Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Szinetár Csaba és Lajos Lilla: A Szársomlyó pókfaunisztikai (Araneae) kutatásának eredményei. - Faunistical results of the investigation of the spider fauna (Araneae) of Szársomlyó Hill, Villány Hills, South Hungary

128 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) Két mintavétel történt ekkor a Szársomlyón is. Nyolc faj előfordulását sikerült ezzel a módszerrel ekkor kimutatni (SZINETÁR és mtsi 1998). Jelen közleményben egy 1995-ös, Samu Ferenccel és Loksa Istvánnal közös gyűjtőút, valamint az 1999-ben és 2000-ben a Janus Pannonius Múzeum felkérésére végzett gyűjtések eredményei kerülnek ismertetésre. A vizsgálati terület és módszerek Vizsgálati terület A Szársomlyó Magyarország legdélibb fekvésű hegységének, a Villányi-hegységnek legismertebb tagja (N 45° 51' 15", E 18° 24' 45", UTM BR98, CR08). Nagyharsány községtől északkeletre meredeken emelkedik ki a Nyárád-Harkányi-síkból. A hegy kelet-nyugat irányban 3,5 kilométer hosszú, szélessége mintegy 1,7 kilométer. A csúcs tengerszintfeletti magassága 442 méter. Alapkőzete elsősorban jura és triász korú mészkő. Klimatikus adottságai alapján a mediterrán tájakkal való kapcsolata nyilvánvaló. Növénytársulásai közül a déli elemekben gazdag szikla- és hasadékgyepei, valamint karsztbokorerdői a legértékesebbek. A saját vizsgálataink is hangsúlyozottan ezekre a déli kitettségű élőhelyekre irányultak. E mellett az északi oldal hársas kőrises törmeléklejtő erdejében végeztünk gyűjtéseket. Gyűjtési módszerek és a gyűjtések körülményei Több gyűjtési módszer együttes alkalmazásával igyekeztünk a hegy pókfaunájáról minél átfogóbb képet kapni. A hegy különleges természeti értékei, és a viszonylag rövid vizsgálati időszak is indokolttá tette a módszerek és azok alkalmazási körülményeinek megválasztását. Talajcsapdázás A talajfauna felméréséhez Barber-féle talajcsapdákat (PT) üzemeltettünk. Két deciliteres műanyag poharakat használtunk, ölőfolyadékként 60%-os etilén-glikolt alkalmaztunk. Összesen 35 talajcsapda működött 1999. március 13-tól október 23-ig. Hat alkalommal történt ürítés az alábbiakban megadott időpontokban: PT. I. 1999. III. 27. (leg. Farkas, S., Lajos, L., Mészáros, A.) PT. II. 1999. V. 27. (leg. Farkas, S., Lajos, L., Mészáros, A.) PT. III. 1999. VII. 31. (leg. Farkas, S., Lajos, L., Mészáros, A.) PT. IV. 1999. VIII. 28. (leg. Farkas, S., Lajos, L., Mészáros, A.) PT. V. 1999. IX. 25. (leg. Farkas, S., Lajos, L., Mészáros, A.) PT. VI. 1999. X. 23. (leg. Farkas, S., Lajos, L., Mészáros, A.) A csapdák egy észak-déli transzekt mentén kerültek kihelyezésre a villányi szoborparktól nyugati irányban, mintegy 5-600 méterre. Az első huszonöt csapda a déli oldalon működött az alábbi elosztásban: 1-5-ig a szőlők feletti bokorerdő fragmentumban, 6-20-ig bokorerdő-lejtősztyepp-sziklagyep komplexben, 21-25-ig dalmátcsenkeszes sziklagyepben. A gerincen az enyhén már északra lejtő zónában lévő bokorerdőben működött öt további csapda (26-30), valamint öt csapda az ezüsthársas törmeléklejtő-erdőben üzemelt (31-35).