Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
4. Anyag, módszer és eredmények saját gyűjtéseinkben
c DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) 26 során 3...6000 tegzes egyedet őriztünk meg. Egy „átlagos jó gyűjtés” azt jelentette, hogy 20...25 faj 1000...2000 példányát gyűjtöttük be, de nem egyszer túlléptük egy-egy gyűjtés során a 30 fajt, egy ízben pedig 40 fajt gyűjtöttünk egy 2'A órás gyűjtés alatt (Szigetköz: Püski, Zátonyi-Holt-Duna, 2001. VI. 21., 2961 <S 3533 $, emellett a gyűjtőlepedőn további legalább tízezer tegzes maradt!). Alkalmas helyre kitett hordozható fénycsapda különlegesen jó időjárási körülmények között még több példányt foghat: egyszer a Szigetközben egyetlen éjszaka leforgása alatt 23 faj 50 418 példánya hullott bele a hordozható fénycsapdába (Rajka, új gátőrház, 1992. VII. 27., 80 wattos higanygőzlámpa, kb. 20 méterre a víztől). A pozitív fototaxison alapuló fénycsapdás gyűjtés előnye, hogy egyszerre több helyen, a gyűjtő jelenléte nélkül folyhat. Általában egy vagy több évre telepített fénycsapdáink működtek, ezek kezelését megbízott személyek végezték (199. ábra). A „vegyes hasznosítású” fénycsapdák ölőanyaga kloroform volt és a behulló rovarokat vatta vagy papírvatta védte a sérülésektől. Ezekből a tegzeseken kívül egyéb rovarokat - elsősorban a lepkéket - is feldolgoztuk. Kifejezetten a tegzesek vizsgálatát szolgáló csapdáink ölő- és konzerváló anyaga etilén-glikol (olykor nagy etilén-glikol tartalmú fagyálló folyadék) volt. Az etilén-glikol kifejezetten előnyösnek bizonyult a kloroformgőzzel szemben: a belehullott tegzesek teljesen épek maradtak, ivarszerveik környéke némileg áttetszővé vált és ez főleg a Hydroptilidae család tagjainak vizsgálatakor nagy könnyebbséget jelentett. A mintánként több százas vagy több ezres példányszámban begyűjtött Hydroptilidák meghatározása így is rendkívül nagy feladat volt, azonban sokkal gyorsabb és megbízhatóbb munkát végezhettünk, mint egyszer már kiszáradt és összezsugorodott (kloroformmal leölt, kiszáradt, majd felpuhított) anyag esetében. A fénycsapdák vagy a lámpák hatáskörzete - ahonnét a begyűlt anyag származik - egyértelműen nem határozható meg. Azt elmondhatjuk, hogy átlagos körülmények között egy rosszul repülő faj egyedei még száz méterre sem hagyják el a vízpartot. A jól repülő fajok viszont, s különösen azok, amelyek vagy szaporodásuk miatt, vagy nyári nyugalmi helyük felkeresése miatt mozgékonyak, teljesen száraz területen is megtalálhatók. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a Mecsek déli lejtőjén, minden víztől legkevesebb 1-1,5 kilométeres távolságban rendszeresen csapdázva néhány év leforgása alatt több mint 30 faj gyűlt össze, köztük nagyon gyenge repülők is, s ehhez hasonló tapasztalataink voltak a Bükkben, a Bakonyban, vagy éppen a Villányi-hegységben (Nógrádi 2000). A fajok nagyobb hányada kifejezett éjjeli állat, nappal csak véletlenszerűen lehet rájuk bukkanni. Néhány faj azonban elsősorban vagy szinte kizárólag nappal aktív. így például a Notidobia ciliaris fényen csak egy-két alkalommal jelent meg, ellenben alkalmas élőhelyen és időszakban nappal tömegesen gyűjthető. Ugyanígy inkább nappali a Mystacides azurea, Lithax obscurus, Beraea pullata, Beraea maurus, Helicopsyche bacescui, Ernodes articularis, Lype phaeopa stb. Számos faj nappal is rajzik, de fényen is gyakran megjelenik (Anabolia furcata, Potamophylax luctuosus, Oligotricha striata, Rhyacophila tristis, Hydropsyche-fajok stb.). Mindenesetre bármely terület faunájának kutatásakor nem lehet mellőzni a nappali, vízparti lomb- illetve vegetáció-hálózást (200. ábra). A tegzesek egy része csak felületesen rejtőzik el a nappali órákban, vagy kifejezetten nappal aktív. Ezeket a vízparti növényzet - bokrok, lágyszárú növényzet, lelógó faágak - hálózásával eredményesen gyűjthetjük. Kis hegyi patakok mentén a nappali hálózás
