Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Tóth Sándor: Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet kétszárnyú faunájának ismeretéhez, I. Fonalascsápúak (Diptera: Nematocera) • Data to the knowledge of the fly fauna of the Béda-Karapancsa Nature Conservation Area, I. (Diptera: Nematocera) • Beiträge zur Kenntnis der Dipteren-Fauna des Landschaftschutzgebietes Béda-Karapancsa (Süd-Ungarn), I. Unterordnung Mücken (Diptera: Nematocera)

fauna keveredésének. így a gáton kívül is az Aedes vexans és az Aedes sticticus a domináns. Mellettük kísérő fajként megtalálható elsősorban az Aedes caspius, az Aedes cinereus, az Aedes rossicus és a Culex modestus. Ezek okozzák természetesen egyúttal a jelentősebb szúnyogártalmat is. A tájvédelmi körzet három éves kutatása során 12 faj előfordulását sikerült igazolni. Ez a hazai faunát alkotó 44 fajnak mindössze 27%-át jelenti, ezért a terület szúnyogfaunáját szegényesnek nevezhetjük. Feltűnő pl. a hiánya a két jellegzetes tavaszi fajnak (Aedes annulipes, Aedes cantans). Faunisztikai érdekességként csupán egy faj említhető meg, az Aedes pulchritarsis Rond., melyet korábban az Alföldön még nem gyűjtöttek. Az idevágó faunisztikai irodalomból (MIHÁLYI 1959b) egyértelműen kiderül, hogy a tájvédelmi körzet területe culicidológiai szempontból is fehér folt volt hazánk térképén. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy a Barcsi borókásból kimutatott fajok száma 19 (TÓTH 1981), a Tisza-völgyből pedig 15 fajt ismertünk meg (TÓTH 1977). Anopheles maculipennis Meigen, 1818: Hazánkban a Felső-Tisza mentének uralkodó malária terjesztő szúnyogfaja volt, de kisebb számban mindenhol előfordul (a malária veszély napjainkra szerencsére gyakorlatilag megszűnt). A szúnyog imágóit a tájvédelmi körzetben csak istállóban sikerült megtalálni. Böki-gátőrház, 1990. IX. 21., \<? 29, istállóban gyűjtve; Karapancsa, 1990. VIII. 3., 4 lárva. Anopheles messeae Falleroni, 1926: Az előző fajtól nehezen elkülöníthető. Az Alföld és a Dunántúl sík területeinek uralkodó maláriás szúnyogja. A tájvédelmi körzetben is gyakori. Boki-gátőrház, 1989. V. 27., 39, istállóban gyűjtve; Hóduna-gátőrház, 1991. IX. 5., 2 lárva, Karapancsa, 1991. IX. 5. 2<f 69, istállóban gyűjtve. Culiseta (-Jheobaldia) annulata (Schrank, 1776): Az ország számos pontján megtalálták, helyenként gyakori lehet. Az embert csak ritkán és elsősorban lakásban csípi. A tájvédelmi körzetben kis számban került elő. Harci-zátony, 1990. VIII. 3., 29, hálózva; Karapancsa, 1990. VIII. 10., 3<? 5$, hálózva. Mansonia (Coquillettidia) richiardii (Ficalbi, 1889): Hazánkban sokfelé előforduló szúnyog, mely főleg nagyobb tavainknál (Balaton, Fertő, Velencei-tó) jelentkezik olykor nagy tömegben. Az Alföldön ritkán található nagyobb számban. A tájvédelmi körzetben is csak alárendelt szerepet játszik. Ó-Duna, 1990. VIII. 4. 39, csípés közben gyűjtve; Szúnyog-sziget, 1990. VIII. 12., 19, hálózva. Aedes caspius (Pallas, 1771): Az alföldi rétek, puszták jellemző faja, lárvái bizonyos fokig sótűrőek. A tájvédelmi körzetben sem ritka, de a kutatás éveiben nem tartozott a domináns fajok közé. Homorúd-gátőrház, 1989. VIII. 7., 29, TS, csípés közben gyűjtve; Kölkedi-nagyrét, 1990. VIII. 4., 2<f 149, hálózva; Szúnyogsziget, 1990. VIII. 4., 39, csípés közben gyűjtve. Aedes cinereus Meigen, 1818: Általánosan elterjedt, helyenként főleg nádasokban, ligetekben gyakori lehet. A tájvédelmi körzetben csak kisebb számban található. Boki-erdő, 1990. VIII. 4. 39, csípés közben gyűjtve; Kormos-erdő, 1990. VIII. 3., 29, csípés közben gyűjtve; Szúnyog-sziget, 1990. VIII. 4., 19, csípés közben gyűjtve. Aedes pulchritarsis (Rondani, 1872): Magyarországon ritka, csak kevés helyen, elsősorban domb és hegyvidékeken gyűjtötték, a tájvédelmi körzethez legközelebb a Mecsekben fogták. Újabb felbukkanása faunisztikai szempontból érdekességnek számít. Homorúd-gátőrház, 1989. VIII. 7., 19, csípés közben gyűjtve. Aedes rossici4s Dolbeshkin, Goritzkaja és Mitrofanova, 1930: Jellegzetes ártéri szúnyog, jelentősebb számban csak nagyobb folyók hullámterén jelentkezik, főleg áradás után, az Aedes vexans kisérőfajaként. A tájvédelmi körzetben is gyakori. Boki-gátőrház, 1989. IX. 23., 19, hálózva; Hóduna-gátőrház, 1989. IX. 23., 39, csípés közben gyűjtve; 1991. IX. 5., 189, csípés közben gyűjtve; Kölkedi-nagyrét, 1991. VIII. 4.., 59, csípés közben gyűjtve. Aedes sticticus (Meigen, 1838): Magyarországon mindenfelé előfordul, helyenként, elsősorban folyók mentén az Aedes vexans mellett a másik domináns szúnyog. A tájvédelmi körzetben is komoly szerepe van a szúnyogártalomban. Boki-gátőrház, 1989. V. 27., l<? 69, hálózva; Harci-zátony, 1990. VIII. 3., 19, hálózva; Homorúd-gátőrház, 1989. VIII. 7., 169, csípés közben gyűjtve; Hóduna-gátőrház, 1990. VIII. 3., Id" 39, hálózva; Kormos-erdő, 1990. VIII. 11., 49, csípés közben gyűjtve; Ó-Duna, 1990. VIII. 49-, csípés közben gyűjtve; Szúnyog-sziget, 1990. VIII. 12., 19, csípés közben gyűjtve. 182