Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Ábrahám L.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet nagylepke faunájának természetvédelmi feltárása I. (Lepidoptera). - The preserving reveal of the large moths and butterflies fauna at Boronka-melléki protected area (Lepidoptera)

a belső-somogyi homokon a psamofil fajok közül a kevésbé hőigényesek kerültek elő. A területen magas a fűz-nyír, és különösen magas az égeren élő faunakomponensek mennyisége. A tájvédelmi körzet területén sok erdei fenyő fiatal telepítést találunk, emellett idős állományokban az erdei fenyő tölgyelegyesként fordul elő. BORHÍDÍ (1958) véleménye szerint az erdei fenyő Belső-Somogyban és a Zselicben foltszerűen a magas csapadék értékekkel összefüggésben honosán is él. Ezen terület fenyőn élő fajai alapján egyértelműen igazolni, cáfolni nem lehet, ugyanis a fenyőn élő fajok gyakoriak, de azok általában a hazánkban mutatkozó fenyvesítési akciók következtében szétterjedtek. Néhány ritkább faj jellemzése Hepialus humuli L. Hazánkban nem számít gyakori fajnak. Az imágó hím és nőstény egyedek között ivari dimorfizmus tapasztalható. A nőstényeket a higanygőzlámpa fénye jól vonza. Hernyója két évig fejlődik. A Dél-Dunántúlról számos lelőhelyről előkerült (UHERKOVICH 1976), Belső-Somogyban is általánosan elterjedtnek tűnik Somogyszob (Baláta-tó), Kisbajom, Fonyód. Lamellocossus tenebrus F. A farontó lepkék nagy termetű képviselője, amely a család közel rokon gyakori fajához (Cossus cossus L.) külső megjelenésében hasonlít. Egyedfejlődése két évig tart, a hernyó a nyárfák (Populus tremuld) fás részében rág. KRANJCEV (1985) szerint égerfákban is fejlődik. Hazánkban csak dél-nyugaton: Drávasík, Belső-Somogy és az Észak-Kelet-Alföldön fordul elő. Potenciálisan veszélyeztett, nem védett. Mivel a faj rejtett életmódot folytat, biológiáját nem ismerjük. A tájvédelmi körzetből két helyről került elő, mindkét lelőhelyén jó vízellátoítságú erdőkben gyűjtöttem. Eilema pallietella Se. A fajt biztosan csak genitalia vizsgálatok alapján lehet elkülöníteni a hasonló Eilema complana L. fajtól. Homokvidékeken, pl. az Alföldön sokfelé előfordul (VOJNITS et all 1991.) Valószínűleg a belső-somogyi homokvidékeken is elterjedt a szárazabb tölgyesekben. Furcula bicuspis Bkh. Az Eurázsiában elterjedt fajnak hazánkban peremhelyzetű populációi élnek. A szibériai faunakör tagja Belső-Somogyba az Alpok előtere felől nyomult be (VARGA 1990). A Dél-Dunántúlon (UHERKOVICH 1983) sokfelé él ott, ahol tápnövénye, a nyír és az éger vegyes állományokat alkot más lombhullató fafajainkkal. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben annak ellenére, hogy tápnövénye nagy tömegben tenyészik, mégsem mondható gyakorinak. A faj potenciálisan veszélyeztetett, nem védett. Pheosia gnoma F. Elterjedése és ökológiai igénye az előző fajéhoz hasonló. A tájvédelmi körzetben lelőhelyeiről egy-egy példány került csak elő, tehát nem gyakori. Hernyója elsősorban nyíren él. 263