Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Varga András, Solymós Péter és Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység és környéke malakofaunisztikai vizsgálatainak eddigi eredményei (Mollusca) - Results of the malacofaunistical examinations (Mollusca) of the Villány Hills and environs, South Hungary.
90 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10 (2000) tilietosum argenteae és Quercetum petraeae-cerris) helyén nagyobbrészt akácosok, kisebb-nagyobb kiterjedésű erdei és fekete fenyvesek vannak. A sajátos mikroklimatikus viszonyoknak köszönhetően még bükkös állományok (vö. KEVEY 1987), valamint elszórtan többfelé bükk-csoportok is előfordulnak elegyfaként. A hegyláb mentén kanyargó kisebb patakok mentén pedig itt-ott égerligetek (Aegopodio-Alnetum glutinosaé) gyér maradványait találjuk. Az ésaki oldalak eróziós löszvölgyeiben néhány helyen (pl. Átai-hegy, Fekete-hegy) szurdokerdő-fragmentumok (Scutellario-Aceretum mecsekense) is találhatók (KEVEY 1984). A hegység állatvilágának rendszeres vizsgálata mindeddig nem történt meg. Talán legjobban a nagylepkefauna ismert, amelyet jelen cikk szerzőinek egyike éveken át rendszeresen vizsgált és eredményeit közreadta (UHERKOVICH 1976, 1979). Ugyancsak értékes elemzést kaptunk az egyenesszárnyú faunáról (RÁCZ, VARGA 1984, NAGY 1999). A malakológiai vizsgálatok előzményei Az első adatokat GEBHARDT (1958) tette közzé a területről. Mint később egy revízió során kitűnt, némelyik adata tévedésen alapult, ui. idegen lelőhelyről származó anyagot vélt itteni eredetűnek (VARGA 1989). Ez utóbbi revízió egy olyan fajt (Jaminia quadridens) volt kénytelen törölni a hazai faunából, amelyet csak Gebhardt-féle, téves nagyharsányi, vagy Fekete-hegyi adat alapján tartottak nyilván. A malakológusok körében közismert „térképkötet" (PINTÉR et al. 1979) 48 fajt közöl Harkány(fürdő), Máriagyüd, Nagyharsány, Nagyharsány: Szársomlyó, Garé, Márfa, Palkonya, Siklós (+vár, várárok, csatorna), Villány, Villány: Fekete-hegy, Villány: Szársomlyó, Villánykövesd lelőhelyekről. E gyűjtések egy része kifejezetten a hegyvidékre, más részük a hegységet övező síkra (pl. a harkányi adatok többsége) vagy a hegységtől északra eső, azzal határos dombvidékre esik (pl. Garé). Két revíziós munka is említ innét egyes puhatestű fajokat. FÜRJES (1985) Az Aegopinella nemzetség hazai fajainak vizsgálata során határozta az Aegopinella minor több példányát, míg a hazai Clausiliidák revíziója során Kiss és PINTÉR (1985) 3, a családba tartozó faj itteni revíziós eredményeit közli. Egy múzeumi gyűjtemény közelmúltban megjelent adatközlő cikkében ugyancsak említik néhány faj itteni előfordulását (VARGA 1999). Richnovszky Andor és Kovács Gyula a hatvanas évektől kezdődően több alkalommal gyűjtött a Szársomlyón. Munkájuk eredményeként 21 faj jelenlétét mutatták ki a hegyen (KOVÁCS, RICHNOVSZKY 1989). Ugyancsak az utóbbi időben végzett cönológiai irányú vizsgálatokat Sólymos Péter elsősorban a Szársomlyón és a Fekete-hegyen, de más pontokon is. Eredményeinek egy részét már közzétette (SÓLYMOS 1996, 1999, 2000a, 2000b, SÓLYMOS, NAGY 1997). A jelen vizsgálat módszerei és helyszínei Az utóbbi években arra törekedtünk, hogy malakológiai vizsgálataink minél sokoldalúbban mutassák be a hegység és környéke faunaképét. Ennek érdekében az eddig viszonylag alaposabban vizsgált - és a hegységre annyira jellemző délies, szubmediterrán lejtők mellett - vizsgálatainkat kiterjesztettük az északi oldal különböző típusú erdőtársulásaira, valamint a hegységet északról és délről övező vízi és egyéb nedves élőhelyekre is. Ez
