Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Varga András, Solymós Péter és Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység és környéke malakofaunisztikai vizsgálatainak eddigi eredményei (Mollusca) - Results of the malacofaunistical examinations (Mollusca) of the Villány Hills and environs, South Hungary.

Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sorozat 10 89-110 Pécs, 2000 A Villányi-hegység és környéke malakofaunisztikai vizsgálatának eddigi eredményei (Mollusca) VARGA András, UHERKOVICH Ákos és SÓLYMOS Péter VARGA, A., Á. UHERKOVICH & P. SÓLYMOS: Results of the malacofaunistical examinations (Mollusca) of the Villány Hills and its environs, South Hungary. Abstract. 102 mollusc species were collected in the hills and its environs. The earlier literature data were completed by authors' original field work accomplishing both in the dry slopes and humid forests of the hills, and these examinations were also extended to the aquatic and other wet habitats around the hills. 18 species have not been published earlier, while 3 species are more likely to be fossil ones. In Submediterranean-like habitats of the hills some rare species occur (Pupilla triplicata, joint occurrence of 3 Truncatellina species, Oxychilus hydatinus), while widely distributed and frequent species live in the forests of the northern slopes and along the hillfoots in general. Bevezetés Magyarország legdélibb hegyvidéke, a Villányi-hegység mintegy 25 km hosszúságban húzódik hozzávetőlegesen kelet-nyugati irányban, Villánytól Hegyszentmártonig. Szélessége sehol sem haladja meg a 4-5 km-t. Legmagasabb pontja a Szársomlyó 443 méteres csúcsa, ezen kívül még egy helyen lépi túl a 400 méteres magasságot. Míg keleti szárnya (a Máriagyüd és Villány közötti része) kifejezetten hegyvidéki jellegű, addig a nyugati szárny (Harkány-Csarnóta és Hegy szentmárton között) inkább dombság jellegű, ahol a legmagasabb pont is csak 272 m-t ér el (Csarnóta: Nagy-hegy). A hegységet alkotó, a középkorban több időszakon keresztül képződő mészkövek sokhelyütt a felszínen is tanulmányozhatók, különösen a kopárabb déli lejtőkön és gerinceken. A mély szerkezeti és felszíni morfológiai határok általában azonosak, kivéve a déli oldalt, ahol a mélyfúrások tanúsága szerint a mészkő a hegység előterében - ez ma feltöltött síkság - megtalálható, és helyenként a felszínre is bukkan kisebb szirtek, rögök formájában (LOVÁSZ 1977, LOVÁSZ, WEIN 1974). A hegység mai képének kialakulásában a denudáció mellett a felszín emelkedése és süllyedése, a karsztosodás, valamint a löszképződés játszott fontos szerepet. A lösz-réteg a hegység déli lábainál különösen nagy vastagságot ér el, s ugyancsak.szinte összefüggő rétegben borítja a hegység nyugati szárnyát is. Éghajlata a hazai viszonyok között kifejezetten szubmediterrán, enyhe téllel, korai tavaszodással, későn fellépő őszi fagyokkal. A hegység déli lejtőinek mező- és mikroklímája különösen jellemző (HORVÁT, PAPP 1965, SÓLYMOS, NAGY 1997). Ezeket a déli lejtőket korábban kiterjedt karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum) és sziklagyepek {Festucetum sulcatae brometosum erecti) bortották, mára helyüket jórészt szőlők foglalják el. A Szársomlyó jellemző gyeptársulásai (Sedo (sopianae) - Festucetum dalmaticae hungaricum, Chrysopogono-Festucetum dalmaticae és Inulo spiraeifoliae brometosum erecti) ma még nagyobb kiterjedésben is jól tanulmányozhatók (BORHIDI, DÉNES 1997, DÉNES 1998). Az északi oldalak erdei (Querco-Carpinetum