Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Józan Zsolt: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának alapvetése • Compendium of Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary. • Grundriss der Aculeaten-Fauna (Hymenoptera) des Béda-Karapancsa Landschaftschutzgebietes, Ungarn.

és a szociális méhek (Apidae) részesedése meglehetősen alacsony. A vizsgált terület méhszerű faunájának családonkénti összetétele meglehetősen eltér az ismert alföldi és dunántúli területekétől. Az Alsó-Tisza folyamszakasz és a Béda-Karapancsa TVK faunái között jó egyezést egyetlen család részesedésében sem találunk, ám az előzetes várakozások ezt feltételezték (6-7. táblázat). Az összehasonlított területek faunáit vizsgálhatjuk a faunahasonlóság szempontjából is, melyet a Jaccard-index alapján számítottunk ki. A Béda-Karapancsa TVK Scolioidea s. 1. fajai a legjobb egyezést a Zseliccel mutatja. A Chrysidoidea és Pompiloidea faunák között kismértékű egyezést sikerült kimutatnunk. A Vespoidea fajok tekintetében alakult ki a legjobb egyezés, melynek értéke a Zselic és a Béda-Karapancsa TVK között meghaladta a 0,5-et. Érdekes, hogy a vizsgált terület nem az Alföldön fekvő nemzeti parkokkal, hanem a Dunántúlon lévő Zselic dombvidékkel mutatja a nagyobb mértékű egyezést, annak ellenére is, hogy a fajszámban a Hortobágyi NP-hoz áll sokkal közelebb (3. táblázat). A Sphecoidea faunák hasonlóságát alcsaládonként vizsgáltuk meg. A teljes faunát tekintve itt is a Zseliccel találjuk a legnagyobb, míg a Hortobágyi NP-kal a legkisebb fokú hasonlóságot. Az összehasonlított területeknél a legnagyobb egyezés a Philanthinae, a legkisebb a Nyssoninae alcsalád fajainál alakult ki. A két Ampulicinae faj közül a vizsgált területen egy sem került elő (8. táblázat). Az Apoidea faunák esetében a legjelentősebb fokú egyezés az Alsó-Tisza folyamszakasszal alakult ki, bár a Zseliccel való hasonlóság sem sokkal kisebb mértékű, bár a 0,5-es érték egyik esetben sem alakult ki. A legjelentősebb hasonlóság a Melittidae, Apidae és a Colletidae családoknál alakult ki, míg a nagy fajszámú Anthophoridae és Megachilidae családok esetében a hasonlósági érték még a 0,3-et sem éri el (9. táblázat). A Sphecoidea fajok közül a széles elterjedésúek (holarktikus, palearktikus, nyugat-palearktikus és euroszibériai) részesedése meghaladja az 52 százalékot. Ebben jó egyezést találunk a vizsgált terület a Hortobágyi NP és a Bátorligeti TVT között. A többi területen e fajok részaránya alacsonyabb, különösen Bugacon. Az európai eiterjedésű fajok részesedésében a Béda-Karapancsa TVK faunája alig tér el a többi területtől. Ezzel szemben a mediterrán faunaelemek hányada itt a legalacsonyabb, nem éri el a 25 %-ot (10. táblázat). Az Apoidea faunában a széles eiterjedésű fajok részaránya meghaladja a 44 százalékot. Majdnem ekkora értéket találunk a Bátorligeti TVT, a Barcsi borókás és az Ócsai TVK faunáinál is. Érdekes, hogy az Alsó-Tisza folyószakasz e tekintetben sokkal jobban hasonlít a Zselichez, mint a vizsgált területünkhöz. Az európai eiterjedésű faunaelemek részesedése a tájvédelmi körzetben az összehasonlított területek között a legalacsonyabb, alig több 20 %-nál. A mediterrán fajok tekintetében a vizsgált terület csak a Bátorligeti TVT és a Barcsi borókást előzi meg, lényegesen elmaradva az Alsó-Tisza menti faunától (11. táblázat). Ökofaunisztikai értékelés A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben a fullánkos fauna környezeti tényezőinek szempontból legjelentősebb biotópok az üde gyeptársulásokban, a mocsárréteken, valamint ezek szegély társulásaiban, továbbá a folyóholtágak, csatornák és a tölgyes ligeterdők 222