Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Szinetár Cs.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet pókfaunája (Araneae). - Spider fauna of Boronka landscape-protection area (Araneae) Hungary

A korábbi irodalomban (WIEHLE 1931, MILLER 1971, LOKSA 1972) az Araniella cucurbitina CL., alfajaként, illetve változataként szereplő taxont ma többnyire önálló fajként kezelik (PLATEN 1984, ROBERTS 1985). Az előkerült ivarérett egyedek között A cucurbitina példány nem volt, de szinte bizonyos, hogy ez a faj is előfordul a területen. A gyepek (lágyszárú társulások) pókfaunája (III, VII, IX, X) A vizsgálatok során a fenti sorszámmal jelzett biotópokból 1154 egyed került begyűjtésre, melyek mintegy 117 fajt képviselnek. Mindezek alapján megállapítható, hogy fajszám tekintetében - a jelentős minőségi különbségek ellenére - közel azonos a kapott érték az erdőkben tapasztalttal. Az előzetes várakozásnak megfelelően a legsajátosabb és legdiverzebb pókcönózissal a háborítatlan homoki gyepek rendelkeznek. A „Farakodó" közelében húzódó égeresekkel övezett homokhát gyepében 1989-ben talajcsapdák is működtek, s emellett mindhárom évben végeztem növényzeti gyűjtéseket is. Csupán ebből a biotópból 97 faj került elő, melyek közül 40-et kizárólag csak itt találtam. A talajcsapdák anyagában szerepelt a már korábban említett Atypuspiceus Subr. illetve az Arctosa figurata Sim. is. A homokhát kiemelkedő magaslata egy különleges meleg és száraz klímaszigetként ékelődik be a térség túlnyomórészt vízben gazdag, hűvös biotópjai közé. Tömegesen fordulnak elő tipikus thermophil és xerobiont fajok, melyek előfordulása kizárólagosan csak ezen gyepekre korlátozódik. A farkaspókok közül számos olyan faj került elő, melyek elsősorban a mészkő- és dolomit sziklagyepekre, ill. bokorerdőkre jellemzőek (Alopecosa cuneata Cl., Alopecosatrabalis Cl., Alopecosa sulzeri Pavezi, Pardosa bifasciata C.L. Koch). Velük együtt fordulnak elő olyan hygrophil illetve hemihygrophil fajok, mint például a Pardosa riparia C.L. Koch vagy az Alopecosa pulverulenta Cl. Az előbbi többnyire szubmontán elemnek tekinthető (FUHN 1971). APardosa amentata Cl., valamint a Pardosapullata Cl. szintén elsősorban a vízközelséget jelzi. A nagymértékű fajgazdagság s az eltérő ökológiai igényű fajok együttes jelenlétének értelmezéséhez további vizsgálatok szükségesek. Feltételezhető, hogy a dús zuzmó és mohaszintben, s a felette továbbiakban is több szintre tagolódó gyepben jól elkülönülő szintközösségekre tagolódik a pókcönózis. E tekintetben a hegyi rétek biotópjaival mutat nagyobb hasonlóságot az élőhely, nem pedig a tipikus alföldi homokpusztagyepekkel. Kiemelendők a gyep Gnaphosidái is. Az összesen előkerült 16 fajból 14 itt is megvan, s ebből 9 csak itt került elő. Közülük, mint tipikus xerotherm élőhelyet jelző faj a Zelotes electus C.L. Koch vagy az extrém melegkedvelő Zelotes villicus Thor, említhető meg (GRIMM 1989). Sajátos jelenségként érdemel említést a kőkedvelő (petrophyl) fajok jelenléte is. LOKSA (1975) az Alpokaljáról hasonló eredményt kapott, s az avar illetve a zuzmók és mohák kövekhez hasonló klímatermosztáló szerepével magyarázta. Ilyen kőkedvelő faj például a Zelotespetrensis C.L. Koch (GRIMM 1985). A gyep különlegességéhez tartozik, hogy e fentebb említett szárazság és melegkedvelő fajokkal együtt a nagy mozgékonyságú, tipikusan vízközeli s gyakorta vízfelszínén vadászó Dolomedes fimbriatus Cl. is gyakori a homokháton. A gyep már említett strukturális sokszínűségének köszönhetően a hálószövők valamint, a lesbenállók (Thomisidae, Salticidae) guildjei is nagyon változatosak. 337