Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Józan Zsolt: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának alapvetése • Compendium of Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary. • Grundriss der Aculeaten-Fauna (Hymenoptera) des Béda-Karapancsa Landschaftschutzgebietes, Ungarn.
szegély társulásaiban alakultak ki. A leggyakrabban látogatott tápnövényeket a 18. táblázatban foglaltuk össze. A darázsfajok imágói túlnyomórészt a tájvédelmi körzetben szélesen elterjedt ernyősvirágú növényeket, főként a gátak rendszeresen kaszált gyeptársulásában tömegesen virágzó Pastinaca sativa-t látogatták. A nyár- és fűzligetek gátak menti mocsaras szegélyén kiterjedt állományokban nyíló Euphorbia palustris is igen jelentős nektárforrás volt. A gátakon virágzó pillangós- és ajakosvirágu növényfajokat a méhfauna tagjai látogatták. A nyári aszpektusban a gyomflóra néhány faján - Solidago gigán tea, Stenactis annua, Cirsium arvense - volt sikeres a hálózás. A telepített nyárasok rovarfaunája igen szegényes, ugyanezt mondhatjuk el a ligeterdők belső részeiről és ezek nyiladékairól. A tájvédelmi körzet fullánkos Hymenoptera fajainak összetételét nagymértékben meghatározza az, hogy itt hiányoznak a xerotherm homoki biotópok, melyek az összehasonlításban szereplő kiskunsági területekre oly jellemzőek. Továbbá nincsenek löszpartok, löszpadkák sem, melyek a Zselicben sokfelé megtalálhatók. A tájvédelmi körzet Magyarországnak a tenyészidőszakban elégtelen nedvességű, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú, meleg éghajlati területén fekszik, ahol a kontinentális hatások vannak túlsúlyban. Ennek ellenére a fullánkos fauna ökofaunisztikai sajátosságait a biotópok mikroklímáját döntően meghatározó hidrológiai viszonyok és a növénytakaró jellegzetességei határozzák meg, melyek következtében a páratartalom magasabb, a napi hőingás mérsékeltebb, mint az összehasonlításban szereplő alföldi tájak többségében tapasztalható. A fentebb taglalt élő és élettelen környezeti tényezők következtében a tájvédelmi körzet Sphecoidea faunájában a meleg- és szárazságkedvelő fajok (eremophil) részaránya nem éri el a 48 százalékot. Ez az érték az összehasonlílásban szereplő többi területnél meghaladja az 50-60 %-ot, Bugac esetében pedig a 80 százalékot. Különösen alacsony a szűktűrésű melegkedvelő faunaelemek részaránya (stenoök eremophil), mely a Hortobágyi NP faunájában háromszor, Bugacéban nyolcszor akkora, mint a vizsgált területen. A legszélesebb tűréshatárú fajok (hipereuryök intermedier) részesedésében az egyes területek faunái között nincs lényeges különbség. A hideg- és nedvességkedvelő (hylophil) fajok részaránya a vizsgált területen meghaladja a 38 százalékot. Ez az érték csak a zselici és a hortobágyi faunában több valamivel 30 százaléknál, a többi területen ennél a határértéknél alacsonyabb (12. táblázat). Az Apoidea fauna ökofaunisztikai jellegzetességei az előzőektől eltérőek. Az ermophil faunaelemek részesedése itt is alacsony, az összehasonlításban szereplő többi területtől való eltérés 10-15 százalék közötti. A hipereuryök fajok aránya igen magas, meghaladja a 34 százalékot. E tekintetben csak a Bátorligeti TVT-tel találunk jó egyezést,, másutt ezek hányada jóval alacsonyabb. A hylophil fajok részesedését tekintve az összehasonlított területek két csoportba oszthatók: az egyiknél a részarány 20 százalék feletti, a másiknál 20 százalék alatti. A tájvédelmi körzet az előbbi csoportba sorolható. Érdekes, hogy a zselici és a bátorligeti Sphecoidea faunában a hylophil fajok részaránya kisebb, mint a Béda-Karapancsa TVT-en, míg az Apoidea faunánál ez fordítva van (13. táblázat). Az eremophil és a hylophil fajok aránya jól kifejezi a faunák ökofaunisztikai arculatát. A Sphecoidea faunánál a vizsgált területen ez a hányadosérték jóval kisebb, mint az összehasonlításban szereplő többi tájnál (12. táblázat). Az Apoidea fauna esetében jó egyezés van a Zseliccel, közelálló értéket találunk a Barcsi borókásnál, kisebb a hányados értéke néhány tizeddel a bátorligeti faunánál. Az Alsó-Tisza folyamszakasz, az Ócsai 223
