Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Szinetár Csaba és Lajos Lilla: A Szársomlyó pókfaunisztikai (Araneae) kutatásának eredményei. - Faunistical results of the investigation of the spider fauna (Araneae) of Szársomlyó Hill, Villány Hills, South Hungary

Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sorozat 10 127-138 Pécs, 2000 A Szársomlyó pókfaunisztikai (Araneae) kutatásának eredményei SZINETÁR Csaba és LAJOS Lilla SZINETÁR, Cs., & LAJOS, L.: Faunistical results of the investigation of the spider fauna (Araneae) of Szársomlyó Hill, Villány Hills, South-Hungary. Abstract. The authors recorded 119 spider species from the Szársomlyó Hill. Among them, 4 species proved to be new for the Hungarian fauna: Atypus muralis Bertkau, 1890, Linyphia tenuipalpis Simon, 1884, Thanatus vulgaris Simon, 1870, Sitticus inexpectus Logunov & Kronenstedt, 1997. The taxonomical situation of two species is still to be clarified. (Savignia sp., Altella sp.). The authors are discussing separately the occurrence of some rare species characteristic of the habitat: Nemesia pannonica (Herman, 1879), Trichoncus auritus (L. Koch, 1869), Xysticus embriki Kolosváry, 1935 and Ballus rufipes (Simon, 1868). Bevezetés A Villányi-hegység pókfaunisztikai kutatásának előzményeként, több kutató tevékenységéről is szólni kell. Elsőként KOLOSVÁRY Gábort kell megemlíteni, aki 1935-ben Nagyharsányban és Csarnótán végzett gyűjtéseket. Eredményeiről egy, a Mátrával közös közleményben számol be (KOLOSVÁRY 1935). Kiemelendő egy tudományra új faj, a Xysticus embriki leírása, mely a mai ismereteink szerint is a Szársomlyó jellemző fajának tekinthető. Említést érdemel még a Zelotes hermani adata. Szintén ebben a közleményében utal Kolosváry a Nemesia pannonica dél-baranyai (Cserkút) előfordulására is. LOKSA Imre a Kárpát-medence bokorerdőinek komplex kutatási programjának keretében, a Villányi-hegységben a Tenkes bokorerdejét vizsgálta (LOKSA 1966). A kizárólag talajfaunisztikai vizsgálat során hetven pókfajt mutatott ki a Tenkesről. Több jellemző különbséget állapított meg a Tenkes, valamint a Mecsekben vizsgált Tubes összevetése során. Szintén Loksa Imre vezetésével a hetvenes évek végén konkrétan a Szársomlyón is történtek vizsgálatok, melyek szintén több talajlakó taxon felmérésére irányultak. Az eredményekről egy egyetemi szakdolgozat számol be (Kékesi V. és Segesdi J. 1979: A nagyharsányi Szársomlyó-hegy makrofaunájának vizsgálata, különös tekintettel a pók, kaszáspók, ászkarák és ikerszelvényes fajokra. ELTE TTK szakdolgozat (kézirat), pp. 78). A dolgozat száznyolc pókfaj előfordulásáról közöl adatot. Az eredmények értékelésénél ezekre visszatérünk. A Szársomlyó kiemelkedő arachnológiai értékének számító magyar aknászpók (Nemesia pannonica) tömeges előfordulása ekkor vált ismertté. Ennek eredményeként kezdődtek meg Loksa István kutatásai a Szársomlyón, melyeket a faj autökológiájával kapcsolatban végzett a nyolcvanas években (Loksa I. 1984: A magyar aknászpók (Nemesia pannonica Herman) autökológiája, összevetve más Nemesia fajokéval. Egyetemi doktori értekezés, kézirat. ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológia Tanszék Könyvtára, pp. 58). SZINETÁR és munkatársai 1995-98 között az ország számos pontján végeztek gyűjtéseket xeroterm gyepekben. Üres csigaházakat vizsgáltak telelő pókok felmérése céljából.