Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Józan Zs.: A Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunája. - The Aculeata fauna of the Duna-Dráva National Park, Hungary (Hymenoptera, Aculeata)

JÓZAN ZS.: A DUNA-DRÄVA NEMZETI PARK FULLÁNKOS HÁRTYÁSSZÁRNYÚ FAUNÁJA 307 Rhopalum austriacum (Kohl, 1899) -Berzence: falu területe, 1997. VIII. 8., 1 9; Csurgó: kollégium, 1985. VII. 8., 1 9; Somogyudvarhely: falu területe, 1996. VIII. 15., 1 9; Tótújfalu: falu területe, 1997. VIII. 24., 2 9; Vizvár: falu területe, 1997. VIII. 12., 1 9. - Igen ritka közép-európai faj. Csehszlovákiában kevés lelőhelyét ismerik (BALTHASAR 1972.), Ausztriában elterjedtebb (DoLLFUSS 1983). MÓCZÁR (1958) a faunaterület három pontjáról közölte előfordulását, ezek egyike Magyarországon van (Pápa) A Dráva mentének kutatása során csak a települések területéről került elő. A példányok többsége mézharmatos gömbakácok lombozatán került elő. Rhopalum clavipes (Linnaeus, 1758) - Barcs: Dráva utca környéke, 1996. VII. 14., 1 J. - Hűvös biotópokban, főképpen vízparti cönózisokban elterjedt palearktikus faj. Nálunk régebben néhány Balaton környéki, Velence-tó melletti lelőhelyen és a Hortobágyi halastavaknál találták meg (MÓCZÁR 1958). BENEDEK 1970,1979) a Tapolca-patak mentéről és a Balaton-felvidékről közli néhány előfordulását. Előkerült a Boronka-melléki és a Béda-Karapancsa TK területén is (JÓZAN 1992a, 1992b). Crossocerus acanthophorus (Kohl, 1892) - Bélavár: falu területe, 1996. VIII. 15., 2 9; 1997. VIII. 12., 1 9; Berzence: falu területe, 1997. VIII. 8., 1 9; Darány: falu területe, 1997. VIII. 24., 19,19; Drávasztára: falu területe, 1997. VIII. 20., 1 9; Drávatamási: falu területe, 1997. VIII. 24., 1 9; Heresznye: falu területe, 1996. VIII. 15., 1 9; Somogyudvarhely: falu területe, 1997. VIII. 12., 19,3 9; Tórujfalu: falu területe 1997. VIII. 24.,1 9. - Közép-Európa déli részén elterjedt kaparódarázs. A faunaterületünkön régebben Dél-Szlovákiából és Horvátországból valamint Erdélyből volt ismeretes (MÓCZÁR 1959). Első hazai lelőhelyeit a 80-as évek végén közölték a Tihanyi TK területéről (JÓZAN 1989), majd előkerült a Zselicből és a Boronka melléki TK-ban (JÓZAN 1992b, 1992c). A Dráva mentén a települések területén a hársfák lombozatán sokfelé előkerült. Crossocerus denticoxa (Bischoff, 1932) - Darány: Barcsi borókás TK, Rigóci halastavak, 1982. VIII. 5. (leg. Wéber), 1 9. - Igen ritka melegkedvelő, homoklakó, közép-európai faj. Németországból és Csehországból vált ismeretessé. A faunaterületünkön csak az utóbbi évtizedekben sikerült kimutatni. A Természettudományi Múzeum Állattára feldolgozatlan anyagában találtunk két példányt Csévharasztról, majd később gyűjtötték a Bátorligeti TVT-ben (JÓZAN 1990a) Crossocerus nigritus (Lepeletier et Brullé, 1834) - Barcs: Dráva utca környéke, 1996. VI. 12., 1 9, Zátonytelep, 1997. VIII. 5., 1 9; Bélavár: falu területe, 1996. VIII. 15., 1 9; Kerék-hegy, 1996. VIII. 3., 1 <f; Berzence: falu területe, 1997. VIII. 8., 1 d"; Komlósd: falu területe, 1997. VIII. 12., 1 &; Péterhida: falu területe, 1993. V. 12., 1 í.- Melegkedvelő nyugat-palearktikus elterjedésű faj. Hazánkban régebben két helyről ismertük előfordulását (MÓCZÁR 1958). Ezt követően csak az utóbbi évtizedekben találták meg a Zselicben (JÓZAN 1992c). A Dráva mentén szintén a hársfák lombján került elő a legtöbb példánya. Hoplisoidespuncíuosus (Eversmann, 1849)-Barcs: Zátonytelep, 1997. VI. 15., 1 9. -Mediterrán területeken elterjedt meleg és szárazságkedvelő kaparódarázs. Közép-Európában már meglehetősen ritka. A régebbi faunisztikai adatok szerint Magyarországon négy lelőhelyét tartottuk nyilván (BAJÁRI 1957). Az utóbbi évtizedekben elóKerült a Zselicből, a Mecsekből és a Boronka-melléki TK területéről (JÓZAN 1992b, 1992c). Dienoplus consanguineus (Handlirsch, 1888) - Barcs: Dráva utca környéke, 1996. VII. 14., 1 9. - Igen ritka faj, melyet a Balkán-félszigeten, Isztrián, Romániában és Magyarországon találtak meg (BALTHASAR 1972). Nálunk régebben csak Pécelen gyűjtötték (BAJÁRI 1957). A Dráva mentén való előkerülése összeköti a péceli előfordulását az isztriai lelőhelyekkel. Bembix olivacea (Fabricius, 1797) - Zaláta: Dráva-part (János-szigettel szemben), 1996. VII. 5., 4 cf. - A mediterrán területeken szélesen elterjedt csőrösdarázs faj. Magyarországon a Duna-Tisza közének homokterületein találták meg, a Dunától nyugatra csak a Gellérthegyen fogták (BAJÁRI 1957). A 80-as évek elején a Kiskunsági NP faunájának kutatása során egyre kevesebb helyen és példányban találták meg. A szerző egy évtizeddel később Fülöpháza védett buckásában több éven keresztül sikertelenül próbálkozott populációnak nyomára bukkanni. Ilyen előzmények után a Dráva mentén való megtalálása örvendetesnek mondható a faj magyarországi fennmaradása szempontjából. Apoidea Hylaeus cardioscapus (Cockerell, 1924) - Babócsa: Ó-Dráva, 1997. VI. 24., 1 <?; Barcs: Drávaerdő-major, 1995. VI. 3., 1 <*, Dráva-part (határállomástól keletre), 1996. VII. 14., 1 d\ hajóállomás környéke, 1996. V. 25., 1 cT, Drávasztára: Dráva-part, 1996. VII. 5. 1 cf. - Szibériában, Kelet-Európában, Közép-Európa keleti részén és Finnországban találták meg, valószínűleg euroszibériai faunaelem. A közeli rokon annuhtus-tól különítették el. Ez a faj a Magyarország Állatvilága ősméhekről írt füzetében (MÓCZÁR M. 1960) nem szerepel a faunaterületen kimutatott Hylaeus fajok között. Az előkerült példányok revíziója során lehet csak eldönteni a két rokon faj hazai jelenlétét és elterjedését.