Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

122

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

Nem valószínű, hogy a Drávában fejlődött volna, hiszen ott a kilencvenes években rendkívül nagy anyagot gyűjtöttünk és soha nem fogtuk (Nógrádi, Uherkovich 1995b). A Rigóc-patak (Barcs/Darány) másik számba jöhető fejlődési helye, ez azonban a nyolcvanas évek második felének aszályos évei és a vízrendezések miatt éveken keresztül száraz volt, s ha egykor élt is itt a faj, mára már valószínűleg kipusztult. Ez a faj is azt az esetet mutatja, hogy egy éppen felfedezett faj egyik utolsó, elsorvadó hazai populációjának utolsó egyedei közül fogtunk meg egyet.

88. ábra. A Micrasema setiferum (Pictct, 1834) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c). Fig. 88. Male terminal of Micrasema setiferum (Pictet, 1834) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view.

5.12. Apataniidae

A taxont - amely a Limnephilidae egyik alcsaládjaként szerepelt és szerepel ma is sok szerzőnél - többen önálló családként kezelik, mi is ezt követjük. Az európai faunának 2 nemzetsége tartozik ide: az Apatania egy hazai fajjal, és az újabban leírt Apataniella, ez utóbbinak nem ismerjük képviselőjét Magyarországról.

Apatania nemzetség

Inkább hegyvidéki illetve az északi tájakon síkon is élő, viszonylag kisebb termetű fajokat foglal magába. A Kárpát-medence magasabb hegyvidékein egy-két faj általánosan elterjedt (Apatania carpathica Schmid, A. jimbriata Pictet), ezek a viszonylag alacsonyabb magyarországi hegyvidékeken nem fordulnak elő. A nemzetségnek egy faja azonban előkerült nálunk:

Apatania muliebris McLachlan, 1866

Ént. monthly Mag., 3, p. 113.

8-10 mm. A fajnak csak nőstényei vannak. IX. potrohgyűrűje egy előrenyúló, kitinizált függelékkel kapcsolódik két oldalon a VIII. potrohlemez alá. A VIII. potrohlemezen középvonalában, alul nyelvalakú függelék nyúlik hátra (hasonlóan a Limnephilidák azonos képletéhez). A X. potrohszelvény két tompa, gyengén szklerotizált búbban végződik (89. ábra: a-c). Mivel a nagy területen elterjedt, de szórványosan előforduló populációk által képviselt fajnak csak nőstényei ismertek, partenogenetikusan szaporodik.