Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)
Szinetár Cs.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet pókfaunája (Araneae). - Spider fauna of Boronka landscape-protection area (Araneae) Hungary
A kerekhálósok közül a koranyári időszakban az Agalenatea redii Scop. a domináns faj. Mellette a Neoscona adianta Walck. jellemző még. Hasonlóan kerekhálós az Uloborus walckenaerius Latr. is, mely az Alföld nyílt homoki gyepjeire jellemző déli elterjedésű faj. Egy példánya került csak elő, de feltételezhető, hogy a kiterjedtebb felnyíló gyepekben gyakori, mivel kissé délebbre Daránynál 1992 tavaszán hasonló homoki gyepben nagy számban találtam. Az őszi aszpektusban a gyepből kimagasló ernyősökön a nagytestű keresztespókok tömegesek (Araneus quadratus Cl., A. marmoreus Cl., Araneusdiadematus Cl., Argiopebruennichi Scop.). A gyep ka rolópókokban is kiemelkedően gazdag, a TK-ban talált 24 fajból 20 itt is előkerült, s ebből 7 fajt más biotópban nem találtam. A Thanatus formicinust Cl., mint homokvidékek gyepének gyakori faját emelhetem ki. Az ugrópókok (Salticidae) közül is több tipikus napsütötte száraz helyekre jellemző faj került elő (Aelurillus festivus CL. Koch, Phlegra fasciata Hahn, Pellenes tripunctatus Walck., Philaeus chrysops Poda). A gyep jellegzetes vadászpókjai a hiúzpókok (Oxyopidae). A gyakori Oxyopes ramosus Martens mellett az Oxyopes lineatus Latr. is előkerült, mely főleg az Alföldre jellemző (LOKSA 1969). A három dajkapók közül a Cheiracanthium erraticum Walck. valamint a Cheiracanthium punctorium Villers a magasra kiemelkedő pázsitfüvek bugái között, míg a Cheracanthium virescens Sund, a zuzmók között a talajfelszínén él (REIMOSER 1937). A homoki gyepek pókfaunájáról néhány további adatot a Hosszúvíz melletti legeltetett rozsnokos gyep mintái alapján is nyerhetünk (VII). A taposás hatására felnyíló gyep homokfelszinein jellemző a Xerolycosa miniata CL. Koh megjelenése. E fotopohil és xerophil faj a homokterületek nyílt növénytársulásait részesíti előnyben (LOKSA 1972), s jól alkalmazkodik a gyomos, bolygatott és művelt zöldterületekhez is (PLATEN 1984). A Pardosa palustris L., valamint a Pardosa agrestis Westr., olyan két további itt talált farkaspók, mely a háborítatlan nagybajomi homoki gyepben szintén nem került elő. Mindkét faj fotophil és euryhygr jellegű, s az előző fajhoz hasonlóan a művelt területeken és félruderális környezetben is jellemző az előfordulásuk (FUHN 1972, PLATEN 1984). A három faj együttes jelenléte az említett irodalmi ismeretek alapján a gyepek legeltetésének fauna átalakító hatását azok degradációját indikálhatja. A lágyszárú társulások körében még a patakparti magassásos, valamint a Hosszúvizi láprét pókjairól szólok röviden (IX, X). Az előkerült 42 faj a tipikus vízparti biotópok és üde rétek gyakori pókja. A patakparti növényzeten a már korábban említett Tetragnatha extensa L. mellett tipikus a Singa hammata Cl., a Hypsosinga heri Hahn., az Oxyptila trux Blackw., illetve a Larinioides cornutus Cl. egyaránt. A láprét növényein a Misumenops tricuspidatus Fabr. rendkívül gyakori. A keresztespókok közül a homokhát gyepéhez hasonlóan tavasszal, illetve koranyáron az Agelenaíea redii Scop., nyárutón pedig azAraneus quadratus Cl. és azAraneus marmoreus Cl. nagyon gyakori. 338
