Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Józan Zsolt: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának alapvetése • Compendium of Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary. • Grundriss der Aculeaten-Fauna (Hymenoptera) des Béda-Karapancsa Landschaftschutzgebietes, Ungarn.
TVK, de különösen Bugac méhszerű faaunáiban az eremophil fajok túlsúlya jelentősen nagyobb, mint a Béda-Karapancsa TVK-ben (13. táblázat). Az egyes faunák jellegét igen markánsan mutatja az is, ha az összehasonlításkor a közös és a nem közös fajok ökofaunisztikai jellegének százalékos megoszlását vizsgáljuk. A Sphecoidea faunánál a csak a Béda-Karapancsa TVK területén gyűjtött fajok megoszlásában - mind a hat összehasonlítás esetében - kisebb az eremophil és nagyobb a hylophil fajok hányada, mint a csak a másik területen előkerült faunaelemeknél, vagy a közös fajoknál (itt kivétel a hortobágyi fauna). Az eltérés még szembetűnőbb az eremophil és hylophil fajok számának hányadosát figyelve, mely a hat közül négy esetben a vizsgált területre vonatkozóan egynél kisebb (14-15. táblázat). Ugyanezen fajcsoportokat megvizsgálva az Apoidea faunáknál azt tapasztaljuk, hogy négy összehasolításban az eremophil és hylophil fajok részarányának hányadosa a csak béda-karapancsai fajoknál a legalacsonyabb. A Zselic, illetve a Bátorligeti TVT faunájával való összehasonlításban a kialakult arányszámok a vizsgált terület saját fajainál a nagyobbak. Különösen érdekes, hogy az Alsó-Tisza saját fajainál mennyivel jelentősebb a meleg- és szárazságkedvelők (eremophil) aránya (16-17. táblázat). Ez a sajátosság abból is fakadhat, hogy itt a gyűjtések a védőtöltésekre korlátozódtak, ám sokkal hosszabb szakaszon, mint a mi vizsgálatainknál (TANÁCS 1986). A színező faunaelemek jellemzése Mutilla europaea Linné, 1758 - Kölked: Adica, 1991. VII. 31., 1 сГ. - Az Angelica silvestris virágán került elő. - A palearktikumban elterjedt nedvességkedvelő faj. Hazánkban ezideig főképpen a hegyvidéken került elő, bár a régi irodalmi adatok több alföldi lelőhelyét is közölték (BAJÁRI 1954). A nemzeti parkok kutatása során nem sikerült gyűjteni. Aporus femoralis van der Linden, 1827 - Kölked: Felső-Béda, 1991. VII. 31., 4 <?. - A Pastinaca sativa virágán fogták. - Magyarországon régebben csak három lelőhelyét ismertük (BAJÁRI 1957). Az újabb faunisztikai kutatások során sokfelé előkerült - Bakony, Mecsek, Bátorliget, Bükki NP, Hortobágyi NP, Kiskunsági NP - de mindenütt ritka. Diodontus insidiosus Spooner, 1938 - Kölked: Duna-part, 1990. VII. 10., 1 ? 2 <?. - Nyugat-Európában ismertté vált igen ritka faj. Hazánkban először a Kiskunsági NP területén - Bugac: Kisbugac, Ágasegyháza, Fülöpháza, Jánoshalma - került elő (JÓZAN 1986). Nitela spinolae Latreille, 1809 - Kölked: Adica, 1989. VI. 24.; Nagyrét, 1990. VII. 10., VIII. 9., 5 ? 4 cf. - Hazánkban meglehetősen szórványosan került elő, főleg a magasabb fekvésű területeken. Az Alföldön eddig Kelebia és Kalocsa lelőhelyeit közölték (BAJÁRI 1957). Rhopalum coarctatum (Scopoli, 1763) - Kölked: Béda, 1990. VIII. 9., 1 ?. - Az Angelica silvestris virágáról gyűjtötték. - Hideg- és nedvességkedvelő holarktikus faj. Magyarországon ritka, ezideig 8 lelőhelyét közölték (MÓCZÁR 1958, BENEDEK 1979). Crossocerus annulipes (Lepeletier et Brullé, 1834) - Kölked: Adica, 1989. VI. 24., 2 $. - Az Euphorbia palustris virágán repült. - Elterjedése és ökológiai tűréshatára az előző fajhoz hasonló. Nálunk inkább a hegyvidékeken elterjedt, főképp a Bakonyban (BENEDEK 1979). Az Alföldön eddig Bátorligeten gyűjtötték (MÓCZÁR 1958). 224
