Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
4. Anyag, módszer és eredmények saját gyűjtéseinkben
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 25 4. Anyag, módszer és eredmények saját gyűjtéseinkben A nyolcvanas évek elején éppen a hazai fauna rendkívül hiányos ismerete volt egyik oka annak, hogy vizsgálatainkat megkezdtük. Azok a publikációk és gyűjteményi anyagok, amelyekre támaszkodhattunk, rendkívül csekélyek voltak, és egyes tájakról nem vagy csak egészen elvétve ismertünk tegzes előfordulásokat (vő. felsorolt, hazai szakirodalom). A meglévő kisebb gyűjtemények sem adtak kellő támpontot. Ezek is részben feldolgozatlanok és közöletlenek voltak. Közülük a legfontosabb a Magyar Természettudományi Múzeum anyaga (NÓGRÁDI 1989a), a gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjteménye (NÓGRÁDI 1989b) és Újhelyi Sándor - időközben a Magyar Természettudományi Múzeumba került - magángyűjteménye volt (NÓGRÁDI 1995). Mindenek előtt tehát a rovarrend hazai kutatottságának szintjét kellett jelentősen emelni. Ennek érdekében mindenekelőtt intenzív gyűjtő- és feldolgozó munkát kellett megkezdeni az ország valamennyi táján. 4.1. Vizsgálati módszerek A tegzesek imágójának nagyobb része éjjel rajzó, pozitív fototaxisú rovar. Éppen ezért gyűjtésük legeredményesebb módszere a lámpázás illetve a félautomata fénycsapdákkal történő gyűjtés. Az egyik szerző (Uherkovich Á.) korábbi lepkészeti gyűjtőmunkájánál alkalmazott módszerek tapasztalatait itt jól tudtuk kamatoztatni, csupán a gyűjtések színterét kellett a tegzesek főbb élőhelyeihez (folyó- és tópartok, kisebb patakok mente) alkalmazni. Éjjeli személyes gyűjtéseink során higanygőzlámpát használtunk (125 vagy 250 watt), amelyet többnyire hordozható áramfejlesztő (Honda, 220 Volt, 250...650 watt) látott el árammal. A lámpa mögött 3-4 m2 felületű, áttetsző anyagú (fehér műszálas bélésanyagból készült) lepedőt feszítettünk ki. Ennek előnye az volt, hogy a közvetlen erős fényt kerülő fajok - számos ilyen van a tegzesek között - a lepedő hátsó, kevésbé élesen megvilágított részén gyűltek össze; viszont az erős ultraibolya fényt kedvelők (főleg Phryganeidae, Limnephilidae) gyakran a lepedő lámpa felőli oldalára ültek (201. ábra). A tegzesek aktivitása az éjszaka folyamán jellemzően változik: rendesen napnyugta után 1 órával kezdődik erősebb rajzásuk és ez mintegy másfél óráig tart. Különösen kedvező időjárási helyzetben - például erőteljes frontok előtt - az aktivitás kevéssé csökken, sőt, időnként fel-felerősödik. Másik rajzási csúcsuk a hajnali órákra esik (főleg Limnephilidae), ezt személyes gyűjtéseink során rendszerint nem vártuk ki. Egy-egy személyes, lámpázásos gyűjtés során a fajszám nagyritkán elérte vagy kissé meghaladhatta a harmincat, a begyűjtött példányok számának néha csak az szabott határt, hogy mennyit voltunk képesek összeszedni és eltenni a lepedőre lepihent sok ezer vagy esetleg több tízezer példányból. Legnagyobb példányszámú személyes gyűjtéseink
