Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Majer József: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet gerincesei (Vertebrata) • The vertebrates of Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.

sólyomnak). A hullámtéren és az ártéren fűz-nyár ligeterdők (Salicetum purpureae) fragmentumai ugyancsak értékes élőhelyek. A terület a Duna két partján bédai és karapancsai oldalra tagolódik. Továbbá magába foglalja a Gabriella-szigeteket és a jugoszláv határnál lévő névtelen szigetet (1. térkép). Az élőhelyeket típusuk szerint a következő öt csoportba osztottuk: 1. öreg tölgyes, 60 évnél idősebb, 2. 60 évnél fiatalabb, ültetett tölgyes, 3. Duna ártere a hullámtérrel együtt, 4. rét, legelő, 5. holtágak és ezeket szegélyező növényzet: 1. ábra. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet a legfontosabb helyi megnevezésekkel. Gerincesek felmérése A hazánkban szaporodó mintegy 390 gerinces fajból 288 védett, vagy fokozottan védett. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben az egyes gerinces osztályok vizsgálata a következőképpen történt: Halak osztálya A holtágakban kerítő, illetve terelőhálóval végzett varsázással, hálózassál igyekeztünk mintát venni. Kétéltűek osztálya A fajok befogása petézési időben kihelyezett fogóvödrökkel és tartályokkal, 258