Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Józan Zs.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának alapvetése. - Compedium the Aculeata fauna of the landscape protected area of Boronka-melléki (Hymenoptera: Aculeata)

ч loidea és a Vespoidea csoportjainál találtunk, 0,41-os értékkel (3. táblázat). A Sphecoidea faunák hasonlóságát szélesebb körben és alcsaládonként vizsgáltuk (a családsorozat egy családot ölel fel). Itt is a legnagyobb mértékű hasonlóság a tájvédelmi körzet és a Zselic faunái között alakult ki (0,59). A 0,5-et ért el a Jaccard-index értéke a vizsgált területünk és a Balatoni Rivera ill. a Barcsi Borókás között. Kismértékű a hasonlóság az Északi-Bakony faunájával (0,36). A számunkra legérdekesebb bugaci, ill. kiskunsági faunákkal való hasonlóság mértéke is elég alacsony, bár eléri a 0,44-os értéket. Az egyes alcsaládokat tekintve a legnagyobb mértékű hasonlóság a Larrinae és a Philanthinae csoportnál alakult ki (0,51). Kismértékű a faunahasonlóság az alacsony fajszámú Sphecinae alcsaládnál (0,36). Ez utóbbiak között sok a meleghez és szárazsághoz ragaszkodó homokkedvelő faj, amit a bugaci faunával kialakult 0,5-es érték is megmutat. A legnagyobb fokú szóródást az Astatinae, Nyssoninae és a Philanthinae alcsaládoknál tapasztaltunk az egyes területeket végigtekintve (8. táblázat). Az Apoidea faunák esetében a Boronka-melléki TK és a Zselic illetve az Északi-Bakony között az index értéke egyaránt 0,57. A többi összehasonlításban ez nem éri el a 0,5-et. A legkisebbe hasonlóság az Alsó-Tisza folyószakasz faunájával (0,37). Érdekes, hogy a homoki biotópokban gazdag Barcsi Borókás és a Kiskunsági NP faunáival a hasonlóság foka alacsonyabb, mint az elsőként említett tájakkal. Ennek oka részben az, hogy a Kiskunsági NP területén a tavaszi gyűjtések nem voltak kielégítőek, a Barcsi Borókásban pedig települések környékén nem gyűjtöttünk annyit, minta vizsgált területünkön. Az egyes Apoidea családokat vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a Jaccard-index értéke a Halictidae, Colletidae és a Melittidae családoknál haladta meg a 0,5-et. A legkisebb mértékű a hasonlóság az Anthophoridae-k esetében, csak 0,37. Nagy szóródást találhattunk az egyes területekkel kialakult értékek sorában az Andrenidae és a Melittidae családoknál, annak ellenére, hogy az utóbbinál a közepes érték magas (9. táblázat). A Sphecoidea fajok közül a széles elterjedésűek (holarktikus, palearktikus, nyugat-palearktikus, euroszibériai) részesedése meghaladja a fajszám 45%-át. Az összehasonlított területek közül ennél magasabb értéket csak az Északi-Bakonyban találtunk. Az európai elterjedésű faunaelemek részesedése itt a legmagasabb, közel 27%. Ehhez közeli értéket csupán a Zselic faunájában tapasztalhattunk. Adéli elterjedésű fajok részaránya azelőzőekkel összefüggésben alacsony, nem éri el a 27%-ot. Ennél kisebb értéket csak az északi-bakonyi faunában találtunk. A kiskunsági és ezen belül a bugaci kaparódarázs fajok közel 45%-a mediterrán elterjedésű. A Barcsi Borókásban majdnem 10%-kal magasabb e fajok részesedése, mint a boronkai faunában (10. táblázat). Az Apoidea faunában a széles elterjedésű faunaelemek részesedése szintén magas, kerekítve 41%. Ennyi, vagy ennél több csak a Barcsi Borókásban és az Északi-Bakonyban található. Az európai elterjedésű fajok részaránya 27%, mely az összehasonlított területek között a magasak közé sorolódik. A méhszera fauna mediterrán fajainak részesedése nem éri el a 28%-ot. Ennél kisebb értéket az összehasonlított területek közül csak a Barcsi Borókásban találtunk. Az Északi-Bakonyban e faunaelemek részesedése - csekély mértékben ugyan - de magasabb, mint a vizsgált területen. A zselici közel 10, a balaton-felvidéki és a kiskunsági fauna majdnem 14%-kal haladja meg e tekintetben a boronka-mellékit (11. táblázat). 186