Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
120 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) 86. ábra. Az Oligostomis reticulata (Linnaeus, 1761) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e) és alulról (i). Fig. 86. Male terminal of Oligostomis reticulata (Linnaeus, 1761) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view, female terminal lateral (d), dorsal (e) and ventral (!) view. 5.11. Brachycentridae A család fajaira jellemző, hogy az elülső szárnyon a sugárér (radiális ér, R) a vége felé megtörik és hirtelen eltávolodik a szegélyalatti (szubkosztális, Se) értől. A szárny külső csúcsa felé megnyúlt (3. ábra: J). Magyarországon csak két nemzetségbe sorolt egy-egy faj fordul elő. Brachycentrus nemzetség Brachycentrus subnubilus Curtis, 1834 Brachycentrus subnubila Curtis, 1834, Phil. Mag., 4, p. 215. 7-9 (<?) ül- 10-13 mm ($). A két ivar között jelentős méretkülönbség van. A hím elülső szárnya sötétebb, a nőstényé világosabb szürke, halványabb foltsorral a szárny külső szegélye mentén, valamint egy-két nagyobb, világos folttal a szárnylemez közepén. A hím külső ivarlebenye kis hegyben végződik, tövénél kisebb-nagyobb sarkantyú van. A IX. hátszelvény két, lekerekített oldalú háromszögű lebenyben végződik (87. ábra: a-c). A nőstény potrohvége rendszerint homorúan bemélyedt, felül kis kétcsúcsú lemezkében végződik (87. ábra: d-f). Palearktikus faj, amely a nyugati tájakon még nem került elő, keleten viszont Japánban is él. Magyarországon meglehetősen szórványos elteijedésű (egykor elterjedtebb volt): néhány nagyobb folyónk tisztább, felső szakasza mentén él (itt rendkívül nagy tömegben
