Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Ábrahám L.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet nagylepke faunájának természetvédelmi feltárása I. (Lepidoptera). - The preserving reveal of the large moths and butterflies fauna at Boronka-melléki protected area (Lepidoptera)

Hazánkban az Alpokalján, a középhegység vonulatában és a Dél-Dunántúlon ismert. Potenciálisan veszélyeztetett, védett faj. Euxoa segnilis Dup. Elterjedése még nem egészen tisztázott, feltehetőleg eurázsiai elterjedésű faj, több alfaja ismert, hazánkban a törzsalak él. Somogyban Darányból (UHERKOVICH 1978b) Fonyódról (leg:Nattán) Zamárdiból (KOVÁCS 1953) voltak ismertek lelőhelyei. A fentieken kívül ismert lelőhelyei homokos vidékeken vannak (Nyírség, Kiskunság). Xeroterm, hernyója fűféléken él. A TK-ban a növényzettel csak részben borított homokhátak lehetnek a lepke tenyésző helyei. Noctua janthe Bkh. A faj elterjedésének tisztázása - mint számos esetben történt a külső megjelenésükben rendkívül hasonló fajokkal - csak a fajok leírása után jóval később igazolódott, illetve napjainkban több olyan fajt írtak le, mutattak ki, melyek alakilag közel hasonlóak, pl. Amphipyra pyramidea-Amphipyra berbera, Apamea monoglypha-Apamea sicula (tallosi), Horisme tersata-Horisme radicata (laurinata). A fajnak a hazai faunában való előfordulására Bjarne Skule dán lepidopterológus hívta fel figyelmemet 1989-ben, amikor néhány napot közösen gyűjtöttünk a Dunántúlon. Tájékoztatott egy új fajnak a készülő leírásáról is, melyet (MENTZER et all 1991) tettek meg. Ugyanis a leírók között dán lepidopterológus is vizsgálta a fajok szétválasztását így ő a taxonómiai problémáról már korán tudomást szerzett. A Somogy megyei Múzeum gyűjteményében a Noctua janthina példányok közül több Noctua janthe példányt választott ki. Ezek után a faj hazai megjelenését gyűjtéseim során figyelemmel kísértem. Tapasztalataim alapján mondhatom, hogy hazánkban valószínűleg mindenütt előfordul és nem ritka. (Erre a cikkben utalás is történik, miután Ronkay L.-től információt kértek a hazai lelőhelyekről Mentzer és társai.) A Noctua janthina kisebb termetű, habitusában sötét alapszínezetű. A Noctua janthe nagyobb, világosabb, leginkább vörös pikkelyekkel tarkított. A Noctua janthina első szárny fonákjának sötét behintése szinte teljesen eléri a szárnyszegélyt. A Noctua janthe esetében egy szélesebb, világos, okkersárga-vöröses sáv húzódik meg a szárnyszegély és a sötét középtér között. A Noctua janthina hátsó szárnyának szegélye széles, míg a Noctua janthe esetében keskenyebb. A Noctua janthina faj típus példányait a Bécsi-medencében gyűjtötték. A faj több alfajra tagolódik. Hazánkban a törzsalak él, annak elterjedése Dél-Európától Kis-Azsiáig ismert, északon a Brit-szigetekig húzódik areaja, de keleten elterjedése tisztázatlan. A Noctua janthe ismert Észak-Afrikából, Nyugat-, és Közép-Európa országaiból, keleten Lengyelországban, Ukrajnában, Romániában szintén nem ismertek az elterjedési viszonya#*Mentzer és társai Noctua fajokon végzett vizsgálataik során még egy harmadik fajt is elkülönítettek, melyet új fajként írtak le, Noctua tertia Mentzer, Moberg, Fibiger 1991 néven. Ez a faj a Balkán-félszigetről és Kis-Ázsiából ismert. Hazánkban még nem gyűjtötték. A Noctua janthe fajnak természetvédelmi szempontból nincs különösebb jelentősége. 264