Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Ábrahám Levente és Uherkovich Ákos: A nagylepke (Lepidoptera) fauna kutatásának eddigi eredményei a Villányi-hegységben. - Updated results of studies ont he butterflies and larger moths (Lepidoptera) of the Villány Hills, South Hungary.

ÁBRAHÁM L. ÉS UHERKOVICH Á.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG NAGYLEPKE FAUNÁJA A Polymixis rufocincta isolata Ronkay et Uherkovich, mint endemizmus, kétségtelenül a hegység legértékesebb élő szervezete, eddigi ismereteink szerint a világon egyetlen létező populációja a nagyharsányi Szársomlyón él (RONKAY et UHERKOVICH 1983). A legutóbbi időben is gyűjtöttük (pl. 1999-ben), s úgy tűnik, populációja stabil. Magyarországon tudomásunk szerint csak itt él az Aedia leucomelas L., Callopistria latreillei Duponchel és a Hepialus amasinus pinkeri Dannehl. A két utóbbi faj előfordulásáról korábban már tudósítottunk (GYULAI et al. 1974, UHERKOVICH 1977, 1978). 3. ábra - Fig. 3. Aedia leucomelas Linnaeus (Photo: L. Ábrahám). Magyarország nagy lepke faunájában új fajnak bizonyult az 1999-2000. évi vizsgálatok során az Aedia leucomelas L. (3. ábra). A faj viszonylag nagyfokú hasonlósága a Catephia alchymista Den. et Schiff, fajhoz bizonyára megnehezítette korábban annak felismerését, de a közelmúltban kiadott jól illusztrált faunamunkák alapján (pl. NOWACKI 1998) felismerhető. A Villányi-hegységben nem tűnt ritka fajnak. Az egész hegységben megtalálható, nagyobb számban csak a déli száraz sziklás lejtősztyepp gyepekben él. Legújabban megfogták Sumonyban (Szabóky Cs. szóbeli közlése) és Somogy megyében is előkerült (leg. Ábrahám L.). A hegység rendkívül gazdag faunájából most csak azokat a további faunisztikai érdekességeket említjük meg, melyek az elmúlt vizsgálati évben kerültek elő a Villányihegység nagylepkefaunájában; tesszük ezt azért is, mivel UHERKOVICH (1975, 1976c, 1979a) ezeket a fajokat már jellemezte. A Lithosiidae család fajai általában gyakoriak, de az Eilema pseudocomplana Daniel és Eilema caniola Hbn. fajoknak hazánkban csak kevés lelőhelyi adata ismert, ez feltételezhetően késői hazai kimutatásukkal függ össze. Mindkét faj Európa déli részén honos (VOJNITS et al 1991). Az E. caniola Hbn. hazai adatai alapján pedig kifejezetten hőigényes, szárazságkedvelő fajnak tűnik. A Cucullia fajokról közismert, hogy a mesterséges fényforrások csak mérsékelten vonzzák őket, kimutatásuk legtöbbször hernyók felkutatásával, kinevelésével egysze-