Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Tóth Sándor: Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet kétszárnyú faunájának ismeretéhez, I. Fonalascsápúak (Diptera: Nematocera) • Data to the knowledge of the fly fauna of the Béda-Karapancsa Nature Conservation Area, I. (Diptera: Nematocera) • Beiträge zur Kenntnis der Dipteren-Fauna des Landschaftschutzgebietes Béda-Karapancsa (Süd-Ungarn), I. Unterordnung Mücken (Diptera: Nematocera)

Aedes vexans (Meigen, 1830): A legtöbb kellemetlenséget okozó szúnyogunk, nemhiába nevezték el magyarul "gyötrő szúnyog"-nak. Hazánkban csaknem mindenhol előfordul, főleg folyók és tavak mellett közönséges. Elsősorban áradások után jelentkezik sokszor hihetetlen tömegben, ezt a tájvédelmi körzetben is tapasztalhattuk pl. 1991 -ben. A Hóduna-gátőrháznál felállított Malaise-csapda is folyamatosan fogta. Boki-gátőrház, 1989. V. 27., \<f 12«, hálózva; 1989. IX. 23., \& 429, hálózva; 1989. IX. 23., 265, csípés közben gyűjtve; Harci-zátony, 1990. VIII. 3., 1& 19$, hálózva; Homorúd-gátőrház, 1989. VIII. 7., 11$, csípés közben gyűjtve; Hóduna-gátőrház (valamennyi példányt Malaise-csapda fogta), 1991. VI. 8., 1991. VI. 12., 1С. 1991. VI. 16., \<? IS, 1991. VI. 20., 29, 1991. VII. 19., 2?, 1991. VI. 23., 49, 1991. VII. 27., 1?; 1991. VII. 1., 1?; 1991. VIII. 5., 29; 1991. VIII. 10., 49; 1991. VIII. 15., 39; 1991. VIII. 20., \<f; Kormos-erdő, 1990. VIII. 11., 239, csípés közben gyűjtve; Ó-Duna, 1990. VIII. 4., 89, csípés közben gyűjtve; Szúnyog-sziget, 1990. VIII. 12., 279, csípés közben gyűjtve. Culex modes tus Ficalbi, 1890: Kisebb-nagyobb nádas tavak, rizsföldek mellett mindenfelé gyakori. Tenyészőhelyétől nem vándorol el 200 m-nél messzebbre, ezért főleg pl. a horgászok szenvednek sokat a csípésétől. A tájvédelmi körzetben nem tartozik a domináns fajok közé. Karapancsa, 1989. V. 24., 69, csípés közben gyűjtve; Kormos-erdő, 1990. VIII. 11., 8 lárva; Ó-Duna, 1990. VIII. 4., 79, csípés közben gyűjtve; Szúnyog-sziget, 1990. VIII. 12., 49, csípés közben gyűjtve. Culex pipiens Linnaeus, 1758: Magyarországon is mindenfelé közönséges, lárvái néhány liter vízben is kifejlődnek (gyakoriak pl. esővizes hordókban), az embert azonban szerencsére csak kivételesen csípi, Bár a tájvédelmi körzetben is gyakori, a szúnyogártalomban nincs jelentősége. Boki-erdő, 1990. VIII. 4., 5cf 49, hálózva; Harci-zátony, 1990. VIII. 3., 3<f 19, hálózva; Karapancsa, 1989. IX. 24., W 69, hálózva; Kölkedinagyrét, 1990. VIII. 4., 18 lárva. Tipulidae - Lószúnyogok Magyarország Tipulidae faunájának részletes feldolgozása még várat magára. Viszonylag kevés az idevágó faunisztikai közlemény is. Közülük alapvetőnek tekinthető a Természettudományi Múzeum Állattára gyűjteményének az 1960-as évek közepén történt meghatározásából született publikáció (MANNHEIMS 1966), melyben 77 faj magyarországi adata szerepel. A Bakonyi Természettudományi Múzeum anyagában 54 fajt találtak (VÁLY 1983). A Barcsi borókás kutatása során 20 faj került elő (TÓTH 1983a). A BédaKarapancsa Tájvédelmi Körzet lószúnyog faunája nem nevezhető gazdagnak, mivel a hazai fajoknak alig egy negyedét sikerült csak kimutatni a területről. A megismert kereken 20 faj azonban nyilvánvalóan nem jelenti a tájvédelmi körzet teljes faunáját, további gyűjtések a fajszámot feltehetően tovább növelnék. Érdekes, hogy a területen dominálnak a Tanyptera és főleg a Nephrotoma fajok. A Tipula génusz mindössze 7 fajjal van képviselve, holott ezek hazai fajszáma meghaladja az összes többi fajét. Feltűnő a Ctenophora fajok teljes hiánya is. A gyűjtött anyag zöme az általánosan elterjedt, gyakori lószúnyogok közül kerül ki. Mégis indokolt az adatok közreadása, mivel erről a területről eddig ezen állatokról semmiféle ismeretünk nem volt. Más oldalról névze az sem közömbös, hogy a gyűjtött kevés faj között viszonylag sok, lényegében minden negyedik, faunisztikai szempontból érdekesebb, ezek elsősorban az alábbiak: Dictenidia bimaculata L., Nephrotoma aculeata Loew, Nephrotoma nigricornis Meig., Tipula mediterranea Lack. Dictenidia bimaculata (Linnaeus, 1760): Szórványosan előforduló ritkább faj. Mannheims В. alapvető dolgozatában (Mannheims 1966) csupán 5 hazai adata található (Felsőtárkány, Oszlár, Ócsa, Répáshuta, Tard). További egy-egy adatát ismerjük a Bakonyból (Vály 1983), valamint a Barcsi borókásból (Tóth 1983a). Ezért a fajnak a Béda-Karapancsa tájvédelmi körzetben való megtalálása fontos faunisztikai eredménynek tekinthető. Hóduna-gátőrház, 1991. VIII. 17., 19,; Karapancsa, 1990. VIII. 3., l& 19. Tanyptera atrata (Linnaeus, 1758): Főleg hegyvidékeken előforduló, kevés helyen és csak egyesével gyűjtött lószúnyog, a síkságon elvétve fogták, publikált adata a Barcsi borókásból származik (Tóth 1983a). A Béda-Karapancsa tájvédelmi körzetben való megtalálása figyelemreméltó faunisztikai eredmény. Karapancsa, 1991. V. 22., 19. 183