Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Tóth Sándor: Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet kétszárnyú faunájának ismeretéhez, I. Fonalascsápúak (Diptera: Nematocera) • Data to the knowledge of the fly fauna of the Béda-Karapancsa Nature Conservation Area, I. (Diptera: Nematocera) • Beiträge zur Kenntnis der Dipteren-Fauna des Landschaftschutzgebietes Béda-Karapancsa (Süd-Ungarn), I. Unterordnung Mücken (Diptera: Nematocera)

Anyaglista Tekintettel a téma természetére, az egyes csoportok eltérő sajátosságaira, célszerűnek látszik a közölt anyag családonkénti tárgyalása. Ez magában foglalja a rövid jellemzés mellett a fajok listáját a tételes lelőhelyadatokkal. Ptychopteridae.- Redős szúnyogok Fajszegény család, hazánkban csak 7 fajukat gyűjtötték. Ezek többsége azonban jelenlegi ismereteink szerint a hegyvidékek lakója. A síkságon csupán a Ptychoptera contaminata L. fordul elő, lárvái kisebb-nagyobb állóvizekben élnek, helyenként, elsősorban szennyvízcsatornákban nagy tömegben fejlődnek. Ptychoptera contaminata (Linnaeus, 1758): a faj a Béda-Karapancsa tájvédelmi körzet vizeinél is megtalálható, de a vártnál lényegesen kisebb számban került elő. Karapancsa, 1991. V. 22., Id" 3?; 1991. IX.5., 1$; Kölkedi-nagyrét, 1990. VIII. 4., 15; Szúnyog-sziget, 1990. VIII. 4., 29. Chaoboridae - Bojtos szúnyogok A kevésbé ismert kétszárnyúak közé tartozó rovarok, melyeket általában az igazi szúnyogok (Culicidae) alcsaládjaként (Chaoborinae) szoktak tárgyalni (pl. MIHÁLYI 1959). Újabban önálló családként szerepelnek (WAGNER 1990). A kis fajszámú családról hazai faunisztikai adatok alig vannak. Eddig 3 fajukat mutatták ki, mindhárom előkerült a tájvédelmi körzetből is. Chaoborus crystallina (De Geer, 1776): Az egész holarktikus régióban elterjedt, hazánkban is mindenfelé gyakori, de nagyon kevés adatát publikálták. A tájvédelmi körzetben a lárvái néhol nagyobb számban fejlődnek. Karapancsa, 1991. V. 22., 8<f 29; Kölkedi-nagyrét, 1989. V. 27., 2<f 149; Szúnyog-sziget, 1991. V. 22., 39. Chaoborus paliidus (Fabricius, 1794): Európa nagy részében előfordul, hazánkban a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt gyűjtötték. A tájvédelmi körzetben nem látszik gyakorinak, ennek is csak a lárvái kerültek elő a Duna hullámterének kubikjaiban meggyűlt vízből. Hóduna-gátőrház, 1991. V. 22., 16 lárva. Chaoborus flavicans (Meigen, 1830): Az egész holarktikus régióban megtalálható faj, melyet nálunk elsősorban az Alföldön gyűjtöttek. A tájvédelmi körzetben nem látszik gyakorinak, ennek is csak a lárváit sikerült megfogni, majd belőlük az imágót kinevelni. Kölkedi-nagyrét, 1989. V. 27., 14 lárva. Culicidae - Csípőszúnyogok A magyarországi csípőszúnyog-faunát alkotó fajokat viszonylag jól ismerjük. Részletekbe menő szúnyogkutatás azonban csak néhány tájegységen folyt, elsősorban kiemelt üdülőkörzetekben, illetőleg a legutóbbi időkben természetvédelmi területeken. Mihályi Ferenc alapvető vizsgálatai (MIHÁLYI 1959a) tisztázták az egyes tájtípusokra jellemző szúnyogegyütteseket. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet hullámtéri része ennek megfelelően a folyók árterületeinek faunájához tartozik. Erre jellemző a fajok kis száma, uralkodó az Aedes vexans és az Aedes sticticus. Ezek minden áradás után nagy tömegben jelentkeznek és gyakran okoznak szinte elviselhetetlen szúnyogártalmat. A tájvédelmi körzet gáton kívüli része a sík és dombvidéki mocsaras területek ligetei és erdői tájtípushoz tartoznak. Ennek a faunája fajokban gazdagabb, de a tájvédelmi körzetben a két tájtípus nem különíthető el élesen, mert a gát nem jelent akadályt a két 181