Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
7. Néhány gondolat a magyarországi tegzes fauna kialakulásáról és állatföldrajzi helyzetéről
292 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) erdővidékekre korlátozódik hazai elterjedésük (Varga 1977), addig a hasonló areával rendelkező tegzesek kifejezetten síkvidéki fajok, s ott nagyobb állóvizek, nagy folyók lakói (Malicky 2000). Magyarország faunájának tömegében legnagyobb részét éppen ezek a fajok teszik ki, s mint ilyenek, élőhelyeink területileg legnagyobb részén teljesen meghatározók (Kis- és Nagy-Alföld, Dunántúli-dombság, Északi-középhegység alacsonyabb tájai és peremvidékei). Európában számos areaközpontot lehet kimutatni, pl. Délkelet-Alpok, Appenninek, Kárpátok stb. Az itt kialakult fajok, terjedőképességüktől függően (Ausbreitungs- dynamism = dynamics of dispersal), különböző nagyságú areával rendelkeznek, az egészen szűk elterjedésű, endemikus fajokon át az expanzív típusokig. Ökológiai igényeiket illetően ezek jó része a MALICKY (1983b) által bevezett dinodal típussal azonosítható. A dinodal típusú fajok a következő ökológiai környezetben élhetnek: © gyorsan áramló, örvénylő víz (görög elnevezés ebből), © nagy esés, ® kemény aljzat, © nagy sebesség. Magyarország környékén ilyen jellemző area-centrumok, csak a hazai előfordulású fajokat kiemelve (Malicky 2000): (1) karavankai faunaelemek: Rhyacophila laevis Pict., Philopotamus montanus Don., Philopotamus variegatus Scop., Plectrocnemia brevis McL., Plectrocnemia conspersa Curt., Plectrocnemia geniculata McL., Silo pallipes F., Potamophylax cingulatus Steph., Potamophylax nigricornis Pict., Sericostoma personatum Kirby & Sp., Beraea maurus Curt., Ernodes articularis Pict., Adicella fdicornis Pict. (2) stájer faunaelemek: Rhyacophila fasciata Hág., Rhyacophila obliterata McL., Rhyacophila polonica McL., Crunoecia kempnyi Morton, Halesus digitatus Schrank, Parachiona picicornis Pict., Chaetopteryx fusca Brau. (3) karavankai-stájer faunaelemek: Rhacophila hirticornis McL., Rhyacophila tristis Pict., Glossosoma conformis Neboiss, Synagapetus krawanyi Ulmer, Philopotamus ludificatus McL., Wormaldia occipitalis Pict., Tinodes rostocki McL., Beraea pullata Curt. így például a nálunk is élő fajok közül a Synagapetus krawanyi Ulmer areája kicsi, mivel terjedőképessége gyenge (nálunk is csak a Kőszegi-hegységig, illetve délkelet felé a Mecsekig nyúlik areaája); ezzal szemben az azonos areaközpottal rendelkező Rhyacophila tristis Pict. dél és észak felé messze kiterjesztette areáját, s nálunk is minden, számára ökológiailag alkalmas élőhelyre behatolt és megtelepedett. A transzadriai elterjedés is számos faj, allopatrikus fajpár esetén megfigyelhető, például a Rhyacophila nubila Zett. és Rh. dorsalis Curt, fajpár esetében (Malicky 1986c). ClANFlCCONl és társai (1997) állatföldrajzi elemzésükben más megközelítést alkalmaznak: az egyes olaszországi régiókat hasonlítanak össze egymással a Sörensex- index segítségével; ugyanígy ezeket a régiókat és a nagy európai régiókat is összehasonlítják azonos módszerrel. Belgium tegzeseinek állatföldrajzi elemzését Stroot (1987) ismerteti, Romániáról pedig Botosaneanu (1962) közöl elemzést az akkor ismert 207 faj alapján. A hazai fauna részletes állatföldrajzi elemzésével adósak maradunk, s egyelőre meg kell elégedni azzal a nem csekély eredménnyel, hogy a hazai fajok elterjedését alaposan megismertük, élőhelyeiket kielégítően ismerjük, populációdinamizmusukról már tudunk valamit. Ezek a meglévő ismeretek a későbbiekben számos további kérdés - így a korrekt állatföldrajzi elemzés és a faunagenezis - megoldását is elősegithetik.
