Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Józan Zs.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának alapvetése. - Compedium the Aculeata fauna of the landscape protected area of Boronka-melléki (Hymenoptera: Aculeata)

Faunisztikaí és állatföldrajzi értékelés A három évig tartó gyűjtések folytán a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben 16 Scolioidea (s.l.), 36 Chrysidoidea, 50 Pompiloidea, 35 Vespoidea, 138 Sphecoidea és 259 Apoidea faj és alfaj került elő. Ezek a fajszámok - a terület nagyságát is figyelembe véve - elég jelentősek. A Magyarországról ismert fajok 38, 35, 41, 34, 47 és 37 százaléka. Más hazai területeken előkerült fajok számát is figyelembe véve, a tájvédelmi körzetben a leggazdagabbnak a Pompiloidea és a Sphecoidea fauna bizonyult. Ez utóbbi öregcsalád esetében, az utóbbi évtizedek faunisztikai vizsgálatai során, csak a Bakonyban és a Kiskunsági Nemzeti Parkban került elő több faj. A Pompiloidea fajok száma is alig marad el a darázsfajokban igen gazdag Kiskunsági Nemzeti Parktól, illetve az egész Kiskunságtól (2., 5. és 6. táblázat). A vizsgált terület faunájának diverzitását jól mutatja, hogy az előkerült nemek száma magas: 10 Scolioidea (s.l.), 10 Chrysidoidea, 15 Pompiloidea, 19 Vespoidea, 46 Sphecoidea és 41 Apoidea nembe sorolhatók az előkerült fajok. Ezek a hazánkból ismert nemek 58, 66, 57,57,73 ill. 70 százaléka. Három családsorozatban sikerült a hazai nemek kétharmadát, vagy annál is többet kimutatni a tájvédelmi körzetben (1. táblázat). A Methoca ichneumonides Latr., Holopyga minuma Linsm., Hedychridium zelleri Dhlb., Spinolia unicolor (Dhlb.), Chrysis pseudobrevitarsis Linsm., Priocnemis fastigiata Hpt., Aracnospila alvarabnormis Wolf, Aporinellus moestus sericeomaculatus (Kohl), Telostegus inermis (Br.), Podalonia luffi Saund., Diodontus insidiosus Spooner, Belomicrus antennalis Kohl és a Philanthus venustus (Rossi) Dél-Dunántúlon ezideig még nem került elő.AMimesa bicolor (Jur.) hazánk faunájára új. Az előkerült nemek közül a íegfajgazdagabbaknak bizonyultak a Hedychrum, Chrysis (Chrisidoidea), Priocnemis, Dipogon, Arachnospíla, Anoplius, Episyron (Pompiloidea), Symmorphus, Eumenes (Eumenidae) Psenulus, Diodontus, Pemphredon, Passaloecus, Tachysphex, Trypoxylon, Oxybelus, Crossocerus, Ectemnius, Nysson (Sphecoidea), Hylaeus, Colletés, Andrena» Halictus, Lasioglossum, Sphecodes, Chelostoma és az Osmia (Apoidea). A Sphecoidea fajok alcsaládonkénti megoszlását vizsgálva láthatjuk, hogy a tájvédelmi körzet faunájában - a teljes magyarországi faunához képest - viszonylag magas a Pemphredoniae, Larrinae és a Crabroninae fajok részesedése, a többi alcsaládé természetesen jóval alacsonyabb. Magyarország más, jól kutatott területeivel összehasonlítva a vizsgált területünk e tekintetben legközelebb a zselici Sphecoidea faunához áll (5. táblázat). Az Apoidea fajok családok szerinti részesedésében a teljes hazai faunától való eltérés kevésbé szembetűnő, mint a kaparődarazsaknál (Sphecoidea). A Halictidae fajok részaránya magasabb, az Anthophoridae fajoké pedig lényegesen alacsonyabb, másutt az eltérés kismértékű. E tekintetben jó egyezés egyik összehasonlított területtel sem alakult ki (7. táblázat). A vizsgált terület faunáját összehasonlítottuk más körzetekkel a fa una hasonlóság alapján, melyet a Jaccard-index segítségével számítottunk ki. A Boronka-melléki TK négy családsorozat tekintetében a legnagyobb mértékű hasonlóságot a Zseliccel mutatta, az index értéke 0,49. A nemzeti parkok közül a Kiskunságival jóval nagyobb a hasonlóság, mint a Hortobágyival. Ez az egyes területek környezeti tényezőivel jó összefüggésben van, ami a Zselic esetében már nem mondható ki egyértelműen. Ez utóbbinál a földrajzi közelség adhat magyarázatot. A legnagyobb mértékű hasonlóságot összességében az egyes területek Pompi185