen.
