Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
7. Néhány gondolat a magyarországi tegzes fauna kialakulásáról és állatföldrajzi helyzetéről
NÓGRÁDI S. és UHHRKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 291 7. Néhány gondolat a magyarországi tegzes fauna kialakulásáról és állatföldrajzi helyzetéről DE Lattin (1967) elsősorban a szárazföldi fajok elterjedését mutatta be. A vízi faunára némileg más törvényszerűségek érvényesek, mint a szárazföldiekre. Az európai tegzes fauna eredete és jelen állatföldrajzi helyzete is csak részben tisztázott, elsősorban H. Malicky utóbbi két évtizedben végzett elméleti munkássága révén. Számos taxonómiai cikkében tesz állatföldrajzi és fauna-történeti megjegyzéseket, a problémakörrel önállóan csak néhány cikkében foglakozik (Malicky 1983b, 1986c, 1988, 2000). A magyarországi tegzesfaunáról ennek birtokában még nem rajzolhatunk teljes képet, legfeljebb megkíséreljük vázolni azokat a forrásokat és néhány eddigi eredményt, amely egy későbbi állatföldrajzi beosztást lehetővé tesz. Palearktikus, riyugat-palearktikus fajok. A leggyakoribb, legelterjedtebb fajok túlnyomó többsége állóvízi tegzes. Mozgékonyak, aktív vagy passzív helyváltoztatással újabb és újabb vizeket keresnek fel, ami egyrészt túlélési stratégiájukat képezi (nyári kiszáradás), másrészt a nyári diapauza után - amelyik fajnál megfigyelhető ez a jelenség - újabb vizeket népesítenek be. Nálunk számos olyan gyakori faj van, amelyek legalábbis a Palearktikum egy részén elterjedtek sőt, némelyikük holarktikus (vő. Malicky 2000): Orthotrichia tragetti Mos., Hydropsyche angustipennis Curt., H. bulgaromanorum Mal., H. contubernalis McL., H. pellucidula Curt. (s. 1.) Neureclipsis bimaculata L., Holocentropus picicornis Steph., Ecnomus tenellus Ramb., Brachy- centrus subnubilus Curt., Limnephilus rhombicus L., L. sparsus Curt., L incisus Curt., L. griseus L., Grammotaulius nigropunctatus Retz., Lepidostoma hirtum F., Ceraclea alboguttata Hagen, C. fúlva Ramb., C. annulicornis Steph., Oecetis lacustris Pict., O. ochracea Curt., O. notata Ramb., Setodes punctatus F., Mystacides longocornis L., M. azureus L. Ezek az állóvízi vagy szélesebb ökológiai tűréshatárú folyóvízi fajok többségükben országszerte elterjedtek és élőhelyeiken meghatározó tömegben fordulhatnak elő. Hasonló elterjedésűek, de nálunk, valószínűleg klimatikus vagy egyéb ökológiai okok miatt jóval ritkábbak a következők: Agraylea multipunctata Curt., Agrypnia page- tana Curt., Phryganea bipunctata Retz., Ceraclea riparia Albd., Oecetis tripunctata F. Ugyanebbe a csoportba kell sorolnunk olyan fajokat, amelyek előfordulnak vagy a közelmúltban előfordultak Magyarországon, de csak egy-két elszigetelt populációként, esetleg évtizedekig elő sem kerülnek. Ezek fő elterjedési területe tőlünk északkeletre húzódik, s a Kárpát-medence belsejében már csak leszakadt peremi populációk tengődnek: Limnephilus elegáns Curt., L. subcentralis Brau., L. politus Curt., L. nigriceps Zett., Ceraclea nigronervosa Retz., Oecetis testecea Curt. Populációik időről időre felerősödnek (sorozatosan kedvező időjárású években), s ilyenkor esetleg számos példányukat lehet fogni, egyébként populációik kis létszámúak. Malicky (1983b) a Fertő-tó példáján mutatja be az ilyen fajok nagy számát. Itt egy ellentmondásra is fel kell hívnunk a figyelmet. Míg az euroszibériai (palearktikus) fajok a szárazföldi fajok esetén gyakran montán jellegűek, vagy legalábbis a kiterjedt
