Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Majer József: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet gerincesei (Vertebrata) • The vertebrates of Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.

Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 6 257-272 Pécs, 1992 Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet gerincesfaunája (Vertebrata) MAJER József MAJER, József: The vertebrates of Béda-Karapancsa nature protection area, South Hungary. Abstract: 161 vertebrata species were registered from Béda-Karapancsa nature protection area. There were few and sporadic data from the vertebrata fauna of this area. The analysis of the vertebrata fauna of this protected area with the lists of species was given. The value of this researched wetland was confirmed by among them some rare and highly protected animals, i.e. black storks (Ciconia nigra) white tailed eagles (Haliaetus albicilla), otters (Lutra lutra) and others. Bevezető A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet faunakutatásának előzményei, így a területről rendelkezésre álló adatok is igen gyérek. A 18. században Luigi Ferdinando Marsili (Marsigli v. Marselius) olasz hadmérnöknél találunk utalást Béda faunájára, aki igen sok vízimadarat, köztük a récék tömegeit említi. Schenk Jakab 45 madárfajt ír le a vidékről kielemve a kendermagos récék tekintélyes számát (Anas strepera L). PONGRÁC (1944) említi, hogy a területen Pfennigberger és Mojsicsovich rendszeresen kutatott. Sajnos azt, hogy hol és mit vizsgált a két zoológus, nem említi. Igen fontos adatok WOYNÁROVICH (1944) hidrobiológiái vizsgálatai, mert a 48 évvel ezelőtti állapotokat rögzíti. Kár, hogy vízi makro és mező állatfauna, valamint a vízminőség változása közötti összefüggések feltárására nem volt mód. A terület védetté nyilvánítását (többek között) a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Csoportja kezdményezte. A megyében végzett fokozottan védett madarak élőhelyének feltárásában az egyesületnek Bédáról jelentős mennyiségű adata volt, amelyek alapvetően hozzájárultak a védettségi határozat meghozatalához. Sajnos a mintegy 7 ezer hektáros terület határainak kijelölésében nem vonták be a terület határainak kijelölésébe a terület élővilágát már ismerő kutatókat, így az igen értékes Riha-holtág kimaradt, a kevésbé értékes területek viszont bekerültek. Az élőhelyek leírása Az élőhelyek rendkívül vegyes képet mutatnak, mivel az eredeti ártéri erdőknek csak a nyomát találjuk, azt is csak helyenként. Ezzel szemben főleg a karapancsai oldalon nagy mennyiségben van telepített nyár (Populus sp.) és fekete dió (Juglans nigra). A tölgykőris-szil ligeterdő (Fraxino pannonicae-Ulmetum) maradványai a bédai oldalon még fellelhetők, valamint maradt még hírmondó a gyertyános kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum) társulásból is. Az idős fák fészkelőhelyül szolgálnak a fokozottan védett madárfajoknak (elsősorban a fekete gólyának, a réti sasnak és a kerecsen 257